Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Self-publishing

2015.10.16.nincs hozzászólás

Az önmenedzselésű független könyv irodalmi és kiadói modellje.

„Eljön az idő, ezt 2020-ra gondolom, amikor a teljes könyvpiac ötven százalékát a self-publishing könyvek teszik ki[1] állítja Mark Coker, a legnagyobb globális self-publishing portál, a Smashwords[2] alapítója és üzemeltetője. Még tovább megy az Amazon menedzsment. A forgalmazási divízió vezetője egész egyszerűen azt tartaná helyesnek, ha fokozatosan kivezetnék a self-publishing fogalmat. „Tíz év múlva már aligha beszélhetünk szerzői könyv-menedzselésről. Az írók pontosan ismerik majd a lehetőségeiket, hogy miképp érhetik el az olvasóikat” vallja Jon Fine. Majd így fűzte tovább Twitteren a gondolatot: ”Mi vagyunk az okozói a könyv cunaminak. Óriási probléma, hogy megnőtt a száma a publikált írásoknak. A legnagyobb kihívás most számunkra, kiadóknak, tartalomkereskedőknek, IKT-cégeknek, forgalmazóknak, hogy helyet találjunk a közzétett szerzeményeknek. A művek felfedezhetőségének, megismertetésének, elérhetőségének megszervezése a jövő nagy könyves feladata.”[3]

Írásmű: kreatív üzleti termék

A self-publishing az elektronikus könyvkultúra új jelensége. Ebben az informatikai konstrukcióban a szerző maga tölti fel művét egy online könyváruházba, és egyedül dönt a mű további sorsáról. Szándékainak és ízlésének megfelelően határozza meg az árat, a kiadás lokalizációját (Magyarországon vagy más globális portálokon is árulják-e), a mű formai jegyeinek főbb elemeit. Egész konkrétan kimondható, hogy a publikálásra szánt művet közvetlenül az író juttatja el az érdeklődőknek, saját tartalmi és üzleti felelősségére. Az író és az olvasó kettőse közé harmadik fél – kiadó, egyéb tartalom-organizátor – nem kapcsolódik. A szerző által végigmenedzselt könyvpályán professzionalitást igénylő feladatokra – borítótervezés, lektorálás, korrektúra, marketing üzletmenet, hálózati promóció – megbízást kaphatnak szakemberek, specialisták is az alkotó üzleti felkérésére. A self-publishing nem kizárólag digitális publikálás, az eredetileg elektronikusan közzétett írásműből készülhetnek az igények szerint meghatározott példányszámú nyomtatott variánsok is. Fordítva is igaz: nyomtatott könyv újratervezése, régi kiadványok felélesztése digitális verzióra szintén lehet (legális remake, remix) self-publishing aktivitás. JoannaPenn sztáríró, egyébként az önmenedzselésű könyv teoretikusa, így foglalja össze a self-publishing lényegét: „A szerző úgy kezeli a könyvét, mint kreatív üzleti terméket, amelynek a professzionális menedzselésébe előzetesen befektet. Maga a szerző forgalmazza közvetlenül a művét online kereskedelmi portálokon. A szerző jövedelme közvetlenül a könyv eladásából keletkezik, a teljes folyamatban az egyetlen közvetítő elem kizárólag a kereskedő portál.”[4]

Self-publishing fogalmak

A self-publishing témakör kifejezései többnyire az angol nyelvből származnak. Ezek a szavak vagy megőrzik eredeti írásmódjukat, vagy átformálódnak a fogadó nyelv logikája alapján. Magyarországon a self-publishing kifejezés honosodott meg. Első időkben a self-publishing szinonimájaként kezdték használni a magánkiadás, szerzői kiadás kifejezést. Ez azonban félrevezető, hiszen a két szóösszetétel mindegyike a tradicionális nyomtatott korszakban egy teljesen konkrét könyvkiadói üzletmenetet fedett le, és teljesen mást jelent, mint a self-publishigdigitális  korszakból kifejlődő eljárása. (A két fogalom különbözőségéről külön fejezetben szólunk részletesen.)

A self-publishing nem tükröző – hanem tartalmi – lefordítása alapjánkezdetben a hazai nyelvhasználatban meggyökeresedni látszott az önmenedzselésű könyvkiadás fogalom-kreáció. Igazából azonban nem nyert polgárjogot a szóösszetétel, habár lényegében jól írja le a self-publishing tevékenység alapvonásait.

Szintén az angolban alakult ki a self-publishingre az independent (független) könyvkiadás elnevezés. A szóhasználat utal arra, hogy a szerző nem veszi igénybe a hagyományos kiadói struktúrát, attól független. Ebből keletkezett, és ez nagyon gyakran használt főnév az angolban a self-publishing témakörben, az indie author, azaz független szerző, független író, illetve az indiebook, azaz független könyv meghatározás. Maga a Smashwords, a legnagyobb globális self-publishing portál így mutatkozik be a beköszöntőjében: „Smashwords is theworld’s largest distributor of indie ebooks.[5]

Itthon a független kifejezéshez csatolt értelmezéseket nehéz lenne bevinni a köztudatba, hiszen a független szerző fogalmához mindenki többnyire valami olyasmit társítana, hogy tartalmi-politikai értelemben független. Ez totális félreértése lenne a self-publishingnek, amelynek nem az a lényege, hogy szuverén, autonóm a nyilvánosságra bocsájtott mű valamilyen ideologikus feltételrendszerhez viszonyítva. Az önállóság itt kizárólag a kiadási munkamenetre értendő. A „független könyv” kifejezés azonban magyarul is lehet a self-publishing szinonimája, mivel ennek a determinációnak nincs hazai múltja a könyvkiadás történetéből, ellentétben a „független író” szókapcsolattal.

Döntő jelentőségű fogalom a Print onDemand, közkeletű néven PoD (nyomtatás igény szerint). Néha, EoD, azaz E-book onDemand (e-könyv igény szerint). Ez határkő. Azt jelenti, hogy a self-publishing egyáltalán nem köthető kizárólag az elektronikus könyvhöz. Éppen az a lényege, hogy a digitálisan keletkező és kiadott mű-verziót minimális ráfordítással követheti a kis példányszámú nyomtatott változat. A kis példányszámú, akár darabonkénti könyv nyomtatására (nem szövegmásolásra) kialakult nyomdai struktúra áll rendelkezésre itthon is természetesen, hiszen – üzleti-nyomdai vállalkozások mellett – több nagykönyvtárunk (Országos Széchényi Könyvtár, MTA Könyvtár és Információs Központ[6]) nyújt ilyen szolgáltatást ritka könyvek újbóli elérhetősége érdekében. Az elektronikus könyv print-származékának lehetősége a self-publishingüzletmenet szerves tartozéka.

Magyar szóhasználatban felmerült még az amatőr kiadás vagy laikus kiadás fogalma is. Az „amatőr kiadás” azonban a bibliofília szakkifejezése.Exkluzív, számozott könyv-műdarabok megjelentetését jelenti többnyire, általában könyvgyűjtőknek szánt terjesztésben. Ez tehát kiesik. A „laikus” fordulat ritkán használt, ezért talán kevéssé alkalmas egy széles rétegeket érintő tevékenység címkézésére.

Az angol DIY, azaz DoItYourself! (Csináld magad!) kisipari megvalósításra, vagy házi kivitelezésre utaló kifejezése is néha előfordul a self-publishing terminológiában. Ám a barkácsolással rokonítható hangulati elem a könyv-életciklus egyetlen folyamatára sem illeszthető rá igazán, ezért nem is gyökeresedett meg még szórványosan sem ez a terminológia. Jellemző azonban, hogy egyre inkább felmerül a self-publishing esetében a kézművesség fogalma, a mesterember magas szintű, egyedi munkálkodása a könyv-összetevők összességére nézve, beleértve a tartalmat és megjelenítést is. Erről így vélekedik a NaNoWriMo (National NovelWritingMonth, azaz Nemzeti Regény Írási Hónap) honlapján Gay Kawasaki, self-publishinginiciátor: „A self-publishing könyv-címke néha olyan színezetet ad a kiadványnak, mintha az nem lenne alkalmas  ’igazi’ kiadói közzétételre. Ez természetesen lehet valós megítélés, de többnyire nem, és egyre inkább nem az. A félreértések elkerülése érdekében én javaslom a ’kézműves könyv’ árujegy bevezetését. Ez a kapcsolt imidzs a self-publishing kiadványra kifejezi, hogy a szerző egy olyan mesterember, aki művészi szinten törődik saját munkájával.”[7]

Gyakran előforduló definíció a hibrid szerző (hybridauthor). Ezt természetesen nem szó szerint kell érteni, a hibrid kifejezés itt arra utal, hogy az adott író egyaránt publikál hagyományos könyvkiadói rendszerben és ugyanakkor self-publishing szisztémában is. Viták folynak arról, hogy ki az igazi „keresztezett” felfogású szerző: az, aki már elfogadott alkotó a kiadók által is, és ezt követően tér át a self-publishingre is; vagy az, aki előbb self-publishingben kezd, majd kis példányszámban nyomtatott verziót forgalmaz az e-bookból, végül a sikeresség nyomán igénybe veszi a tradicionális könyves vállalkozások szolgáltatásait. Ilyen értelemben a „hibriditás” azt jelentené, hogy egy sikeres folyamaton átment írótehetségről van szó.

A nyomtatott könyv kezdetei és a self-publishing

Összegzésképpen: itthon a self-publishing és a független könyv szóhasználat honosodott meg. Ez változhat természetesen, ahogy az e-könyvvel (e-book) kapcsolatos köznyelvi változatok is jelenleg még kifejlődőben vannak, igazán még nem szilárdultak meg a pontos jelentései az olyan fogalmaknak, mint e-könyv, e-book, e-content, e-tartalom, online olvasás, e-könyv-olvasó, e-tinta, eInk, stb.Használatuk esetén mindig pontosan meg kell határozni, milyen értelemben veti be az író a fentebb felsorolt fogalmakat.

A digitális létmódú, nyomtatva kis példányszámú, önfinanszírozású művek nem a tradicionális kiadói üzletmenet versenytársai. A self-publishing – amelynek kezdenek kialakulni a self-editing vagy self-collecting alrendszerei – egyáltalán nem előzmények nélküli publikációs szisztéma. Még azt sem túlzás állítani, hogy a self-publishing valójában nem új módszer, hanem a könyvkiadás eredeti formája. A nyomtatott könyvek kezdeti idejében a szerző kezében volt egyértelműen az egész könyv életciklusa. A megírástól, egészen az olvasóig való eljutásig. Hogy közben mi történt, ki fizette az egész folyamatot? Nem a vásárló, nem az olvasó, hanem közbeiktatott szereplők. Elsősorban a szponzorok, támogatók, vagy maga a szerző, aki a könyve hírnevével jutott olyan helyzetbe, amelyben már képessé vált hozzáférni biztos pénzforrásokhoz (például egyetemi tanárság, közhivatal, egyéb kulturális állások). A mai self-publishing nem más, mint ennek a kiveszőnek tűnt kulturális mechanizmusnak a felélesztése.

A „kiadatlanság” fogalma megváltozott. Csak olyan írásmű létezik, amelyet már publikáltak, és olyan, amelyet még nem akarnak publikálni. Az e-book megjelentetési potenciál végtelen, a nyilvánosságra kerülést nem akadályozza szellemi vagy fizikai korlát. Anyagi, pénzügyi sem, alapesetben a mű hálózatra küldése és forgalmazása ingyenes. A self-publishing demokratikus közzétételi modell. Akinek van számítógépe, és hozzá egy feltelepített szövegszerkesztője, készen áll az alkotásra és a befejezett fogalmazványa megjelentetésére.Van egy olyan idealizmus, miszerint a könyv létezésében mindössze két szereplőnek van szükségszerűsége: az írónak és az olvasónak. Ez természetesen sosem volt igaz, sem a kézírásos, sem a nyomtatott korban, és nem valós az írás informatikai időszakában sem. Annyi azonban megállapítható, hogy a kiadói munkaszervezet a digitális szöveg-menedzsmentnyomán átalakul. Egyre határozottabban mutatkozik meg az a tendencia és vitathatatlan tényszerűség: a kiadó maga nem egyedüli letéteményese egy mű nyilvánosságra kerülésének.

Könyvterjesztés vagy könyverjesztés

A jelen tanulmánynak nem célja a self-publishing kategorizáló értékelése, különösen nem ajánló jellegű fejtegetése. Az írás nem elemzi a self-publishing pénzügy-technikai (gazdaságit igen) vonatkozásait, és nem foglal állást a független publikálást kísérő irodalomszemléleti, illetve kultúrpolitikai problémafelvetésekről sem. Bölcsészet-higiéniai boncolgatás sem része a tanulmánynak. A következő fejezetek szándéka az, hogy megismertesse a self-publishing jelenséget, amely döntően kötődik az e-könyv médiumhoz, valamint a digitális könyvkiadás –nyomtatott környezetből származó – új szolgáltatásaihoz.

A szinte követhetetlen gyorsaságban és mennyiségben alakuló e-book portálok – feltételezve a kulturális motivációt – azt látszanak bizonyítani: az üzleti és könyvfilozófiai merevség, a kiadói print strukturáltság – több elemében – elveszti létalapját a számítógépes literatúra-környezetben. Gyorsabban, mint valaha: tapasztalat és tudás alkotási potenciálhoz juthat.Az elektronikus felületek korlátlanok, befogadják és szolgáltatják a művészi alkotások minden formáját, köztük a legegyszerűbben prezentálható szöveges munkákat.Az univerzum „dokuverzumra”[8] manifesztálódik, a szövegek pluralisztikus szövevényében stílust és kapcsolódási pontokat találhatnak a közlés hagyományos mintáit nem gyakorlati szinten ismerő téma-felfedezők, élmény iniciátorok is.

A self-publishing egy lehetőség, amelynek tanulmányozására – mérete és gyors terjedése miatt – világszerte nagy figyelmet fordítanak irodalmi, kiadói, üzleti szinten, valamint tudományos publikációs szempontból. A könyves gondolkodók és a szöveg-iparágban távlatilag tervezők célja nem az, hogy a torta újraosztásáért harcoljanak. Amiért küzdenek, az a torta megnagyobbítása. Ilyen szemszögből kerül leginkább középpontba a self-publishing. Új kifejezéssel élve: disztribútor helyett e-sztribútor (angolban: distributor – e-stributor) gondolkodásmód jelenik meg. Szabad átiratban szinte az is találónak tűnhet, hogy nem terjesztik a művet, hanem erjesztik, hagyják szabadon nőni, forrni, nemesedni. Az írók, és maguk az olvasók is, belekóstolnak a szöveggazdászi funkcióba is. A szerzők írják és menedzselik, a vásárlók olvassák és terjesztik – posztolják, review-olják– a könyvet.A médiatársadalom peremére szorult irodalmiság az elektronikus könyv megjelenésével újra középponti szerephez juthat. Kulcsár Szabó Ernő akadémikus egész konkrétan fogalmaz ebben a kérdésben: „A technologizált írásban látható nyelvként működő irodalmi szövegnek ugyanis nemcsak a hangot és beszédet meghaladó közlési lehetőségei tágultak ki, hanem a diszkurzív befogadóképessége is.”[9] Azaz visszatérhet az irodalom oda, ahonnan talán elindult: egy kulturális közösség minden tagjának egyformán és egyszerre jelenthet alkotói és befogadói élményt. Az irodalom egészen új körülmények között, a mediatizált kulturális nyilvánosság informatikai horizontjában a különféle kultúraalkotó csoportok közötti kiegyenlítődést is jelentheti.

Az ingyen könyv mítosza és a self-publishing kapcsolata

A self-publishing eszmeköre elválaszthatatlan a könyv ingyenességének víziójával (utópiájával?). Maga Michael Hart, az elfogadott legenda szerint az első e-book, azaz terjesztésre szánt köz-szöveg leprogramozója is úgy vélekedett, hogy az elektronikus elérés technikai-szervezeti kiépítésének nem lehet más célja, mint a szabad tartalom-megosztás. Ennek értelmében indította útjára a Gutenberg-Project-et[10], a ma már negyvenezernél több kötetet (lejárt szerzői jogú művek, tehát klasszikusok) számláló free archívumot. Így rögzítette blogjában a szabad könyvtár működését: Két dolog van a világon, ami tényleg ingyenes és kimeríthetetlenül rendelkezésre áll: a levegő, amit beszívunk és a Gutenberg-projekt könyvei.” (Angol eredetiben: There are two things in the world that are truly, totally free with an endless supply. The air webreathe and thetextson Project Gutenberg.”)

Az Amazon, az iTunes, a Kobo ingyenes kínálata sok százezres, ezeknek a könyveknek nagy része self-publishing publikáció. A Smashwordsself-publishing portál jelenleg 52. 019 (2015. márc. 31.) free könyvet kínál. Mark Coker, a portál életre hívója és máig üzemeltetője, így szövegezi meg a self-publishing auktor motivációját: „A könyvsiker nem mérhető kizárólag pénzzel. Amint az első olvasó fellapozza a könyved, már kivetted a részed a világ átalakításából. És ez csak a kezdet!”[11]

Az íróság, mint egzisztencia, csak kivételes korokban, kivételes személyiségeknek jutott ki. Ez a tény a mai sztárkultuszra épülő médiában gyakran feledésbe merül. Hovatovább nem is az a sikeres, aki ír, hanem az ír, aki sikeres. Elek Artúr az előző századforduló publicistája-kritikusa az írói elhívatottságot, fölébe helyezve az anyagi elismertségnek, így jellemzi: „Voltak korok, amelyekben a könyv egyáltalán nem volt árucikk. Az első könyvek betűit maguk az írók metszették, szedték ki, nyomtatták és árulták. Az írónép mindig a legszegényebb rend volt. Ma is az. És ha arra kerülne a sor, az igazi íróember ma is elfogadná a régi korok nyomorúságát, az örökös szegénységet. Mert az író, mint emberegyén lehet materialista, de a Föld minden javánál becsesebb neki a művészete. Annyira így van ez, hogy a társadalom valósággal erre számítva rendezkedett be.”[12]

Nem a self-publishing korai, húszadik század elejére datálható, elvi megalapozása ez az állásfoglalás?

Az írás mint köztevékenység

Felválthatja-e az önmenedzselésű elektronikus könyv a hagyományos nyomtatott kiadványok bibliopola rendszerét?A válasz – ellentétben sok függőben maradóinformatikai kérdésfelvetéssel – ez esetben egyértelmű nem! A számítástechnika térnyerése következtében kibontakozó textuális átalakulás nem gyengíti, hanem megerősíti azt az elméleti állítást és napi tapasztalatot, hogy a digitális könyv és más elektronikus könyv-származékok, beleértve a szöveg dominanciájú tartalom-hibrideket is, csak az évezredes könyvkultúra összefüggésrendszerében értelmezhetők. Ez a megközelítés azonban nem zárja ki, hogy érzékeljük, és vizsgálat tárgyává tegyük: az elektronikus szöveg-alkotásokban kétségtelenül kialakultak olyan gyökeresen új literatúra elemek, amelyek elemzése szükséges és elmaradhatatlan. Még akkor is igaz ez, ha nyilvánvaló: az értelmes eredménnyel kecsegtető analízis csak több bölcsészeti tudományterület együttműködésében valósítható meg, tekintve az e-book térség szerteágazó problémaköreit. Egyáltalán informatikai vagy könyvészeti projekt az elektronikus betű-tartományok problémáinak vizsgálata? Karakterek, kijelzőfelbontások, chip-teljesítmények laboratóriumi vizsgálata visz közelebb az e-könyv kultúra megértéséhez, vagy a szövegterek papírra feszített változatainak, esetleg digitális verzióinak boncolgatása? Biztató, hogy alapozó vizsgálatok tárgya már ma is az az ismeretlen vagy annak hitt hermeneutikai zóna, amelyben a mű és az olvasó kapcsolatát az elektronikus text befogadása körüli problémák jellemezik. A kutatásnak lendületet adhat, hogy máris több rendszerezési igénnyel közölt magyar nyelvű publikáció[13] igyekezett érvényesen felvázolni a képernyős olvasás előítéletektől mentes megközelítésének tudományos módszertanát.

A kibontakozó e-book kultúra bővíti, gazdagítja az irodalmi megjelenés lehetőségeit. Az írás köztevékenységgé fejlődött. Akinek van közölnivalója és képes is azt megformálni, módot teremthet a megjelenésre. Rendelkezésre állnak a blogok, fórumok, weboldalak. Szabad a pálya az intézményesített tereken is. A professzionális kereskedelmi és terjesztői hálózatokon lehetőséget nyújt a közzétételre a szerzői kiadás, a self-publishing, a független publikálás. Nincs gátja formailag, technikailag a médiatizált gondolatközlésnek. „Mivel a művészetalkotás- és forgalmazás mediális feltételeinek széles hozzáférhetősége nemcsak a műalkotás, hanem az alkotói munka auratikáját is fölszámolta, ezzel nagyban ösztönözhette az alkotóvá válás illúziójának korlátlan kiterjesztését” –állapítja[14] meg Kulcsár Szabó Ernő. A könyv-szerzőség kevesek monopóliumából sokak megnyilatkozási formája lett, szinte fenyeget az irodalmi túlnépesedés.Az írószobák szöveg-manufaktúráin túllépő tömeges text-termelés az informatikai fejlődés nyomán kialakult technologizált íráskultúra logikus következménye. „… mintha – amennyiben a McLuhan-féle elv szerint egy médium tartalma mindig egy másik médium – a művészet tényleges esztétikai tapasztalata immár nem a valóságtól való elválasztódással venné kezdetét, hanem az élet és a művészet különbségét eltüntető mediális cserélődések eseményében meríthetné ki vagy azokra korlátozhatná a maga lényegét”- fejti ki[15] Kulcsár Szabó Ernő bővebben azokat az okokat, amelyek az informatikai közlési felületek társadalmasításával együtt járó írás-aktivitás növekedéséhez vezettek.

Olvasó és író: oldódó szerepek

Az elektronikusan prezentált irodalom számos új alkotórészének a self-publishinget érintő fő hipotézise nem más, mint az a már többször megállapított e-szöveg jellemző: az elektronikus közegben – részben vagy az egész felé haladva – feloldódnak az irodalmi funkciók közötti hagyományos határok. Az olvasó gyakran más szerepkörben, egyenesen a szerzőében találja magát. Az írónak alárendelt logikájú, analóg tartalom-feldolgozás helyébe a digitális kiterjedésű, hipertextes vezetettség lép. Az elágazások nem uralhatók, az olvasó maga rajzolja a megértés-térképeket. Az eltévedés esélye jelen van (csakúgy – ez aligha tagadható, de történelmileg elfogadottá szelídült módon – mint a más csapdákat rejtő, hierarchikus felépítésű művekben).

A nyomdai kiadványban a sorok megtartják, hordozzák a tartalmat, de nem szervezik. Az e-book menedzseli a szöveget. Ez az újítás az, ami végtelen tartalékokkal rendelkezik. A betűk láncolatát megtöri a kép, a videó, a játék. A könyv-látásmódot felváltja a tartalom-összpontosítás, adatfókuszálás, a keresett témakör összefüggéseit feltáró dinamikus felületirányítás. A webhivatkozások, referenszáttételek, képi-zenei-filmesmozgatások felbontják a megszokott szövegtömböket. Élményszerűvé válik az ismeretszerzés, hatására megjelenik az ösztönszerű hívás: lehet, és talán a katarzis impresszióhoz oda is tartozik, hogy továbbdolgozza az olvasó az adott művet. Blogok keletkeznek, sikerregények alakjaira épített sablonokat szerkesztenek és árusítanak. Posztokat gyűjtenek és csatolnak a kiadott e-könyvekhez, magába az e-szövegbe, a tartalom szerves részeként, az olvasók által tett kijelöléseket kollektálják és végjegyzetként kezelve elérhetővé teszik. Mindezek a formulák az olvasónak az íróság gesztusát előlegezik, felkészítve arra, hogy maga is beléphet a szerzők kivételezett körébe.

A könyv új mítoszához hozzákapcsolódik az is, hogy az író, a szerző, az alkotó megszokott és elfogadott funkcionalitása mellett színre lépnek a self-publishing kultúrkörben a text-médiátorok, olyan irodalmi gondozók, akik nem minden esetben törekszenek az eredetiségre, vagy a rendkívülire. Megelégszenek a leírással, élményközléssel, a jó értelemben vett remixeléssel, szöveges pillanatképpel, a várhatóan szűk érdeklődésre számot tartó, de adott körben mégis fontos témafeldolgozással. Helytörténet, esemény-nosztalgia, unikumok, relaxációs modellek, elvonuló szellemi önmegvalósítások, levélgyűjtemények, archaikus recept-összeállítások, családi feljegyzésekben talált alkalmi imák, felfedezett memoár-kéziratok: mind témái lehetnek egy redakciós indíttatású self-publikációnak.

Self-publishing korai formái

A self-publishing előzményének tekinthető szerzői kiadás nem új jelenség a könyv világában. Ez a médiátori konstrukció csak az utóbbi évtizedekben kapott vállveregető, lekicsinylő árnyalatot. Nagy költőink, íróink kétszáz évvel ezelőtt – pénzügyi kényszerből, minden mellékzönge nélkül – előfizetőket kerestek könyv terveikhez. Magyarországon, és szerte Európában az volt a gyakorlat, hogy az író maga menedzselte a nevével jelzett kiadványt. Annak idején a legkiválóbbaknak is kényszerű előfizetési felhívásokat kellett fogalmazniuk műveik kiadása érdekében. Szponzoráció felkutatása céljából tengernyit leveleztek, hiszen a kulturális támogatás – mint a könyvkiadás anyagi bázisfeltétele – kieszközlése többnyire a szerzőre maradt.„… főhajtva könyörögvén Excellenciádnak, hogy azt hatalmas szárnyai alá venni s a világra lejendő kijöhetésére felsegélleni méltóztassa” – írja Széchényi Ferencnek Csokonai, egy könyvtervéhez támogatást kérve.[16] De a XX. században sem volt ritka a szerzői kiadói kezdeményezés. Tanulságos leveleket lehet ebben a témában olvasni Tevan Andor hátramaradt irattárában[17]. Kiderül, hogy ma méltán klasszikusoknak tekintett írók, milyen nehezen szereztek támogatót – ha szereztek egyáltalán – kezdő műveik kiadására.Látható, hogy Déry Tibor, Juhász Gyula, Kassák Lajos, és még sok más kiváló szerző nem talált más utat, mint a szerzői utánajárást és anyagi kockázatot. Folyamatosan kértek nyomdai ajánlatot magánkiadású könyvterveikhez. Részletes korai self-publishing esetismertetések olvashatók az alábbiak szerint:

Pálóczi Horváth Ádám „Hunniás”: Egy forgalmazói hálózat a pre-facebook korból[18] Szent Györgyvár és Pölöske: egy elfeledett Deák mű életre kel? Self-publishing egykor és ma[19]

Self-publishing és magánkiadás: jellemző különbözőségek

Sokszor keveredik a két fogalom: self-publishing és magánkiadás. A kettő közt lényegi különbség, hogy a szerzői kiadást támogató cégek nem az online struktúrát nyújtják, mint médium-platformot, hanem éppen ellenkezőleg: a megszokott nyomtatott megjelenést stilizálják át egyfajta prémium kategóriájú szolgáltatássá. Természetesen a szerzői kiadásnak is lehet és van helye a piacon. Lényegét tekintve azonban jelentősen különbözik a self-publishingtól.

A self-publishing és a magánkiadás (szerzői kiadás, vanitypress) közötti döntő különbségek a következők:

  • magánkiadás esetén a könyv átmegy minden jellemző kiadói munkaműveleten (lektorálás, korrektúra, könyvtervezés, címlap, tipografizálás), ám a szerző költségére és anyagi kockázatára;
  • a self-publishing formációban a szerző maga (vagy előzetesen megbíz egy szakembert részfeladatokra, pl. címlap készítése) végez minden publikációs műveletet, a szöveg-gondozást is beleértve, és maga tölti fel a művét egy self-publishingra szakosodott portálra (Smashwords, CreativSpace, Lulu, Bookbaby, magyar: Publio), vagy globális könyvkiadók self-publishing felületére (Amazon, Kobo);
  • magánkiadás esetén a mű a könyvkereskedői, terjesztői rendszeren át kerül értékesítésre, a marketinget a kiadó és a terjesztő-kereskedő végzi;
  • self-publishing konstrukcióbana self-publishing portál forgalmazza (bevonva minél több e-könyv áruházat hazai és nemzetközi szinten) a művet, de nem nyújt marketing támogatást. Ezt a szerző maga végzi, a saját kreativitása alapján, pénzügyi lehetőségei tükrében.
  • self-publishing esetén alapkövetelmény a befogadó portál részéről a nemzetköziség: tehát a szerző művét a hazai e-könyv áruházakon kívül az iTunes, a Google Play, Kobo, és más globális portálokon is terjeszti eredeti nyelven (ez nem mindig magyar).

Open access és a self-publishing

A tudományos publikálás szabad és nyílt hozzáférésű platformjai nem tartoznak a self-publishing közléstechnika fogalomkörébe, noha nyilvánvalóan vannak közös vonások a két publikációs aktivitás szemléletmódja között. A Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár Open Access portálja[20] az alábbi módon határozza meg az Open Access fogalmát: „Az openaccess (OA) irodalom digitális, online elérhető, ingyenesen és jogi korlátozások nélkül felhasználható publikációkat foglal magában. A nyílt hozzáférés lehetőséget biztosít a pénzügyi és jogi korlátozásokat eltörlésével a tudományos eredmények szabad újra-felhasználásra. A Berlini Nyilatkozat kijelentése: ’A nyílt elérhetőség valójában akkor valósítható meg, ha a tudományos ismeretek minden egyes szerzője és a kulturális örökség minden egyes birtokosa ennek aktív elkötelezettje. A nyílt hozzáférésű publikációk körébe eredeti tudományos kutatási eredmények, nyers adatok, metaadatok, forrásanyagok, festészeti és grafikai anyagok digitális ábrázolásai, multimédiás tudományos anyagok tartoznak.’

A nyílt hozzáférés alapja az internet és a szerző vagy szerzői jog tulajdonosának együttműködése. Sikerességét nemcsak a szerzők biztosítják írásaikkal, hanem a kiadók munkatársai a lektorálási (peer-review) folyamatában végzett munkájukkal.”

Ezek alapján a self-publishing és az openaccess közötti különbség egyértelmű: míg az előbbi esetében kizárólag a szerző felel a mű tartalmáért, az utóbbiban a garanciát a publikáció hitelességéért a tudományos kiadó és a szaklektori, illetve a minősített kutatói közreműködő háttér jelenti.

Hogyan működik a self-publishing a gyakorlatban?

A self-publishing konstrukció lényegi elemei a következők:

  • Létrejön és működik egy self-publishing portál, amely felületet biztosít a szerzők számára műveik feltöltésére. Ez a portál gondoskodik a művek konverziójáról. (Általában Words-ben kell feltölteni, ezt alakítják át ePub-ra, Mobira, és más formátumokra.) A portál minden alapszolgáltatása a szerző részére ingyenes.
  • A szerző rendelkezik olyan informatikai jártassággal, hogy képes feltölteni a szöveget és a címlapot, valamint az opcionális tartozékokat: tartalmi ismertető, műfaji meghatározás, blog és webcímek megadása. A legalapvetőbb számítástechnikai használói ismeretek elegendőek, különben nem is működne a konstrukció.
  • Nincs kiadói kontroll, ugyanakkor bizonyos tiltott témák (pornográfia, politikai röpirat, embereket csoportokat sértő tartalmak) előfordulhatnak.
  • A szerző maga vállalja a felelősséget a tartalomért.
  • A szerző maga szervezi meg a könyv irodalmi értékelését; kritikákat, ajánlókat, review-kat generál az erre szakosodott hazai és globális portálokon (Moly, Goodreads), illetve a forgalmazó oldalán.
  • A szerző maga végzi a könyv árazását, marketingjét, terjesztését, a portál csak felületet ad, ezzel biztosítja a könyv megtalálását, elérését, forgalmazását (a forgalmazás itt különösen a free könyvekre értendő).
  • A self-publishing portál biztosítja a szerzőnek a könyveladások forgalmi adatainak napi szintű követését, úgynevezett szerző oldal segítségével.
  • A self-publishing portál végzi az eladást, a back-office feladatokat.
  • A szerző a könyvkiadásban szokásos 8-15 százalékos szerzői jutalék helyett jóval nagyobb mértékű, legalább 60-70 százalékos részesdést kap a bevételből.

Self-publishing szkepticizmus, self-publishing etikai kódex

Természetesen vannak ellenzői is a self-publishing kiadásnak és terjesztésnek. Az ellenőrizetlenül ömlesztett fájl massza kritikusai – kármegelőzés vagy utólagos kármentés forrongásával – joggal állapítják meg: a megosztás médiakultúrájában nem pontosan meghatározottak a szerepek és felelősségek. Hamarjában bárki lehet közlő – blog, szöveg-és fotómegosztó oldalak, mozgósító posztok – ha nem is volt eddig a betűk nyújtotta tény-és érzelmi információkra szokva. Csábít a felületes nyilvánosság, dühöng a dilettantizmus – vélik a self-publishing kritikusai. Nem vitatható, hogy jogosak az aggodalmak a minőség szempontjából. A self-publishing teoretikusok egyöntetű véleménye azonban ezzel összefüggésben az, hogy fel lehet ugyan tölteni egy primitív kivitelezésű, nyelvileg ordítóan hibás könyvet, de mindez nem oszt és nem szoroz, hiszen a kihelyezés pillanatában az ilyen elfuserált számítógépes ügyeskedés – nevezheti a gazdája akár könyvnek is – azonnal láthatatlanná is válik, eltűnik az érdeklődés horizontjáról.Az irodalmi sitt oda kerül, ahová való: a delete billentyűre koppintással a virtuális szemétkosárba. Olyan tömegű jó és értékes text-alkotás érhető el a Net-en, hogy erősen kétséges: ki fog rákattintani egy torz címlapra, silány szövegre, már az ajánlóban is helyesírási hibáktól hemzsegő, zavaros értelműmondat özönre?

A self-publishinggal szemben a legfőbb általános kifogások a következők:

Kulturális értelemben:

  • Nem ellenőrzött nyelvi minőségű könyvek tömegében való megjelentetése.
  • Írók, szerzők felbiztatása nem megalapozott karrier-álmokat ébreszthet.
  • Gyakoriak a másolások, hamisítások, szöveg-összevágások, dúl az epigonizmus.
  • Globális portálok előtérbe helyezése, hazai portálok mellőzése.
  • Egyes témák túlsúlyba kerülése (erotika, szingliség, deviációk, stb.).
  • Írói szenvedélybetegség kialakulhat, fellép a beteges publikációs kényszer.
  • Egyes self-publishing cégek agresszivitása könyv-brókeri munkastílust idéz, a szerzők megtévesztése, lehúzása, kizsákmányoló szerződésbe való kényszerítése előfordul.

Szerzői szempontból:

  • A self-publishing piac szűk, csakúgy mint maga az e-könyv részesedése a teljes könyvforgalomban. Ennek megfelelően a self-publishing könyvtemetővé válik.
  • Minden költséget a szerző visel.
  • A szerző maga végzi vagy irányítja a könyv-megjelenés minden munkafázisát, azaz nem csak ír, hanem kénytelen szervezni is.
  • A szerzőnek szembe kell néznie a self-publishinget övező előítéletekkel, néha rossz értelmű stigmatizációval.
  • A szerzőnek önmagát kell meggyőznie abban, hogy a könyve érdemes a publikálásra. A hagyományos könyv-üzletmenetben ez a felelősség a kiadó vállán nyugszik.
  • Sok munka, igyekezet és anyagi befektetés nyomán csak családi és baráti körben forog a könyv.

A self-publishing szerzők egyesülete[21] is érzékelte a felsorolt problémákat, és ennek megfelelően kidolgozta a self-publishing írók etikai kódexét[22]. A rövid és a legfőbb problémákra koncentráló kiáltvány az alábbi – már fentebb is érintett problémákra – reagál:

  • Plágiumtól való tartózkodás, a másolás, lopás elleni küzdelem
  • Álnevek használata: csak szerzői-személyi okból használható álnév, károkozás, szándékos félrevezetés tiltott
  • Ajánlók, kritikák csak valós forrásból, a szerző maga nem generál review-kat, vagy ha igen, azt közli az olvasóval. Minden kapcsolat a könyv marketing útján legyen áttekinthető
  • Az ajánlókra, kritikákra csak saját névvel reagálok, álnévvel nem
  • Könyv promóció: csak valós adatok közlésével
  • Anyagi felelősség: minden megrendelt szolgáltatást kifizetek, nem élek vissza az online forgalomból esetleg következő bizalmi helyzettel.

Mint látható, teljesen tipikus, a hagyományos könyvüzletmenetben is érzékelhető problémákkal küzd a self-publishing alkotó- és üzleti kör is. Mindenképp előrelépés, hogy a független írók szervezete maga próbálja azonosítani a problémákat, és felvenni velük a küzdelmet.


 

A tanulmány a szerző azonos című e-könyve alapján készült.

[1] SusanLulgjuraj: Smashwords’ Mark CokerdeliverskeynoteatSelf-PublishingBook Expo. Teleread, 2014. nov. 24. Elérhetőség: http://www.teleread.com/smashwords/smashwords-mark-coker-deilvers-keynote-self-publishing-book-expo

[2] www.smashwords.com

[3] Amazon’sVisionfortheFuture of Self-Publishing. Digital Book World. 2014. ápr. 7. Elérhetőség:http://www.digitalbookworld.com/2014/amazons-vision-for-the-future-of-self-publishing/

[4] JoannaPenn: OnWriting, Publishing, Book Marketing and CreativeEntrepreneurship! Feb 2015 Edition! 28. old. Elérhetőség: http://s3.amazonaws.com/Author2zero/Author20Blueprint_010215.pdf

[5] Magyarra fordítva: Smashwords, a világ legnagyobb terjesztője a független könyveknek.  http://www.smashwords.com/about

[6] Az EoD-ról részletesen az MTA Könyvtár oldaláról: http://konyvtar.mta.hu/index.php?name=eod

[7] Why Self-Publishing Is a Craft… And How You Can Master It. The NaNoWriMoblog, 2014, febr 7. Elérhetőség: http://blog.nanowrimo.org/post/75905447336/why-self-publishing-is-a-craft-and-how-you-can

[8] Ted Nelson kifejezése. A fogalomról bővebben: Ted Nelson: Hipervilág – a szellem új otthona. Elérhetőség: http://www.artpool.hu/hypermedia/nelson.html

[9] Kulcsár Szabó Ernő: Laikus olvasás és esztétikai megkülönböztetés – avagy a műveltségi irodalomeszmény vége(?). In: Kulcsár Szabó Ernő: Megkülönböztetések. Médium és jelentés az irodalmi modernségben. Budapest, Akadémiai kiadó, 2010. 130. old.

[10] www.gutenberg.org

[11] Mark Coker: Ebook Publishing Gets More Difficultfrom Here – Here’sHowtoSucceed. 2014. november 19. Elérhetőség: http://blog.smashwords.com/2014/11/ebook-publishing-gets-more-difficult.html

[12] Elek Artúr: A magyar író és kiadója. In: A Könyv és könyvtár a magyar társadalom életében. Szerk. Kovács Máté. Budapest. Gondolat kiadó, 1970. 150. old.

[13] Szűcs Zoltán: A világháló metaforái. Bevezetés az új média művészetébe. Budapest, Osiris Kiadó, 2013. 228 old.; Kulcsár Szabó Ernő: Megkülönböztetések. Médium és jelentés az irodalmi modernségben. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2010.

[14] Kulcsár Szabó Ernő: Laikus olvasás és esztétikai megkülönböztetés – avagy a műveltségi irodalomeszmény vége(?). In: Kulcsár Szabó Ernő: Megkülönböztetések. Médium és jelentés az irodalmi modernségben. Budapest, Akadémiai kiadó, 2010. 132. old.

[15] uo.

[16] 1798. január 23. Komárom

[17] Voit Krisztina: Tevan Andor levelesládájából. Budapest, Gondolat Kiadó, 1988. 449 old.

[18] http://konyvkonnektor.hu/?p=4101

[19] http://konyvkonnektor.hu/?p=2748

[20] Elérhetőség: http://www.open-access.hu/

[21] The Allianze of Independent Authors. Weblap: http://www.selfpublishingadvice.org

[22] Elérhetőség: http://www.selfpublishingadvice.org/alli-campaigns/ethical-author/


 

Irodalom

Dragon Zoltán: Az írás algoritmus foka. In: Irodalomismeret, 2014/1. szám. Elérhetőség: http://www.irodalomismeret.hu/files/2014_1/dragon_zoltan.pdf

Drótos László: Az e-könyv technikája. NÉRO sorozat 4. szám. Budapest, Kossuth Kiadó, 2014. [Elektronikus könyv] ISBN: 9789630980098

Kerekes Pál: Self-publishing: könyvcunami vagy könyvmegújulás? A könyvönmenedzselés néhány jellemzője, nagyságrendje, tendenciái
In: Tudományos és műszaki tájékoztatás, 2014. (61. évf.) 6. sz. 235-241. old.

Kerekes Pál: Self-publishing. Az ön-menedzselésű független könyv irodalmi és kiadói modellje. NÉRO sorozat 4. szám. Budapest, Kossuth Kiadó, 2015.[Elektronikus könyv] ISBN: 9789630982993

Kerekes Pál: Jersze, elektronikusan is: könyvtendenciák, e-book dimenziók. In: Korunk, 2015. (25. évf.) 1. sz. 98-106 old.

Kerekes Pál – Kiszl Péter – Takács Dániel: E-könyvészet. A digitális könyvkultúra alapvonásai. Budapest, ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet Információtudományi Tanszék, 2013. 310 p.

Kerekes Pál – Kiszl Péter: „Műszálas olvasás” – mérlegen a nyomtatott és az elektronikus szöveg. In: Könyv és Nevelés, 2014. (16. évf.) 4. sz. 8-16. old.

Kerekes Pál – Kiszl Péter: Az elektronikus könyvről – az oktatáson innen és túl. In: Iskolakultúra, 2015. (25. évf.) 3. sz. 56-71. old. Elérhetőség: http://www.iskolakultura.hu/ikultura-folyoirat/documents/2015/03/05.pdf

Kulcsár Szabó Ernő: Megkülönböztetések. Médium és jelentés az irodalmi modernségben. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2010. In: Laikus olvasás és esztétikai megkülönböztetés. Avagy a műveltségi irodalomeszmény vége? 118-135. old.

Kulcsár-SzabóZoltán: Intertextualitás: létmód és/vagy funkció. In: Irodalomtörténet, 1995. (26. évf.) 4. sz. 495-541. old. Elérhetőség: http://epa.oszk.hu/02500/02518/00274/pdf/EPA02518_irodalomtortenet_1995_04_495-541.pdf

Moldován István: E-könyvek, e-szövegek, könyvtárak. In: Könyv és nevelés, 2014. (16. évf.) 3. sz. Elérhetőség: http://olvasas.opkm.hu/portal/felso_menusor/konyv_es_neveles/ekonyvek_eszovegek_konyvtarak

Szűts Zoltán: Szellem a gépben. Hálózati irodalomtudomány. [elektronikus könyv] NÉRO sorozat 10. szám. Budapest, 2015. Kossuth Kiadó. ISBN: 9789630982528

Új hozzászólás