Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Szűts-Novák Rita

Fráter Zoltán

Szűts Zoltán

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Nyelvművelők összefogása

2016.05.17.1 hozzászólás

Közép-európai nyelvstratégiai fórumot tartottak a Petőfi Irodalmi Múzeumban május 14-én, Budapesten. Szó volt a finnugor rokonsági kérdésről, a székely autonómiáról, a Nyelvstratégiai Kutatócsoportról, a Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodáról, a magyar nyelv napjáról és a Magyar Nyelv Múzeumáról is.

Előadott Balázs Géza, az ELTE professzora, aki Lőrincze Lajos és Grétsy László utódaként nemcsak a magyar nyelvstratégia egyik szorgalmazója, hanem formálója is. Mint tőle elhangzott, az utóbbi negyedszázad során a magyar nyelvet beszélők száma erőteljesen csökkent, a széttagolt magyarság úgynevezett „technolektusai”, vagyis műszaki szaknyelvei pedig külön úton fejlődnek, ráadásul az emberekben nő az agresszivitás, miközben az empátia egyre inkább csökken – Balázs Géza ezért szkeptikus. Ennek ellenére mégis óvott a „hungaropesszimizmustól”, mivel a rémhírek önbeteljesítő hatásúak is lehetnek – fogalmazott.


Fotók: Gecse Géza

Pusztay János, aki a Nyugat-Magyarországi Egyetem egykori intézetvezető tanára volt, ma Nyitrán tanít. Mint megjegyezte, az uráli nyelvcsalád, elterjedtebb szóhasználattal: a finnugorok esetében nem néprokonságról, hanem csupán nyelvrokonságról van szó. A nyelvészprofesszor az oroszországi finnugor népek asszimilációjának folyamatát ismertette, majd arról az ötven terminológiai szótárról beszélt, amelyet az ő kezdeményezésére sikerült megalkotni.

Ezzel kapcsolatban Pusztay János megjegyezte, hogy magyar–magyar terminológiai lexikográfiára lenne égetően nagy szükség – főként a műszaki-tudományos szakterületeken.szakterületeken. Ő egyébként a külhoni magyarság helyzetét az oroszországi uráli népekével sok szempontból hasonlónak tartja.


Az első sorban: Birute Klass-Lang, az Észt Nyelvi Tanács elnöke, Karl Pajusalu akadémikus, a Tartui Egyetem professzora és Balázs Géza a magyar nyelvstratégia megalkotója

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke kimerítően elemezte a székelység autonómiatörekvéseit, és erőteljesen hangsúlyozta a székely autonómia szükségességét.
Az önálló székely EU-régióért a baszkokkal, katalánokkal és dél-tiroliakkal együtt küzdenek az EU bíróságán is. A helyzet különlegessége – emelte ki Izsák Balázs -, hogy a székelyeknek sohasem volt kisebbségi tudatuk, mivel a magyarság „élseregének” tartották magukat, legfeljebb rendi nemzettudatról beszélhetünk náluk.
Izsák e szempontból is megkülönböztette a Trianon alkotta többi magyar kényszerközösségtől a székelységet, amelynek magas intenzitású mostani kollektív tudata kialakításához a magyar szépirodalom is jelentősen hozzájárult.

Pusztay János nyelvészprofesszor, Pölcz Ádám tanársegéd, a Manyszi irodavezetője, valamint Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke

A székely autonómiáért való küzdelem ismertetése során Izsák Balázs bírálta az Európai Uniót, az RMDSZ-t, nem kímélve Magyarországot sem, amelynek televíziója ma már gyakorlatilag nem sugároz határon túli magyarokról szóló műsorokat. Vagyis: lehet Budapest politikája megtartó, de lehet romboló is – emelte ki Izsák Balázs.

A rendezvény végén Pomozi Péter és Balázs Géza vitték a szót. Balázs Géza bemutatta legújabb könyvét, a „Jelentés a magyar nyelvről” legújabb kötetét, amelyhez egyébként más fontos nyelvművelő és nyelvstratégiai témájú kiadvánnyal együtt a helyszínen hozzá is lehetett jutni.

Pomozi Péter

A rendezvény első felében a hely szelleméhez híven két magyar és egy észt nyelvész verseket, majd versfordításokat olvasott fel magyar, lív és észt nyelven. Így kerültek egymás mellé Zilahy Lajos, Vas István és Márai Sándor költeményei (Magyar írógép, Határozók és kötőszavak, Halotti beszéd – Pusztay János tolmácsolásában), valamint Karl Pajusalu (a Tartui Egyetem professzora) által saját lív nyelvű versei, amelyeket Pomozi Péter egyetemi docens fordított magyarra. Az észt akadémikus később „A nyelvi adattárak tervezése és kutatása Észtországban” című előadásával nemcsak költőként, hanem előadóként is szerepelt.

Aligha közismert, hogy a Lettország területén élő, a Livóniának nevet adó, de napjainkra kihalt lív nyelven is író Kempi Karl személye megegyezik Karl Pajusaluéval. (Miként Dél-Észtországban még ma is – a magyarhoz hasonlóan – a családnevek a lívben is megelőzik a keresztneveket.)

Az észt vendégek után Janusz Bańczerowskinak, az ELTE lengyel professzorának szavaiból egy rendkívül kemény, súlyos büntetésekkel szankcionáló lengyel nyelvpolitika és nyelvstratégia körvonalai bontakoztak ki. Bańczerowski profeszor a lengyel helyzet ismertetése után váratlanul áttért a magyar nyelvpolitikai és szociológiai helyzet ismertetésére: szó esett a családot érő dezintegrációs folyamatokról, valamint az amerikai minták kritikátlan átvételéről is. A százezer zlotys, hétmillió forintos bírság kirovásától sem idegenkedő lengyel gyakorlat valamennyi nem-lengyel résztvevőt meglepett.

A négyórás rendezvényt végighallgatva, az emberben az a benyomás alakult ki, hogy az észt és a lengyel nyelvstratégia példaértékű, miközben a román kifejezetten a magyar nyelv háttérbe szorítására törekszik. Az erdélyi magyarok viszont ennek ellenére határozottan folytatják küzdelmüket, még akkor is, ha ebben nem is számíthatnak komoly támogatásra. A magyar nyelvművelőknek ilyen körülmények között nem marad más lehetőségük, mint a legszélesebb körű összefogás!

 

Szerzők: Gecse Géza és Tóth Szilárd, kép: Gecse Géza.
A tudósítást a szerzők és a felvidék.ma honlap bocsátotta rendelkezésünkre.

1 hozzászólás

#1 Sz. Tóth Gyula 2016. 05. 19. 17:20:36

A konferencia néhány dolgot tisztázott, és újabb feladatokat fogalmazott meg. A szerteágazó, összetett, gazdag (és érzékeny) problémakör többfelé nyit. A sok fontos tényező mellett itt egy jelenséget említek meg. Nem hagyható ki Pomozi Péter nyelvezete: több diszciplínát ötvöző (és nem integráló!), azok paradigmáit pontosan, a tudományágnak megfelelően kezelve, s mégis finom, „adekvát” fogalomra váltva, irodalmi hangütéssel közvetítve. A tudósi líra, hiteles, meggyőző, inspiráló. A nyelvnek van romantikája, s ha lesz hathatósan, összefogva támogatott stratégiája, lesz anyanyelv, s ékesen szól majd boldogító fennmaradásunkat hirdetve. Ez a gondolat összegződött bennem a konferencia után, kapcsolódó átgondolások nyomán. A szomorú tények mellett vannak vigasztaló adatok, érzések. Ilyen a Pomozi Péter és Karácsony Fanni kreációjának megejtő hangulatában a „magyar nyelvstratégia posztereken”, szebben: „nyelvarculatot” fölrajzoló kiállítás. Még szebben a címével: Magyar nyelvű otthon. Képes szociográfia. Mindez a folyosón, kint a kép, bent a szó, de a művészet összehozható. Pomozi Péter mestere a szónak, és – ezek szerint – a képzőművészet alapvető szerepet tölt be világképében. A kompozíciók mély átélést sugároznak, jelképrendszerük egyedülálló drámai víziót eredményez. A kép szerepe a nyelvésztudós életművében nem illusztráció, hanem „filozófiai, művelődéstörténeti összefüggések kimondására alkalmas közeg”. (Baán Tibor szavai, lásd Búvópatak, 2016. május, 2. o. A somogyi folyóirat, nevéhez méltóan, szelíden hív, hogy csillogó tükrébe belenézz.) Szó/képző/művészet – a szépségben kibontakozó szó, nyelv, irodalom, közelebb visz az igazság eszméjéhez. Ezek a mélységben összefonódnak, s adják a jót.
A kapcsolódások a „nemzeti érzelmű értelmiséghez” vezetnek. Szerencsére több jó példa van, a felmutatott erő és a teremtett érték sem kevés, határon innen és határon túl. Erre más alkalommal lesz még mód visszatérni.
Sz. Tóth Gyula

Új hozzászólás