Skip to main content

Színházi online szájreklám

- 2016. 05. 25.

Még mielőtt félreértés keletkezne, máris mondom, ezt korántsem rosszalló értelemben írom, hiszen a romkocsma jelentése is a következő: olyan kocsma, étterem, illetve szórakozóhely, amely szándékosan romos kinézetű. Kiemelendő a szándékos jelző. Ugyanígy értendő a Katonára is. Hiperrealisztikus. Igaz, az épületbe való belépéskor sajátos kontraszttal szembesülhetünk: tágra nyíló, kétszárnyú fotocellás ajtón juthatunk be rögtön a kantinba, konszolidált nevén színházi büfébe. (Egyébként a kisszínpadi elnevezések is hasonló stílusúak: sufni és kamra.) Ha felpillantunk az igen magas födémre, láthatjuk a csupasz betongerendákat, és miközben lemegyünk az alagsorba, a ruhatárba, ami tulajdonképpen a strandon található öltözőszekrényekkel teli helyiségre hasonlít, akkor a glettelt, foltos, be nem meszelt falon ott sorakoznak a színház színészeinek fotói. A nézőtér kopott plüss-székeivel együtt mindegy, hogy szegénységből erényt kovácsoló koncepció ez, vagy, ha volna rá fedezet, sem újítanák fel, a lényeg: nekem nagyon tetszett, sőt „bejött”. Nyitott színház a Katona, a mai kor problémáira reflektáló előadásokkal, és a szándékoltan vagy szándéktalan nem csilivili környezet (mint a shakespeare-i díszlet nélküli előadásokon) a formáról erőteljesen a tartalomra koncentráltatja a figyelmet. Ha csak általában írnék minderről, az kevés volna.

Katona_József_Színház_Kantin_2014_I
A Katona József Színház kantinja

 
Ibsennek A nép ellensége lenyűgöző szellemi színdarab. (A mögöttem lévő sorban ülő fiatal lány szájából elhangzó mondat bizonyára a nép szava: „Itt mindig jó előadást láttam, nem úgy, mint az X színházban.”) Kitűnő szerepek, kitűnő színészek, és nem csak a képzeletbeli buszmegállóig tartó beszédtéma, hanem hosszas töprengésre okot adó gondolat: Vajon biztos, hogy mindig a többségnek van igaza? Azonban természetesen ezúttal nem az előadásról kívánok írni, e rovatnak nem az a tiszte, és az írás szerzőjének nincs is erre megfelelő képesítése, hanem az online színházi szájreklámról kívánok szólni. De hogyan is kerül a csizma az asztalra?

Kezdjük a szószerkezet értelmezésével, hiszen az ONLINE SZÁJREKLÁM mindenképpen új szószerkezetnek tekinthető. A jelentése: internetes fogyasztói vélemények (röviden e-WOM). A digitális térben már olyan termékekről és szolgáltatásokról is hozzájuthatunk fogyasztói véleményekhez, amelyekről a körülöttünk élőknek sem tapasztalata, sem egyéb információja nincs. Tehát ezúttal nem az előadásról az interneten megjelent profiktól, színikritikusok tollából származó véleményekre gondoljunk (egyébként az Ibsen-előadásról igen nagy számban jelentek meg), hanem a mindennapi színházba járót erőteljesebben befolyásoló tényezőre: a többi néző véleményére. A nyelvi megformáltságában is erőteljes, internetes megnyilatkozásokból csupán részleteket kívánok idézni az alábbiakban. Mint látható, erőteljesen a politikához kötődnek:

„Nem tudtam, hogy megint jó a Katona. Lehet, hogy benézek valamikor.”

„Henrik Ibsen és a Katona tehet arról, hogy ez aktuális.”

„Beleláthatod a saját elmeszüleményeidet a darabba is, meg a rendezésbe is, de jó, ha tudod, hogy ez rólad szól, Ibsennek vagy Zsámbékinak nem sok köze van hozzá. A Boci boci tarkába is bele lehet magyarázni a liberális néputálatot, ha mindenáron azt akarod.”

„Nem tudom, persze, mennyit húztak az eredetiből, de nagyon naprakész ez, sajnos.”

Mivel ez az írás elsősorban ezt az új „reklámformát” kívánja bemutatni, pillantsunk bele egy másik előadás véleménysorába. Spiró György: Príma környék Pesti színházbeli darabja az idősek gondozásáról szól egy idősotthon életébe bepillantva. Íme, a vélemények:

„Nagyon tetszett! Nagyon igaz és aktuális!”

„Éppen a napokban mesélt nekem egy ismerősöm ő és a mamája öregek otthoni élményeiről – és ez a darab   visszaköszönt a történetre. De nemcsak a ténybeli hasonlóságok, hanem a különböző karakterek is nagyon maiak. Környezetünkben mindenki mindennap találkozhat velük. A nem éppen vidám témán mégis végig lehet nevetni. Ez egy nagyon jó darab! Pergő, remek a rendezés, és mindenki a csúcsformáját adja. Mindenkinek csak ajánlani tudom az előadást. Vígjáték, valódi és a miénk.”

„Azt hiszem, meg kell néznem újra, mert egyszerűen nem értem, miért látjátok ti közepesnek, engem meg nagyon szíven ütött és nagyon jónak láttam :)”

Ha én is írtam volna véleményt az oldal bejegyzéseinek a sorába, a következő lett volna: Kár, hogy nem tíz évvel ezelőtt láttam az előadást.
 

(Kép: Kispados, Wikimedia Commons)

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x