Jelen esetben ez az oktatási forma általában a következő három tanulási helyzetet fedi le: a gyerek jól beszél magyarul, képes tanulni ezen a nyelven, de a településen nincsen magyar tannyelvű iskola; nem beszéli olyan szinten a magyart, hogy azon tanulhasson, illetve egyáltalán nem beszél magyarul vagy azért, mert már a család átesett a nyelvcserén, vagy mert nem is magyar származásúak, csak második nyelvként szeretnék, ha gyermekük megtanulna magyarul.

(Képek: MS)

 
Oktatási rendszerünk lehetővé teszi, hogy heti 2–4 órában az iskolában fakultatív rendszerben tanuljanak a diákok magyar nyelvet, irodalmat és történelmet, amennyiben az iskolában nincsen magyar tannyelvű képzés. A hivatalos keret megvan erre a programra, de a gyakorlatban nagyon sok problémával küszködünk. A mindennapokban egy csoportba kerülhet mindhárom fenti kategória: az anyanyelvi szinten beszélőtől egészen odáig, hogy nyelvet kell tanítani a gyereknek. Ilyen helyzetekben hiában van tantárgyi tanterv ezekre az órákra, az nem lesz segítségére a pedagógusnak. Nincsenek mindenki számára elérhető tankönyvek, munkafüzetek, módszertani segédkönyvek; a pedagógusok nagy része képzetlen, ami azt jelenti, hogy sem magyartanári vagy tanítói, de sok esetben még csak pedagógiai végzettségük sincsen. Akik ilyen módon mégis vállalják a tanítást, azok kb. 8 lejes (560 ft.) órabérrel dolgoznak.

2004-ben írtuk meg az első olyan tankönyvet, amelyik ebben a helyzetben használható lenne, majd 2006-tól útjára indítottuk a Bolyai Nyári Akadémián a fakultatívosok továbbképzését, munkafüzeteket írtunk, továbbképzéseket szerveztünk, és egyre inkább beláttuk: egységes tanterv, tankönyv, módszertan nem használható. Más a bánsági szórvány helyzete, más a nagybányaiaké és megint más, ami a Mezőségen vagy Csángóföldön történik. Kell ugyan egy közös keret, közös írányvonal, de mégis régiónként különböző nyelvtanítási stratégiákat, módszereket, eszközöket kell használni. Ezeket pedig itthon, saját tapasztalataink alapján kell elkészítenünk, mert a kívülről jövő segítség, nem biztos, hogy valódi segítség.

 
Megoldást  keresve néhány évvel ezelőtt sikerült a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen beindítani a magyar mint idegen nyelv módszertanának oktatását (tudjuk, hogy félelmetes fogalom ez, de nyelvtanítási szakszóként használjuk a MID-et), bár ez még nem oldja meg a különböző régiók gondjait.

Július 4–9. között zajlik Temesváron egy tábor, ahol olyan gyerekek nyelvi fejlesztésével foglalkozunk, akik fakultatív rendszerben tanulnak magyarul. Ez a rendezvény a civil szféra kezdeményezése, de iskolai keretek között szeretne hagyományt teremteni. Fiatal pedagógusok, a katolikus egyház és egyetemi oktatók fogtak össze, hogy másképpen működtessük ezt a fajta nyelvtanulási programot. Hisszük, hogy van kinek és van miért (30 diákkal indul az első tábor). De azt is látjuk, hogy magunkra maradtunk, mert azoknak, akiknek hatalmi helyzetéből adódóan lett volna lehetősége támogatni ezt az oktatási formát, csak kampányszlogenekként használták a nyelvi revitalizációnak ezt a módját. A politikai játszmák és a botcsinálta szakertők tömkelegében elvész a hozzáértés, a szakmaiság. A látszólagos segítség gyakran inkább árt, mint használ. De az évek során már megtanultuk: a segíts magadon és az Isten is megsegít közmondásunkban a sorrendiség a lényeg.

A szerkesztő megjegyzése: Magyari Sára is szervezője a Bihari Nyári Egyetemnek, amely 2016. július 25—29. között lesz – egyedülálló módon – a határ két oldalán: Berettyóújfaluban és Nagyváradon. A szervezők korlátozott számban elfogadnak még jelentkezést. (Jelentkezni a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságánál vagy a Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodában lehet.)