Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál
  • Répa
    2020. 11. 27. 06:00

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások
Balázs Géza

Jót s jól – Győrben Tetten ért szavak 85.

2016.05.10.nincs hozzászólás

Záróbeszéd az 51. Kazinczy-versenyen

– Minden évben összesereglenek a Kárpát-medencéből azok, akik különösen is felelősséget éreznek azért, hogy „jót s jól”, és szépen és igazat szóljanak – írja Korzenszky Richárd a győri középiskolai Kazinczy versenyt értékelő írásában. Ez a szöveg volt egyébként idén (2016. április 16-án) az ún. kötelezően felolvasandó szöveg az 51. országos Kazinczy-versenyen. És így folytatja: – Tisztelet mindazoknak, akik felismerték, hogy igaz emberség a tiszta, szép és igaz beszéd nélkül nem lehetséges. Nincsenek illúzióim, teszem hozzá most már én, hogy a Kazinczy-versenyre azért jönnek a középiskolás diákok, mert tanáraik ajánlják nekik, jobb esetben azért, mert versenyezni jó. Ráadásul azért is, mert nem tűnik annyira nehéznek: csak egy szöveget kell felolvasni. Azután kiderül, hogy a nyilvános szövegolvasás azért mesterség, vannak fortélyai, de hát nincs vesztenivalónk. Eltöltünk néhány szép napot Győrben, ismerkedünk hasonszőrűekkel, ki tudja, még barátságok és szerelmek is születnek.

S közben meghallgatunk néhány emelkedett gondolatot a magyar nyelvről és kultúráról, mint most, ezt el lehet viselni. Ha felkérnek, hogy erről az emelkedett helyről emelkedett gondolatokat mondjak, akkor kötelességemnek érzem, hogy mondjak valamit. Leginkább azt, ami foglalkoztat: a magyar nyelvközösség jövőjéről. De előbb még idézzük Korzenszky atya gondolatait:

Szelíd küzdelem a Szép magyar beszéd verseny. Úgy is fogalmazhatnék: kísérlet arra, hogy szembe ússzunk az árral: az igénytelenséggel, a felületességgel, a nemtörődömséggel. Kísérlet arra, hogy nyelvünket egyre jobban magunkénak tudva birtokba vegyük a körülöttünk lévő világot. Kísérlet arra, hogy egyszerű emberekként, csupán a nyelv eszközeivel – a leghatalmasabb emberi eszközzel – legyőzzük a jóval a rosszat. Az igényességgel az igénytelenséget. A tisztább emberséggel az embertelenséget.

Balázs Géza és Korzenszky Richárd
Balázs Géza és Korzenszky Richárd

 
 
Csaknem két évtizede kutatom és mondom: a technológiák gyorsítják a társadalmi, kulturális és nyelvi változásokat. A korunkban felbukkanó technológiák társadalmi hatásaira pedig nem voltunk és nem vagyunk felkészülve. Lehet gúnyolódni a nyelvművelőkön, a tanárokon, lehet őket ókonzervatívnak nevezni, egyben biztosan igazunk van: semmi sem az ma, ami tegnap volt, s nem látjuk pontosan, hogy merre halad a világ. Jobb ilyenkor óvatosnak lenni. Jó időben szóltunk: elindultak soha nem tapasztalt gyorsasággal társadalmi, kulturális változások. Azt mondtuk: egy okos gyülekezetnek érdemes lenne ehhez kapcsolódóan kutatásokon alapuló ajánlásokat tenni. Fölvetettük – éppen 20 éve – a nyelvstratégia szükségességét. Két éve lett is nyelvstratégiai intézet, csakhogy nem olyan, amilyenre mi gondoltunk. (Ezzel kapcsolatos gondolatainkat a 2016. május 14-ei nyelvstratégiai fórumon, és a június 15-én kezdődő harmadik nyelvésztáborban fejtjük ki.)

Sok évtizede mondjuk, hogy az igényes köznyelv bástyái védendők. A színészek tudjanak szépen beszélni, a közéleti beszéd legyen kulturált, a közszolgálati média pedig mintaadó. Valamennyi bástya rogyadozik.

De a suszter maradjon a kaptafánál! Én pedig a jelen rendezvénynél, a győri Kazinczy-versenynél. A technikai gyorsulásból tükröződik-e valami ezen a versenyen? Természetesen igen.

A beszédiram fokozatos gyorsulását már az informatikai korszak küszöbén is tapasztaltuk, úgy vélem, hogy ez most újabb lökést kapott. A Corvinus hallgatói évek óta hívnak, hogy tanítsak nekik retorikát és vezessek vitakurzust. Megtisztelő. Az első óra után közösen megállapítjuk: szinte mindegyik hallgató hadar, nyilvános beszédüket alig értjük. Szerencsére ők okos gyerekek, nem megsértődnek, hanem elkezdik a nyilvános beszédjüket lassítani.

A beszédiram gyorsulása tehát korunk egy feltűnő nyelvi jelensége. És ebből számos más következik: a szóvégek elharapása, szótagok kiesése, szóösszerántás. Ezek hangtani jelenségek. És vannak mondattaniak is: a gyorsbeszéd ugyanis a mondatszerkezetet is lazítja. Ha gyorsítjuk a beszédtempót, akkor nem marad elég idő a tervezésre, akkor mindent ami-vel kapcsolunk, vagy nyelvtanilag nem is egyeztetünk. Félreértés ne essék, a magánbeszédben ennek nincs jelentősége. De a nyilvános beszédben van. És pont a nyilvános beszéddel van probléma. Mikor van idő az iskolában a választékos, igényes beszéddel való törődésre. Hogy valamit elmondhatunk tömören-szárazon-tényszerűen, elmondhatjuk mesélősen, elmondhatjuk magasztosan.

A változások okozta szembetűnő következmény: az információk, szövegek sokasodása, és ezzel együtt a szövegértési problémák garmadája. Nem tűnt fel Önöknek, hogy egyre több az információ, egyre több a kapcsolatteremtési lehetőség, és egyre több a kapcsolatprobléma?

A technológiák a 20. században két új nyelvi létmódot hoztak létre: a másodlagos szóbeliséget, ezt a hangrögzítés, hangtovábbítás hozta létre, a másodlagos írásbeliséget, ezt az világháló, az ímél, a chat és társai. Néhány évtized alatt az emberiség legfőbb kincse, kulturális örökségének átadója, a legalább százezer éves nyelv, két új létmóddal gazdagodott. S erről gyakorlatilag tudomást sem vett eleinte a tudomány sem, később már kapisgált valamit, a pedagógia pedig máig úgy tekint rá, mint borjú az új kapura. Azt hiszem, hogy az internetpedagógia kifejezést is mi, a haladáspártiak által lenézett magyar nyelvművelők találtuk ki. Rögtön a nyelvstratégia után.

Pedig csak a történelemből kellene okulni. Hogy mit jelentett és miként folyt az írásbeliség elterjedése, milyen társadalmi és személyes hatása volt annak, hogy valakik tudtak írni, és valakik nem. Hadd idézzem még Korzenszky atya gondolatait:

– Tisztában vagyok azzal, hogy szükséges a tisztes anyagi boldogulás. De ahhoz, hogy az ember ne csak boldoguljon, hanem boldog is legyen, tiszta emberi kapcsolatokra van szükség. Tiszta tekintetekre, értelmes, világos, tiszta beszédre. Igaz emberekre, igaz és szép szóra. Nincs olyan mérőeszköz, amely megmutatná, hol kezdődik az igaz emberség, de azt mindenki tudja, leginkább érzi, hogy hol ér véget. Ha nem lehet hinni a kimondott szónak, szétesnek a családok, barátságok, szétesik a társadalom.

A nyelvi (azonbelül a beszélt nyelvi) változások hatással vannak a társadalomra és a személyiségre. Erről tudni kell. És ez tudást leginkább úgy szerezhetjük meg, ha hallgatunk a bölcs szövegekre. Ezért kell olvasni, ezért kell az olvasott szöveget értelmezni, és lehetőség szerint jól tolmácsolni, átadni. Erre, és nem pusztán valami esztétizáló okból született meg Kodály Zoltán javaslatára a szépkiejtési mozgalom. A szép kiejtés ugyanis magával hoz sok mindent: a szöveg értelmezését, a szöveg átadását, mások, elődeink gondolatainak megértését, mások, kortársaink megbecsülését – hogy ti. átadjuk nekik azt, amit megtudtunk. A szépkiejtési mozgalom tehát a közösségről, egy jobb társadalomról szól. Üres szavak, mondhatja egy szkeptikus, és igaza van. Ezek valóban üres szavak. Kimondani kevés, tartalommal kell megtölteni őket. Csak emberek, együttműködésre, empátiára, hasznos cselekvésekre hajlandó emberek törekednek erre. Hogy hányan vannak, nem tudom. Hogy akik itt vannak, azok közül sokan megéreznek ebből valamit, azt remélem. Nem érdemes másként indulni az életre, csak hittel. Hittel, hogy valamit szeretnénk, hittel, hogy ha valami nem jó, azon változtatunk. Például a társadalmi közhangulaton. Korzenszky Richárd ezt így fogalmazza meg:

A Kazinczy-verseny – meggyőződésem – a szétesésre gyógyszer. Amikor fiatalok bátran a nyilvánosság elé állnak, hogy tiszta, tartalmas szövegeket tolmácsoljanak, arról győznek meg, hogy amíg vannak igényes felkészítő tanárok és igényes szövegmondásra törekvő fiatalok, nincs veszve semmi. Bármennyire is zűrzavaros körülöttünk a világ, minden egyes ember, aki a többre, szebbre, jobbra törekszik, hat a környezetére. Világot formál: először a saját, belső világát, majd a közvetlen, szűkebb környezetét, közvetve pedig az egész társadalmat.

Hiszek abban, hogy nagyon kevés ember, egy nagyon jó közösség csodákra képes. Manapság a magyarságnak gyönge az önvédő mechanizmusa. Sokkal erőteljesebb a hungaropesszimizmus, az élettel, életmóddal való elégedetlenség, a rossz közérzet, amit az ország geopolitikai és gazdasági helyzete egyáltalán nem indokol. A rossz közérzet az értelmes, hasznos életnek az akadálya. Hiszek abban, hogy a nyelvben kódolt gondolatok, a nyelvi megformáltság, a nyelvi esztétikum segíthet a jobb társadalmi közérzet kialakításában. Segíthet az önvédő mechanizmusok erősítésében. Bátran állítható: „Ne hagyd, hogy valaki, aki feladta az álmait, lebeszéljen a tieidről is”.

Mi azért vagyunk itt, azért jövünk el Győrbe, mert hiszünk ebben. Legyenek Önök is a társaink, s akkor jobb, boldogabb környezetet hozhatunk létre. Korzenszky atya ezzel zárja írását:

– Így lesz élhetőbb a világ, lakhatóbb a föld, így válik anyanyelvünk által szebbé szülőanyánk, a szép Magyarország.

Új hozzászólás