Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

“Állt az idő elszótalanodva…” – Nyári irodalmi válogatás
Levelek a Borostyánkőútról 40.

2016.08.1.nincs hozzászólás

Nyár van, sokaknak szabadság, szünet. Megteltek az üdülők, a kedvelt turistahelyek, a nyaralók, a vízpartok. Én is a Balaton partjáról küldök egy kis irodalmi válogatást – kellemes pihenést kívánva.

Keresztury Dezső: Dunántúli hexameterek (13)

Még alig itta a nap fel a hajnali harmatot és kint
jártunk már a füzes parton a nádas alatt.
Méntás pázsiton át, a sekély part lágy fövenyén, hűs
vízben gázoltunk s úszva elértük a mélyt.
Mint a sikos halak, úgy játszottunk, lengve a selymes
hullám karjaiban, ringva vidám ütemén. ||
Lapda repült azután, ragyogó cseppel beporozta
bronzszinü bőrünket visszacsapódva a víz.
Kagylót, szép kavicsot szedtünk, ívelt csigaházat,
szikkasztott forró, sima kezével a szél; ||
lustán elheveredve a fűben néztük a kéken
lengő tulsó part integető hegyeit,
néztük, mint uszik el lebegő ösvényen a felhő |
s ingó hab tükörén mint suhan át a sugár. ||
Áldott pillanat! Állt az idő elszótalanodva;
álltunk s ránkzuhogott nyári tüzével a dél. ||
Jó volt kint a vizen, ég s föld közt ringva, de így még
jobb, ha a fáradt test várja pihenni az éjt.
Lassan lépsz már, izmaidon szétárad az édes
bágyadtság és hív lágy takaróval az ágy.
Most a karomba hajolva lezárod könnyü, mosolygó
csókkal két szememet s felnyitod ajkaimat.
Testedből a nap és a víz elő jóize árad |
s mint halk esteli szél sóhaja, nedves a szád.
Csendben szólsz és mintha a füzfa beszélne susogva;
halk pihegésedben vadkapor illata száll;
oldódó hajadat mint friss füvet érzi az ujjam;
bőröd bársonya hűs, hullámmosta fövény;
melled s könnyü csipőd játékos, szép vonalában
visszaidézem a táj lejtve szökő hegyeit.
Összefonódunk, mint két felhő úszik | a tónak
gyöngyházfényü egén s hangtalan egybevegyül;
szállunk már, lebegő ösvényen lenget az álom
és betakar tikkadt csillagos éggel a nyár.

*

Jankovics Ferenc: Szántód partjainál

I

Ki gyermekkézzel szórtam gondtalan
ifjúságomnak harminc aranyát –
megállok most és vallatom magam:
láttam Párizst – nem láttam Baranyát;
láttam Monte Carlot és Avignont –
s mint a játékos, kinek pénze fogy,
riadva kérdem: mit nyertél, bolond?
Elmúlt Avignon – itt maradt Somogy.

Midőn Csokonai Vitéz Mihály
megírta itt dorgáló énekét:
midőn lent ült Szántód partjainál,
Tihany felé elmerengetve két
mandulaszemét, már többet tudott –
nem látta Watteau-t, nem látta Boucher-t,
de éppoly szépet, szebbet álmodott –,
s lába előtt bölcsőben sírt a Lét…

Lábam előtt a bölcső most üres.
De ébredsz már, s tán megvajudsz, Világ…
Visszajöttem, szép Újszülött, heves
könnyek között lelkem takarni rád:
ki már közelgesz csúf anyajelek
között, zéged hív s téged fél bután
a kín s a dölyf; a dac s a rémület –
Holnapra talán megszületsz, Hazám!

*

Pusztay János: Badacsonyi szonett

Árva lett az öböl, nem úszkál már benne
a hattyúcsalád, mely tavasztól a nyárig
mintha csak vízre nőtt, s tőle meg sem válik,
figyelt csak szeliden, a kezedből enne.

Hófehér a gúnár, mint a hó a tojó –
négy-öt fiat nevelt fel minden nyárelőn,
köröztek a vízen lassan, előkelőn,
akárcsak sok apró mesebeli hajó.

Elmentek a hattyúk, vége az idillnek,
vajh’ merre tartanak, északnak vagy délnek,
daltalan a madár, senkivel sem üzen.

Rikácsol a sirály, a sok kácsa hápog,
kedves hattyaimat ti nem pótoljátok –
már csupán egy fehér pihe ring a vizen.

*

Hamvas Béla: A balatonfüred-csopaki borokról

„…Volt idő, hogy egész télen Csopakit ittam, egy kicsit sárgásrózsaszín pezsgő italt, amely bámulatra méltó arányérzékével állt az édeskés és a savanykás között. Mértéke, úgy vettem észre, pont három és fél deci volt. Kísérletet tettem másokkal is, és nem volt ember, akinél ne vált volna be. Ebből a borból három és fél deci! Ilyen a Csopaki. Ilyen egzakt, kétszer kettő négy bor ez.
Az Almádi kedveli a könnyű ebédeket és a délutáni alvást. A Füredi a romantikus. Az Arácsi bájos és egyszerű. A Dörgicsei valamennyi között a leghuncutabb. A Révfülöpi a legigazabb lugasborok közül való. A lugasbor az én szememben azt jelenti, hogy főképp szeptemberben késő délután, ha az embernek szívbeli barátja érkezik, akkor a lugasban üldögél vele és ezt issza igen kicsiny poharakból, de sűrűn. Levélíráshoz is ezt a bort ajánlom…”

Új hozzászólás