Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Harangozó Imre

Harangozó Imre

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Szétfejlődő magyar nyelv
Levelek a Borostyánkőútról 32.

2015.12.1.nincs hozzászólás

Hosszú ideje folyik nyelvész körökben a vita arról, hogy a magyar nyelv egy- vagy többközpontú-e. Én mint finnugor összehasonlító nyelvészettel is foglalkozó (talán szak)ember az általam nem mindenben elfogadott, de a magyar nyelv helyzetét és főként jövőjét illetően szemléletes analógiaként kezelhető családfa-ábrát idézem emlékezetünkbe.

Eszerint a mai uráli nyelvek közös őse – a hagyományos felfogás szerint – az uráli alapnyelv, amelynek beszélő közössége valamilyen oknál fogva felbomlott, előbb két ágra – finnugorra és szamojédra – szakadt, majd idővel ezek is tovább bomlottak, mígnem eljutunk a mai modern uráli nyelvekig. Az elválások, kettészakadások után a közösségek mindig eltérő nyelvi, kulturális közegbe kerültek, s ez meghatározta – egyebek között – nyelvük fejlődését is.A Kárpát-medence (össz)magyar nyelvét felfoghatjuk magyar „alapnyelvként”, amelynek beszélő közössége – a trianoni diktátum következtében – több ágra szakadt. A közösség jelentős része anélkül, hogy elvándorolt volna az etnikai hazából, idegen nyelvek erőteljes befolyása alá került, s ezzel megkezdődött a magyar „alapnyelv” felbomlása. Idegen hatások már ezt megelőzően is érhették s nyilván érték is a magyar nyelv egyes változatait, mondjuk így: nyelvjárásait, de a hatás intenzitása kisebb volt.

A magyar nyelvnek ez a „szétfejlődése” egyaránt jelentkezik a szókészletben és a grammatikában, de általában – s egyelőre – nem okoz különösebb kommunikációs nehézségeket. A különböző környezeti – egyszersmind (állam-) – nyelvi szavak megrekedhetnek a kuriozitás szintjén, de ha a magyar nyelv az életnek egyre több területéről kiszorul, s a nyelvhasználók mind több többségi nyelvből származó lexikai elemet építenek be s vesznek át mondattani szerkezeteket (gondoljunk például az igevonzatokra), a magyar „alapnyelvből” kiszakadt/kiszakított nyelvváltozatok egyre inkább eltávolodnak az „alapnyelvtől” s válnak előbb-utóbb önálló nyelvekké. Természetesen feltéve, hogy még maradnak beszélői ezeknek a nyelveknek.

Egy területen már ma is jelentkeznek problémák, amelyek miatt a szakmai kommunikáció nehézségekbe ütközik, mégpedig a terminológia területén.

A különböző szakterületek terminológiája tudományáganként eltérő mértékben ugyan, de alapjában véve három eljárással alakul ki:

– az anyanyelv bázisán,
– idegen szavak átvételével,
– tükörfordítások révén.

Itt és most nem akarok elmélyedni az eljárások előnyeinek vagy hátrányainak elemzésében, még csak a folyamat különböző állomásait sem kívánom felvázolni, csupán egy – a magyar nyelv szempontjából is – fontos szempontra szeretném felhívni a figyelmet. A kisebbségben élő közösségek nyelvében a szakszókincs kialakulására a többségi, azaz államnyelv az átlagosnál is nagyobb hatással van. Tudniillik lehet közvetlenül átadó – ilyenkor a kisebbségi nyelvekbe a többségi nyelvből jövevényszavak kerülnek be, illetve lehet közvetett átadó – ilyenkor a kisebbségi nyelven tükörfordításokat hoznak létre a többségi nyelvi mintát követve. Ezek a tükörfordítások követhetnek nemzetközi megoldásokat.

A szétfejlődő magyar nyelv esetében előfordulhat, hogy ugyanannak a fogalomnak, jelenségnek, akár négy-öt magyar nyelvű elnevezése is kialakul, a mi a hétköznapi nyelvhasználatban kisebb problémát okoz, de a terminológiában megengedhetetlen.

Csupán néhány példát említek szemléltetésül.

Egy személyesen megélt eset: egy osztrák-magyar tanácskozáson, amelyen mindkét félnek a maga anyanyelvén kellett beszélnie, s szinkrontolmácsok fordították a felszólalásokat, előkerült a tanárképző főiskola mint intézménytípus. Ezt „osztrákra” pädagogische Akademie-nek fordították, nem lévén Ausztriában a tanárképző főiskolának megfelelő felsőoktatási intézmény (ellentétben Németországgal, ahol voltak pädagogische Hochschule-k). A tanácskozás jegyzőkönyvének elkészültével a szövegeket visszafordították magyarra, s abban a tanárképző főiskola helyett már óvópedagógus-képző intézmény szerepelt.

2009-ben Beregszászban egy konferencián már idéztem az alábbi példákat történelem és kémia tankönyvek terminológiájából:

Popel-Kriklja: Kémia 7.osztályos tankönyvben:

üvegtárgylemez – (magyarországi tankönyvekben tárgylemez)
üvegpálcika – (magyarországi tankönyvekben üvegbot)
lapos fenekű gömblombik – (magyarországi tankönyvekben álló lombik)
szeszégő – (magyarországi tankönyvekben borszeszégő)

Popel-Kriklja: Kémia 8. osztályos tankönyvben:

porció – (magyarországi tankönyvekben adag)
képlettömeg – (magyarországi tankönyvekbenez a terminus nem fordul elő)

Podaljak: Világtörténelem tankönyvben

konkviszta – (magyarországi tankönyvekben gyarmatosítás)
anyagi világ – (magyarországi tankönyvekben gazdaság)
mestersegéd – (magyarországi tankönyvekben céhlegény)
nemesi demokrácia – (magyarországi tankönyvekben rendi monarchia)
két Szicília királysága – (magyarországi tankönyvekben Szicíliai kettőskirályság) stb.

Nyitrán készült terminológiai tárgyú szakdolgozatokból is idézhetek számos példát. Lássunk néhány földrajzi szakkifejezést:

– Sz(lovákiai) M(agyar): nulladik hosszúsági kör, kezdő hosszúsági kör, kezdő délkör, nulladik délkör – M(agyarországi) M(agyar): kezdő hosszúsági kör, 0 fokos hosszúsági kör
– SzM: (földrajzi koordináták megadásakor) fok – MM: fok, fokszám
– SzM: pólus – MM: sarkpont
– SzM: ekvatoriális nagyrassz – MM: fekete bőrű (negrid) emberfajta
– SzM: europid nagyrassz – MM: fehér (europid) emberfajta

(forrás: Oriskó Renáta:A magyar tanítási nyelvű iskolák földrajztankönyveinek terminológiai elemzése. Kézirat. Nyitra 2013)

– SzM: Kaskády– MM: Mesterséges vízesés
– SzM: Kuma-Manics-alföld~ Kuma-Manics-mélyedés– MM: KumaManyicssíkság
– SzM: Kapverdi– MM:Zöld-foki szigetek
– SzM: endogén folyamatok– MM:belső folyamatok
– SzM: vulkanizmus–MM: vulkánosság
– SzM: Drakensberg–MM: Sárkány-hegység

(Varga Tamás mskr. egy folyamatban lévő munkából)

Mindezt azzal a szándékkal mondtam el, hogy ráirányítsam a figyelmet egy égető problémára, nevezetesen a „magyar–magyar” összehasonlító terminológia megvalósítására.

A munkát az iskolai szakszókincs összevető feldolgozásával kellene kezdeni. Egyrészt azért, mert az egy jól körülhatárolható, nem túl terjedelmes korpusz (tantárgyanként 300-600 szakkifejezés), másrészt pedig az anyanyelvű oktatásnak az anyanyelvre gyakorolt pozitív hatása (presztízsemelés, széleskörű nyelvhasználat) miatt. Abban az esetben, ha a határon túli magyar iskolákban az anyaországi tankönyveket használják, természetesen nincs szükség az összehasonlítás elvégzésére. A többi esetben országonként háromnyelvű elektronikus adatbázis létrehozását javaslom, például „anyaországi magyar – felvidéki magyar – szlovák”. A nyelvek sorrendje az adatok elektronikus kezelhetősége miatt irreleváns.

A magyar-magyar terminológiai program rövid távon megkönnyíti a szakmai kommunikációt, hosszabb távon pedig abban az esetben is hozzájárulhat a nyelvi-kulturális nemzet erősítéséhez, ha a határon túli magyar iskolákban ilyen vagy olyan okból nem lehet használni anyaországi tankönyveket.

(A Magyar Nyelvstratégiai Intézet Lendván tartott konferenciáján tartott előadás rövidített változata.)

Új hozzászólás