Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Borivóknak való
Takázás 16.

2016.10.5.nincs hozzászólás

A bor fontos szerepet tölt be életünkben. Nemcsak azért, mert a mindennapokban mint élvezeti cikk sok háztartásban megtalálható, vagy mert a gazdaság egyik jövedelmező termékéről van szó, hanem azért is, mert a keresztény vallás rítusában fontos elem, mert az irodalomban kiemelt helyet foglal el, illetve mert a népi gyógyászatban is kiemelt funkciót tölt be.

Izgalmas, ahogyan egy magyar és egy román nyelvű bormagazin beszél a borról.

A magyar korpusz alapján a bor gyakran a nő profilját hívja elő, olyan jelzők és metaforák használatán keresztül érzékelhető ez, amelyek a női lét esztétikumára hívják fel a figyelmet, illetve olyan tulajdonságokat hangsúlyoznak, amelyeket a magyar beszélőközösségek dominánsan a nőkhöz társítanak. A bor mint ellenállhatatlan csábítás az egyik leggyakoribb metafora. A (gyenge) férfi nézőpontja kerül elő, aki nem tud ellenállni a női test szépségének, kívánatosságának. E képet kiegészítve gyakran találjuk a kívánatos jelzőt a bor főnév előtt.

Az izgalmas vöröske a vörös borok egyik megnevezése. Itt ismét a nőiség kerül előtérbe, de ez a jelző a szexualitás irányába mutat, főként, hogy a kicsinyítő képző használata a nő szavunk toldalékaként (vagy ennek szinonimájánál) jelezheti a könnyűvérűséget is.

_TZC2068

 
A kedves, szép bor szerkezetek esetében egy szolidabb nőkép jön létre, amely ismét a férfi nézőpontját érvényesíti: gyakori elvárás kultúránkban, hogy a nő szép és kedves legyen. De a borról férfiként is beszélünk. A nagytestű és testes bor szerkezetek a férfi fizikumára utalnak, ugyanakkor érezhető egyfajta pozitív értékítélet is ezekben a szintagmákban az által, hogy a nagyság, a testesség a fizikai erőre utalva a bizalom érzetét keltheti. Ezt fokozza az erős bor kifejezés gyakori előfordulása is. A szövegkörnyezetből kiderül, hogy az erős nem a csípős ízként van jelen, hanem a fizikai erőnlétre vonatkozik, a jelentésbe ugyanis a „megállja a helyét” gondolata van kódolva.

A román korpusz alapján szintén kimutatható a vin (bor) férfi képe. Gyakoriak az olyan jelzők, mint corpolent (testes), excentric (különc), voinic (erős, derék; vitéz) vin serios (komoly bor), prietenos (barátságos), sincer (őszinte). Ismét olyan tulajdonságokról van szó, amelyek a férfiak jellemvonásaira utalnak a hagyományos nemi szerepeket véve alapul.

Az excentric (különc) jelzőt vizsgálva feltűnik, hogy a román nyelvben pozitívabb jelentéseket társítunk ehhez a tulajdonsághoz, mint a magyarban. A román értelmező szótár alapján az excentric elsődlegesen a ‘megszokott korlátok közül kikerülő’, illetve a ’nagyon eredeti’ jelentésekben szerepel. Férfias aspektusát az adja, hogy gyakran fordul elő jelzőként olyan kontextusban, ahol férfiak jellemzőjeként használjuk, illetve a román korpuszban többször fordult elő a voinic (= erős, derék; vitéz) melléknévvel együtt, amely lexémát a román beszélőközösség jobbára férfiakra vonatkoztatva használ.

A vin serios (komoly bor), prietenos (barátságos), sincer (őszinte) jelzők esetében a férfi aspektusa kerül elő, mivel a román kultúrában – főleg az ortodox vallásúak esetében – még ma is gyakran tartják, hogy a férfiak alapvető tulajdonsága a komolyság és őszinteség.

_TZC8661

 
A magyar szaklapban a bor gyógyszerként is megjelenik: orvosságként, írként elsődlegesen a népi kultúrából ismeretes, ahol megfázás, vérszegénység ellen ajánlották.

Mindkét korpusz alapján kimutatható az áru profil is: a magyar adatok alapján konkrét utalás történik a bor kereskedelemben és vendéglátóiparban betöltött helyére. A bortermelő, borpincér, bormarketing, borkínálat összetételek jelzik, hogy a gazdasági szférában külön iparág épül a bor értékesítésére, illetve az újabb szakszavak keletkezése (bormarketing) arra enged következtetni, hogy nemcsak borászati szaknyelvünk fejlődik, de a kereskedelmi nyelvi regiszterben is külön alcsoportja áll össze a borárusítással kapcsolatos terminusoknak.

A román korpuszban épületként is megjelenik a bor. Gyakran használnak a szaklap szerzői olyan jelzőket, amelyeket dominánsan az épületekkel vagy belső terekkel hozunk összefüggésbe (vin simetric = szimmetrikus bor, vin eclectic = eklektikus bor). Ezek a szerkezetek arra utalnak, hogy kiemelt és stabil helye van a bornak, olyan értékként jelenik meg, amely a rend és a megfelelő minőség képzetét kelti, főként, hogy a román nyelvben az eklektikus szó a legmegfelelőbb részek kiválogatását, összeillesztését jelenti.

Mindkét szaklap alapján azonosítható a helyként megjelenített bor. A kiemelés, elkülönítés szándéka kerül előtérbe. A borvilág, boratlasz, borrégió, bortérkép, borút összetételek arra engednek következtetni, hogy az emberi világ további alegységekre bontható (borvilág), a szőlőtermesztés szempontjából is kölönböző tájegységekre osztható fel (boratlasz, borrégió, bortérkép) környezetünk, illetve másfajta utak vezetnek egyik pontból a másikba (borút) ezen a kiemelt vidéken. Ez utóbbi korpuszbeli előfordulását vizsgálva láthatjuk, hogy többszörös metaforizációs folyamat alapján összetett jelentéseket társítunk a fogalomhoz: nemcsak bejárható térség, amely pozitív elmozdulást hozhat a környék gazdaságában, de a bor minőségének fejlesztésével is kapcsolatba hozható, egyfajta boriskolaként értelmezhető, amely egyrészt a családi vállalkozások számára jelent előnyt, másrészt az oda látogató turista szempontjából életminőségbeli változást eredményezhet.

A román adatokban csak a drumul vinurilor (borút) és a lumea vinului (borvilág), szószerkezetek jellenek meg, általában szűkebb jelentéssel. A román borút csak turisztikai szempontokat érvényesítő összekötő elem a szőlőtermesztő és történelmi vidékeket egybefogva, míg a borvilág kifejezésből teljesen hiányzik a konkrét térre történő utalás, itt csak a borászattal, borkóstolással foglalkozó közösségekre vonatkozik.

_TZC4601

 
A magyar adatokban a bor mint műalkotás konceptualizálódik az olyan kifejezések által, mint művészi termék a bor, Egy korty irodalom (a Katona József Színház egyik programja). A kontextusból az is kiderül, hogy dominánsan az irodalommal hozzák összefüggésbe, míg a román adatok a kultúrával hozzák kapcsolatba: băutură de-a dreptul culturală (kulturális ital), cultura vinului (borkultúra).

Kulturális különbségeket érzékelünk akkor is, amikor a bor ízéről és illatáról írnak. A magyar adatok alapján leggyakrabban gyümölcs- és virágillatok, -ízek azonosíthatók borkóstoláskor. Általában erdei gyümölcsök, citrus, alma, körte, birs, kajszi érezhetők, vagy a virágok közül az akác, a hárs, mezei virágok, bodza. A gyümölcsöket véve alapul a román korpusz ugyanazokat az ízeket, illatokat hozza, viszont a virágok esetében már nagyobb eltérés mutatható ki. Itt csak a rózsa(szirom) illata jön elő, nem véletlenül, hisz a román kultúrában hagyománya van a rózsaszörpnek és a rózsalekvárnak is, de a román adatok alapján a bors és a paprika íze is előkerül borkóstoláskor, illetve különböző húsfélék illata közül a nyers hús, szalámi, füstölmények, majd a kréta és fadoboz, végül a nedves kavics, száraz falevél és keksz.

A borról való beszédmód nemcsak sajátos terminológiát hoz létre, hanem rávilágít arra is, hogy a különböző beszélőközösségek milyen szempontok mentén helyezik el értékrendszerükben a bort és az ezzel kapcsolatos különböző tevékenységeket; milyen metaforikus képekben kerül felszínre a borhoz kapcsolt tudásuk, illetve a külvilágból mit emelnek be a jelentésképzésbe viszonyítási pontként.

(Képek: Cristian Tzecu, temesvári fotós)

Új hozzászólás