Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Törik a magyar
Színház és nyelv 18.

2016.03.25.nincs hozzászólás

Sokféleképpen lehet nem tudni a magyar nyelvet. Ez természetes, hiszen minden nyelvnek megvannak a maga nehézségei.

Maradva anyanyelvünknél az idegen ajkúak számára igen nagy nehézséget jelent elsajátítani az alanyi (általános) és a tárgyas (határozott) ragozás használatának a szabályait. Vagy például három szinte megegyező szó tárgyragos alakját akár: kár, vár, sár. Az első esetben közvetlenül kapcsolódik a toldalék (kárt), a második esetben kötőhangzóval (várat), a harmadik esetben a tőbeli magánhangzó is megrövidül (sarat). A finn nyelvben a partitivus (részelő eset, részleges tárgyeset) használata okoz gondot. A szlovák nyelvben a magánhangzót nem tartalmazó szavak kiejtése állíthat próbatétel elé, íme egy „csinált” mondat ilyen kifejezésekből: Strcs prst szkr krk! A jelentése morbid: Dugd keresztül az ujjadat a nyakadon!

Talán sokan emlékeznek arra a kabaréjelenetre, amelyet Tímár György és Brachfeld Siegfried adott elő Nehéz nyelv a magyar címmel. Íme, néhány részlet: „‒ Mondd, Gyurikám, mi a különbség a jár és a megy között? Mondjuk, jár az utcán vagy megy az utcán?
‒ Semmi az égvilágon. ‒ Jó. Mert nem akarok zöldséget beszélni. Tegnapelőtt láttam egy hastáncos nőt, akinek egész zeneszám alatt folyton ment a hasa.
‒ Talán járt a hasa? ‒  Szóval mégis van különbség?  ‒ Hát,….árnyalatnyi. ‒ És mi a különbség a tenni, meg a rakni között? ‒ Semmi az égvilágon. ‒ Jó. Mert nem akarok zöldséget beszélni… Tegnap találkoztam egy ismerősömmel, aki nem a feleségével sétált a teszedőparton. ‒ Hol?  ‒ A teszedőparton. ‒ Talán rakodóparton?”

A tört magyart mint stíluseszközt használja fel Hamvai Kornél Szigliget című darabjában, amelyet Michael Frayn Balmoral című művéből írt. A krimiparódia szabályai szerint épül fel a parafrázis: az ötvenes évek elején Sass Tiborhoz, a költőfejedelemhez olasz riporter érkezik a szigligeti alkotóházba. Pippolo Luigi megnyilvánulásai a következők: „‒ Kizárólag jöttem interjúzni Sass Tibort. Egy halk sarokban.” Vagy:‒ Malacsik István! Aki dolgozik, mint egy csigavonó barom.” S még egy részlet: „‒ Tegyük az ünneplő kezünket a lelkünkre! Üresítem a poharam – ez nem lábvíz, hogy mindig barátok leszünk! Adjunk esküt!”

Michael Tremblay kanadai író Sógornők című darabját magyarul a Pesti Színház játszotta először Parti Nagy Lajos fordításában 1997-ben. Komédiájának célkeresztjében a bugyuta tévévetélkedőkön csüggő, katalógusból vásároló asszonyok állnak, akik az addig lenézett montreali proli argót, a trágárságokkal is megtűzdelt joualt beszélik. Ez a rétegnyelv kiejtésben, szókincsben, grammatikáját tekintve lényegesen eltér a standard franciától, és gyakran jelennek meg benne angol szavak, kifejezések. Nos, a fordításban bizonyos értelemben ezt kellett tört magyarral visszaadni:

Éppenhogy kihúztad a lábodat az ajtón, abba a szekondba csöngettek. Na, mondom, hát ki a bánatom ez ilyenkor. Reggel! Érted, a lakás csatatér, az egész brekfösztmaradék az asztalon, én pongyolában, se kimozsdval, se semmi. Aztán kezicsókolom, jön egy szép magas hepsi, egy ilyen göndör-bajszos belami. Tisztára zsáner. És úgy mosolyog, mint a fogkrém. Hogy én vagyok-e a ház úrnője. Abszolutlin melegem lett, meg se bírtam mukkanni. Naná, mert akkor már leesett, hogy ezek ők lesznek, a Companysok a nyereményemmel. Szóval, hogy Germaine Lauzonhoz van-e szerencsénk. Yes, mondom. Na, hogy akkor meghoztuk kegyednek a bélyegeket. Hát a szívem majd a melltartómba csúszott a dobogásától! Érted!? A másik pofa meg, ilyen segédszerű, az már cipelte is a dobozokat, be a kicsönbe, mint a szélvihar. Gondolhatod, csak néztem, mint a bolond tehén. Nem is hallottam rendesen, mit mond az a pléboy. Jelzem, marhájul udvarias volt. Kimondottan modora volt. Mo-do-ra. Biztos szentség, hogy csípted volna…

Új hozzászólás