Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Érzékenyítés a színpadon
Színház és nyelv 24.

2016.09.25.nincs hozzászólás

Tasnádi Csaba, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház korábbi igazgatója az egyik interjúban így nyilatkozott: „Ádám Ottó tanárom arra hívta fel hajdan a figyelmünket, hogy próbáljunk meg olyan előadásokat rendezni, amelyekről még a buszmegállóban is beszélnek az emberek.”

Hát, ha még tovább is! Velem ez történt meg A pillangók szabadok című előadás megtekintése után. Pontosabban magammal beszélgettem, azaz gondolkodtam, és megállapítottam, hogy igen sokrétegű a mű, valamint a jellemek fejlődése is izgalmassá teszi. Mikor szakadhat ki a „mamahotelből” egy fiatal? És ha történetesen vak? Hogyan engedje el az anya, tudván, hogy nagyon félti? Vajon vállalja-e egy fiatal tizenéves lány a felelősséget egy vak fiúval való párkapcsolatban? Többek között ezeket a kérdéseket teszi fel a darab, amely egy vak fiú és egy szertelen ifjú színésznő románca. Egyébként remek filmes adaptációja is elkészült Goldie Hawnnal a főszerepben. A nyíregyházi Művész Stúdióban az MJ Produkció első előadása volt a romantikus vígjáték.

apillangokszabadok

Egy elbűvölően kedves-szomorú történet tehát egy vak fiúról, aki anyja fojtó védelmezése alól kiszakítva magát önálló életet akar élni egy piciny albérleti szobában. Itt a sors a szomszédságába sodor egy szerencsétlen sorsú fiatal lányt, Jillt, aki ledér anyjától és a rideg valóság elől menekülve színésznőként szeretné a boldogságát megtalálni, de csak a férfiak játékszerévé válik. Don elit családból származó fiatalember, aki anyja nyomasztó szeretete elől költözött el otthonról. Egyetlen vágya, hogy bebizonyítsa, képes megállni a saját lábán. Első lépésként bérel egy szobát, ahol egyedül élhet. Don és Jill bérelt szobáját egyetlen ajtó választja el egymástól. Ami kinyílik… Ismeretségük, barátságuk, szerelemmé növi ki magát.

A történet folytatása más írásra tartozik, a Színház és nyelv rovatban arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy az érzékenyítés, azaz a másság, jelen esetben a sérültség iránti elfogadás fejlesztése, a toleranciára nevelés és a nyitottság kialakítása ilyen módon és helyen is történhet. A színpadon. És ami még fontosabb: miként viszonyul önmagához, hogyan, milyen nyelvi eszközökkel irányítja a kapcsolatait és a hozzá való viszonyulást egy vak fiatal. A legfontosabb, hogy humorral és csipetnyi öniróniával. Íme, az a párbeszédrészlet, amikor a lány számára kiderül, hogy a fiú vak. Jill éppen arról beszél, hogy képtelen magát elkötelezni.

Don: Megértem, de nem értek egyet. 
Jill: Akkor nem is érted igazán. Hogy lehet ez? Te tudsz valamit, amit én nem.
Don: Hogy érted ezt?
Jill: Például, hogy a hamu jót tesz az asztalnak, vagy mit tudom én. Ezért hamuzol folyton az asztalra?
Don: Elmozdítottad a hamutartót?
Jill: Itt van, ni!  Vak vagy?
Don: Igen.
Jill: Hogy érted, hogy igen?
Don: Úgy értem, hogy igen. Vak vagyok.
Jill: Ugyan már, ne ugrass!
Don: Dehogy ugratlak. Vak vagyok, mindig is az voltam.
Jill: Ténylegesen vak vagy? Nem csak rövidlátó?
Don: Gyári selejt. Semmit sem látok. 
Jill: Szent Isten! Remélem, nem mondtam semmi olyat, ami, ami…
………………
Jill: Szerintem, azért nekem mondhattad volna. Én legalábbis megmondtam volna neked.
Don: Hát … kíváncsi voltam, mikor jössz rá. Most már tudod. Most elájulsz?
Jill: Hogy tudsz evvel viccelődni?
Don: Nézd, az egyedüli, amitől a falra mászom, az a szánalom. Nem igénylem, és nincs rá szükségem.  Inkább nevessünk egy kicsit, ha lehet.
Jill: Nevessünk? A vakságodon?
Don: Dehogy, nem a vakságomon. Nem tudnád végre elfelejteni?
Jill: Nem könnyű. Te vagy az első vak az életemben.

Donnak ez a viszonyulási módja az állapotához megkönnyíti a kapcsolat kialakítását.

Jill: Don, nem gondoltam volna, hogy egy vak ember olyan lehet, mint  te.
Don: Nem mind olyan, mint én. Mindnyájan különbözők vagyunk. 
Jill: Úgy értem… mindig azt hittem, hogy a vakok olyan… hogy is mondjam… olyan kísértetszerűek.
Don: Hát persze! Nappal a zuhany csapján lógva fejjel lefelé alszunk, de ahogy besötétedik, szárnyra kelünk, és berepülünk bizonyos ablakokon. Ezeket hívjuk vakablaknak.
Jill: Nem, komolyan… Nincs a vakoknak hatodik érzékük?
Don: Nincs. De még ha hat érzékük lenne is, tulajdonképpen akkor is csak öt lenne, nem? A többi érzékem – hallás, tapintás, szaglás – talán valamivel fejlettebb, mint a tied, de csak azért, mert többet használom őket. Rájuk vagyok szorulva.

Tehát a vak ember is olyan, mint a többi, csak egy kicsit más.

Jill: Majd olvasok neked egyszer, jó?
Don: Jó, de ne érezd kötelességednek. Mondd, pornográf könyveid nincsenek?
Jill: Nincsenek.
Don: Kár, mert ez az egyetlen, amit nem nyomtatnak ki Braille-írással.

A darab nagyszerűsége a ragyogó párbeszédfordulatokban rejlik, és a már említett humorban. Ez utóbbi főként akkor „él”, amikor a látással kapcsolatos szófordulattal él Jill. Például a saját szobájára pillantva:

Jill: Jézus, oda ne nézz! Iszonyú disznóól!
Don: Nem fogok. Nem vagyok Jézus.
Jill.  Bocsáss meg!
Don: Hagyd már abba a bocsánatkérést!

S elhangzik az előadásban néhány igen megfontolandó gondolat is:

Az emberek azt hiszik, ha vak vagyok, akkor biztosan süket is lehetek.
Senki nem olyan vak, mint azok, akik nem akarnak látni.

Tanulság? Igen, van! Egyrészt: Nem szabad megkötni az ember szárnyalását! Másrészt: Ne legyünk érzelmi fogyatékosak!

Új hozzászólás