Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Szerény kérés honunk szorgos tanáraihoz!
Szólásmentés 25.

2016.10.15.nincs hozzászólás

Manapság egy havi rovat életében egy mégoly aprócska jubileumot is érdemes megbecsülni. Ennek örömére nem vissza-, sokkal inkább előre szeretnék tekinteni, legfőképp. pedig minden, szólásainkat, közmondásainkat szerető pályatársam segítségét kérni egy kérdőív kitöltéséhez szép szólásaink szebb jövője érdekében.

Rovatom, a Szólásmentés, melyet épp két éve indítottam útjára, címében is sugallta, nem csupán művelődéstörténeti érdekességeket kíván egybegyűjteni Európai nyelvi tájairól, hangsúlyosan beleértve a teljes magyar nyelvterületet, nemcsak friss szólásgyűjteményeket szeretne köszönteni, hanem a maga szerény módján, a világhálón keresztül arra is megpróbálja majd felhívni a figyelmet, hogy közmondásaink, történelmi múltunkban gyökerező szólásaink lelki- és nyelvi többletet kínálnak mindennapjainkban. Éljünk kedves kis faluban, kisvárosban vagy akár Budapesten. A magunk és mások napját is megvidámítani képes, helyes és találó idiómahasználat nélkül nincs nyelvtudásunknak igazi mélysége, és nélküle nincs teljesértékű anyanyelvhasználat sem. Idiómakincsünk történeti korokon át rostálódott, máig megőrzött legjava azonban egyre inkább feledésbe merül, egyre többfelé kiszorul az élő nyelvhasználatból (a ma is javarészt mezőgazdaságból, pásztorkodásból élő közösségeket nem számítva). Ezért is döntöttem anno a Szólásmentés rovatcím mellett: jelzésként, hogy nem pusztán filológiai, közművelődési érdekű terv része e rovat, hanem – legalább egy szakmai internetes rovat lehetőségeihez mérten, a cselekvésé is.

A magyar nyelv történetében számos felhívás érkezett már tudományos népköltészeti gyűjtésre 1782 óta. Azóta a gyűjtést jeles elődeink sokszorosan elvégezték. Ha ma végigtekintünk Baranyai Decsi János 1598-as bártfai Adagiorumjának közmondásaitól a 2016-ig megjelent frazeológiai műveken, könyvtárnyi irodalmat látunk. További gyűjtésre most, nem számítva persze a velünk élő folklórjelenségek újabb és újabb szólásgyümölcseit, nincs szükség. Annál inkább szükség lenne helyzetértékelésre, világos látásra: hol, milyen korú fiatalok mennyire ismerik, mennyire tudják/akarják/merik/félik használni nemzeti szóláskincsünk elemeit. Keressük az okokat, nem hallgatjuk el a bajokat. Előremutatni, „szólást menteni”, akkor tudunk, ha világosan látjuk a bajokat, mai idiómahasználatunk-sajátosságait.

Ez utóbbi, tehát mai, köznapi idióma-használatunk felmérése érdekében fordulok hát, minden kedves, magyar nyelvterületen élő-tanító-alkotó tanárkollégámhoz, remélve, hogy ma is sokan tartják szívügyüknek szólásaink, közmondásaink, jövőjét! Segítsenek azzal, hogy elkérik tőlem a felmérés kérdőívét, és annak kitöltésére legalább egy osztályukkal szánnak harminc percet. A kérdőív kitöltése – két oldal – szórakoztató és tanulságos, egyáltalán nem izzadságos, unalmas munka!

Statisztikai szempontból mértékadó mennyiségű adatra, tájilag is tagolható és értelmezhető mennyiségű adatmennyiségre van szükségem, mely lehetőséget teremt a különböző településtípusok és közösségi szituációk (főváros, nagyváros, kisváros, falu, szórt településszerkezet; tömbmagyarság, szórványmagyarság) eltérő nyelvi helyzetének értékelésére. Segítő kollégák jelentkezését a szolasmentes@gmail.com címen várjuk. E címről kapják a pdf-formátumú kérdőíveket is. A visszaküldés módját esetenként ugyanitt egyeztetjük majd.

Végezetül engedjék meg, hogy szerény kérésem az erdélyi magyar nyelvtudomány egy jeles és emblematikus alakjának, Szabó T. Attilának ide kívánkozó szavaival zárjam:

„Minden egészséges nemzeti magasműveltségnek a népi műveltségből kell kiindulnia és gyökereivel e műveltségbe kell kapaszkodnia még akkor is, mikor ez már nem él ugyan, de a kutatók, gyűjtők, hagyománymentő és a tudósok rendszerező munkája révén megmentett tárgyak, leírt szövegek, felvett és lejegyzett dallamok meg egyebek alakjában még előttünk áll. […] Igazi nemzetnek csak azt tartom, amely első, elengedhetetlen lépésének a maga népi műveltségének minél tökéletesebb megismerését tekinti…”

Tegyünk együtt szólásaink, közmondásaink, egész anyanyelvünk szebb jövőjéért, támogassák cselekvő részvételükkel e felmérés sikerét!

Új hozzászólás