A szomszédságában élő sztárok úgy tekintettek rá, mint egy különcre, aki képtelen beilleszkedni a sztárok percről percre bővülő társadalmába, direkt játssza az agyát, hogy ő átlagos, ráadásul olyan sztárallűröktől mentes szokásai voltak a férfinak, hogy például ebéd után szeretett ledőlni egy fél órára, ha az ideje engedte. Ja, és hidegen szerette a sört. Padlót is fogtak a sztárpultosok, ha a nem sztár férfi belépett egy közeli kocsmába, és kért egy korsóval. Volt még egy bosszantó „heppje” a fazonnak. Reggelire fokhagymás pirítóst evett felvágottal. Ezt a reformkonyha elleni merényletet abszolút nem nézték jó szemmel a környékbeli celebek. A nem sztár férfi folyamatos, rejtőzködően magamutogató különcködéseinek meg is lett az eredménye. Megpróbálták kiközösíteni a sztárok. A nem sztár saját nem sztárságának csapdájába került. Már nem tudott úgy kilépni az utcára, hogy meg ne rohamozzák őt az tucatsztárok. A végén már minden csillag tudni akarta, mi a titka, mitől lett ilyen egyedülálló. A helyzet akkor durvult el leginkább, amikor nemzetközi hírességek is virrasztottak a háza előtt, csak hogy láthassák egy pillanatra a nemrég még nem híres senkit. És akkor bekövetkezett, amitől titkon rettegett a sokmilliárd sztár: átrendeződtek az erőviszonyok. Az eddig nem sztár férfi a világegyetem legnagyobb sztárjává lépett elő. Egyszerre minden más régi nagy híresség eltörpült mellette. A visszatérés reményében néhány ex-csillag egyszerűre cserélte fényűző életét. Brad Pitt és Angelina Jolie még a Balogh Ottó és Balogh Ottóné nevet is felvették, hátha újra a címlapokra kerülnek. Hiába. A macskám, dr. Dundre természetesen ragaszkodott régi, jól csengő nevéhez. Tigristekintetéből kiolvastam, nagy ívben tesz a sztárokra.