Skip to main content

Húzónevek

- 2016. 04. 20.

Képzeljük csak el, hogy James Erfedstinder úgy állt volna neki műveinek létrehozásához, hogy na, jó, egy erős közepes vagyok, összeütök ma is valami átlagosat. Mi lenne velünk, művészetpártoló és értő hallgatósággal, ha James Erfedstinder ekképp vélekedik saját értékeiről? Talán maga a kultúra korai halála, és itt most nem túlzok. Aki ismeri James Erfedstinder művészetét, az bizonyára így gondolja. James Erfedstinder oly sokat tett világunk összművészeti és kulturális örökségéért, hogy hozzá hasonló talentummal és eredményekkel talán csak maga Erhardt Verknst Oliviunst büszkélkedhetett, igaz, kettejük összehasonlítására csakis Ervist Realcht Ingverdesnt lenne képes, hiszen ő az, aki legalább akkora lexikális tudással, olvasottsággal és sokrétű művészeti jártassággal rendelkezik, mint maga Gerfilnedst Olkum Bells. James Erfedstinder viszont önmagában egy csoda, magasan kiemelkedve Erhardt Verknst Oliviunst, Ervist Realcht Ingverdesnt, valamint a Gerfilnedst Olkum Bells uralta igen erős mezőnyből. James Erfedstindernek volt egy heppje. Nem csípte, ha Erhardt Verknst Oliviunsthoz, vagy Ervist Realcht Ingverdesnthez, esetleg Gerfilnedst Olkum Bellshez hasonlítgatták, mondván, ennyi idegen hangzású névtől besokall a műértő olvasó, és a magas kultúráról egyszerűen átnyergel egy kereskedelmi tévécsatorna sztármagazinjára. James Erfedstinder tehát nemcsak, hogy a művészet legnagyobbja volt, de mindig is tudta, mi a dörgés.

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x