A minap gubbasztok az orvosnál és magyaráznám neki, hogy tompán fáj. Igaz, ez románul süket fájdalom (durere surdă). Mondom is neki, hogy nem ugyanazt jelenti, az másfajta érzet.Tovább próbálkozom: időnként belobbanó fájdalom ez, olyan áttörő. Mosolyog rajtam, s még a gép számol, beszélgetünk: magyarul van olyan, hogy éles, szúrásszerű fájdalom, de lehet lüktető, sajgó is, sőt égő, áramütésszerű, esetleg bizsergető, kisugárzó vagy kínzó, gyötrő. Ezzel szemben a román nyelvben létezik a durere ascuțită (kihegyezett fájdalom ’éles, szúrásszerű’), sub formă de arsură (égésszerű ‘égető’), amorțeală și furnicături (zsibbadás és hangyamászkálás ‘bizsergés, viszketés’), durere care pulsează (pulzusszerű ‘lüktető’).

Eszembe jut, mikor megkérdik, hol fáj, majd megérintjük a testünk azon részét, ahol a fájdalom él, érdekes a mozdulatsor is: ha tompán fáj, akkor teli tenyérrel tapogatjuk, lapogatjuk általában a felületet, ha éles, tűszúrásszerű érzés kap el, gyakran a mutatóujjunkkal rábökünk a fájdalom helyére. Mintha metaforikusan a gesztusainkkal még egyszer hangsúlyoznánk, megmutatnánk, hogyan is fáj.

Az is érdekes, hogy a fájdalmat mely testrészekhez kapcsoljuk a magyar nyelvben és mihez a románban, ha idiomákról van szó. A közmondásokban gyakran a fog, fej, ujj fáj (Kinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta! Ki mértékletesen él este, reggel a feje sem fáj. Akár egyik ujjam vágom el, akár a másikat, egyformán fáj.) A szólásokban szintén a fej (fáj a feje vki, vmi miatt vagy vkitől, vmitől), a fog (fáj vmire, vkire a foga) és többszörös jelentésváltozással a szív is előkerül (fáj vkinek a szíve vkiért v. vmiért; fájdítja vkinek a szívét), illetve a lélek és fájdalom összekapcsolása szintén gyakori. Erről tanúskodik Tóth Árpád (Aradon született) A lelkem fáj c. verse is.

A román nyelvben viszont gyakran használjuk a mă doare în cot  / în cur / în șpiț (fáj a könyököm, a seggem, a küllőm), eufemizált változatban a mă doare în pix (fáj a golyóstollam) kifejezéseket a ’nem érdekel, hidegen hagy’ jelentés árnyalására. Tévedés ne essék! Ez utóbbi két esetben a hosszú, vékony, hengeralakú tárgy formája igen világosan utal bizonyos testrészre.

Érdekes, hogy a fejfájás a románban is előkerül, de gyakran tagadó formában: nu-i doare capul (nem fáj miatta a feje).

Többször halljuk a mă doare sufletul/inima (fáj a szívem/lelkem) kifejezést körülbelül ugyanolyan kontextusban, mint a magyar nyelvben, de gyakoriságát tekintve a lélekfájdalom nagyobb előfordulású és intenzitásában mélyebb vagy legalábbis harsányabb, mint nálunk. Ennek ellenére az egyik legszebb román népdal visszatérő sora rău mă doare inima (nagyon, rettenetesen fáj a szívem) a szív fájdalmára épít.

Saját fordításban: