Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál
  • Répa
    2020. 11. 27. 06:00

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások
Balázs Géza

Indiák – nyelvek Tetten ért szavak 83.

2016.03.10.1 hozzászólás

Kelet- és Dél-Indiában Kolkatától Trivandrumig (mai nevén: Thiruvananthapuramig) 2500 kilométert vonatoztam végig, több államon keresztül hindu templomvárosokat felkeresve.

„Mi felülről lefelé bólintunk, ők balról jobbra. Mi a tavaszi napsütésben leszünk szerelmesek, ők az őszi esők idején. Ők a kezükkel eszik az ételt, nekünk ezért a kezünkre ütnek. Ha mi barnulni szeretnénk, ők fehérednének. Ők nem engednek be az otthonukba kutyát, viszont kívánatosnak tartják a tehenet az utcán. A félhold itt áll, ott fekszik, ha mi előreengedjük a nőket, ők a férfiakat engedik előre. India más.”

(Folk György: India – a végletek birodalma. HVG Könyvek, Budapest, 2007.)

„Valahányszor Indiában jártam, ellenállás nélkül átadtam magam a szagok, színek, gesztusok, szavak, sőt asszociációk inváziójának. Az érzés, hogy ezeket mind magamba szívom, lehetővé tette számomra, hogy a kultúra és a szokások magammal hozott európai batyujából egy időre megszabaduljak, és elfogadjam azt, amit igencsak szubjektív módon a Kelet lényegének nevezhetnénk” írja Paul Klodkowski A Kelet csodálatos zamata (Typotex, 2008. 115.) című könyvében. Pontosabban én sem tudom leírni. Öt éve, első indiai utamon az életemért kellett küzdenem, az első nap végén azt mondtam, haza akarok menni és soha többé India. A harmadik hét végén már ingadoztam. Öt év után visszatértem. Emlékeztem arra, hogy a létért való küzdelem mellett agyam teljesen kikapcsolt, sőt nagyon mély rétegekből felbukkantak az álmaim. Életem, sorsom, felfogásom spirituális változáson ment át – anélkül persze, hogy valamiféle naiv indiai miszticizmus (Hare Krisna-mantra, vegtarianizmus, jóga, pancsatantra, Szai Baba, Maharisni guru, Srí Csinmoj, Osho, zen stb.) magával ragadott volna, mint ahogy az sok kiábrándult európaival és amerikaival történik.

Zaj, szag

India. Állandó zaj: kürt, dudálás, kiabálás, olykor imára hívó imám, busz, motor, autoriksa, mindenfelől tömeg, hullámzás. Piszok: kézmosás után fekete lesz a mosdó. Tehén, kecske, szemét, ürülék az utcán. Árusok a járdán. Krákogás, köpködés, piros köpet. Az utcán esznek, alszanak, eladnak, varrnak. Tömjén, curry, húgyszag. A hinduizmus fő jellemzője az egyházszerű szerveződés teljes hiánya. Istenek mindenhol ott vannak. Minden sarkon egy kis szent hely: Brahmá, Siva, Visnu és számos avatárjuk (megtestesülésük) virággal, olvasztott vajjal, vörös porral, rizzsel leöntve. Krisna, a szépséges ifjú, Siva kísérő isteni állata, Nandi bika, a pusztító Káli és Durgá, Káma, a szerelmi vágy istene (Káma törvényeit tartalmazza a legismertebb indiai könyv, a Kámaszútra), Siva elefántfejű fia, Ganésa (a tulajdon és a vállalkozások istene).

Bynationone – bylanguagemany

India persze nincs. Indiák vannak. India nem pusztán egy ország, sokkal inkább egy földrész. Ezer arca van. Soknyelvűség, vallásokra, civilizációkra, kasztokra osztottság. És persze a jelenben élő múlt: vallásban, szokásban, öltözködésben, étkezésben. Ahogy legegyszerűbben mondani szoktam: az élő középkor. Mellette persze egy-két BMW-sziget. Elhatárolt világok egymás mellett. Ezzel a politikai jelszóval igyekeznek ezt jellemezni: Bynationone – bylanguagemany (egy nemzet sok nyelvvel). Összetett, nehezen kibogozható kulturális identitás. A nemzeti közöst a nyelv semmiképpen sem képviseli.

India muszlimok előtti történetében főszerepet játszik a szanszkrit nyelv. A szanszkrit nyelvet az első nyelvtudósnak tartott Paníni írja le. Munkája az emberiség legrégibb írott nyelvtana. Az indaiak büszkék arra, hogy ábécéjük logikusabb a nyugati ábécéknél, mert szigorú fonetikai sorrendben követik egymást a betűk: a magánhangzókat a mássalhangzók ötös csoportja követi, a csoporton belül előbb zöngétlen, majd a zöngés hangok következnek, a retloflex (a nyelv hátrahajlításával képzett) hangok után jönnek az elöl képzettek. A beszélt nyelvet listákba foglalt szótövekre vezetik vissza.

A perzsául beszélő muszlimok és a hinduk együttélése közös nyelv (linguafranca) kialakulásához vezetett. Ez lett az urdu: hindu tájnyelveken alapuló perzsa nyelv (és írás). Később az urdu visszaszorult, helyét a szanszkrit alapokon álló helyi nyelvek: pandzsábi, gudzsaráti, maráthi, brádzs, bengáli vették át. Ám Pakisztánban az urdu újabb felívelésének lehetünk tanúi. A brit gyarmatosításnak az angolnyelvűség mellett sajátos, a függőséget jellemző nyelvi hagyománya maradt fenn: száhib (arab: barátom, magas státuszúakkal szemben), memszáhib (hindi: madame sahib, hölgyek megszólítása), Sir, lady.

***

Namaste. Mindenhol hallható hagyományos indiai köszöntés namaszte (hello, hogy vagy?, viszlát). Indiai és nepáli, szanszkrit eredetű hindi köszönési forma és gesztus): a kezeket egymáshoz illesztik a mellkasuk előtt, mintha imádkoznának, a köszöntött szemébe néznek, és közben derékból kissé meghajolnak. Jelentése: meghajlás, hódolat, tisztelet az emberben lévő isteni lélek előtt. A mindenhol hallható hagyományos indiai köszöntés namaszte (hello, hogy vagy?, viszlát). Szóbeli változatai: namaskar, namaskaram, vanakkam. Nemzetközileg elterjedt, a blogon is használják.

***

A Nehru-, majd Gandhi-kormány a hindit igyekezett államnyelvvé tenni. A hindi politikailag, vallásilag semleges változatának, a hindiből és urduból kreált a hindusztánit tekintették, de ennek sem sikerült a teljes Indiát átfognia. Ám spontán módon alakulva az indiai nyelvek a szanszkrit, perzsa (muszlim) és angol hatások miatt jelentős közös fogalom- és szókincset tartalmaznak. Az indiai alkotmány 17 fő nyelvet sorol fel, azonban az Indiában ma beszélt nyelvek (beleértve a törzsi nyelveket is) száma 500 körül van. A hegyekben élő törzsek senki által nem beszélt, írást sem használó nyelveken beszélnek (pl. bhili, dogri, gondi, karbi, khonda). A leghíresebb India-útikönyv a következő nyelvek néhány jellemző mondatára tanít: hindi, tamil (Tamil Nadu), kannada (Karnataka), konkani (Goa), malayalam (Kerala), marathi (Maharashtra), oriya (Orissa), telugu (Andhra Pradesh).

Hindi és angol

Az indiai államszövetség a hindit és az angolt tekinti hivatalos nyelvnek. A parlament, a jogalkotás, sőt a bíráskodás is angol nyelven zajlik. A szövetségi államok egymás között hindiül vagy angolul tartják a kapcsolatot, az állami televízióban is egyaránt hallani hindi és angol beszédet – olykor egyetlen beszélgetésen belül is átváltanak egyik nyelvről a másikra. Azonban saját, belső működésükben a helyi nyelveket használják. Minden indiai tud egy kicsit angolul, de ez nem jelenti azt, hogy mindent értenek vagy el tudnak mondani. Ezért a hivatalok körül mindenhol ott vannak a likhwallahok, azaz a leírók, akik fizetségért angolul elkészítik a hivatalos iratokat.

A nyelvpolitika változását jól mutatják a földrajzi nevek változásai is. A muszlim és a brit korszak után a független Indiában a hindu nevekhez tér vissza. Ezért lett Bombayből Mumbai (tegyük hozzá: Hollywood mintájára Bollywood), Benaresből Váránászí, Bangalore-ból Bengalúru, Madrasból Csennái, Calbcuttából Kolkata stb.

1 hozzászólás

#1 moritz lászlo 2016. 04. 5. 23:59:20

Bostonban, a lányom IT cége alkalmazásában dolgozó hindu mérnökökkel való találkozásom alkalmával tanuja voltam az egyetlen beszélgetésen belüli nyelv átváltásnak., azaz angol -hindi, hindi angol, viszont a saját helyi nyelvükkel nem tudtak értekezni.Gondolom India az egyedüli földrész nagyságú ország ,ahol az angol nyelv hivatalossá tétele gazdasági előnyt eredményezett , annélkül, hogy a lakoság ősi nyelvében kárt okozna.Vagy ez csak idő kérdése?

Új hozzászólás