„Eljön az idő, ezt 2020-ra gondolom, amikor a teljes könyvpiac ötven százalékát a self-publishing könyvek teszik ki”^[1] állítja Mark Coker, a legnagyobb globális self-publishing portál, a Smashwords^[2] alapítója és üzemeltetője. Még tovább megy az Amazon menedzsment. A forgalmazási divízió vezetője egész egyszerűen azt tartaná helyesnek, ha fokozatosan kivezetnék a self-publishing fogalmat. „Tíz év múlva már aligha beszélhetünk szerzői könyv-menedzselésről. Az írók pontosan ismerik majd a lehetőségeiket, hogy miképp érhetik el az olvasóikat” vallja Jon Fine. Majd így fűzte tovább Twitteren a gondolatot: ”Mi vagyunk az okozói a könyv cunaminak. Óriási probléma, hogy megnőtt a száma a publikált írásoknak. A legnagyobb kihívás most számunkra, kiadóknak, tartalomkereskedőknek, IKT-cégeknek, forgalmazóknak, hogy helyet találjunk a közzétett szerzeményeknek. A művek felfedezhetőségének, megismertetésének, elérhetőségének megszervezése a jövő nagy könyves feladata.”^[3]

Írásmű: kreatív üzleti termék

A self-publishing az elektronikus könyvkultúra új jelensége. Ebben az informatikai konstrukcióban a szerző maga tölti fel művét egy online könyváruházba, és egyedül dönt a mű további sorsáról. Szándékainak és ízlésének megfelelően határozza meg az árat, a kiadás lokalizációját (Magyarországon vagy más globális portálokon is árulják-e), a mű formai jegyeinek főbb elemeit. Egész konkrétan kimondható, hogy a publikálásra szánt művet közvetlenül az író juttatja el az érdeklődőknek, saját tartalmi és üzleti felelősségére. Az író és az olvasó kettőse közé harmadik fél – kiadó, egyéb tartalom-organizátor – nem kapcsolódik. A szerző által végigmenedzselt könyvpályán professzionalitást igénylő feladatokra – borítótervezés, lektorálás, korrektúra, marketing üzletmenet, hálózati promóció – megbízást kaphatnak szakemberek, specialisták is az alkotó üzleti felkérésére. A self-publishing nem kizárólag digitális publikálás, az eredetileg elektronikusan közzétett írásműből készülhetnek az igények szerint meghatározott példányszámú nyomtatott variánsok is. Fordítva is igaz: nyomtatott könyv újratervezése, régi kiadványok felélesztése digitális verzióra szintén lehet (legális remake, remix) self-publishing aktivitás. JoannaPenn sztáríró, egyébként az önmenedzselésű könyv teoretikusa, így foglalja össze a self-publishing lényegét: „A szerző úgy kezeli a könyvét, mint kreatív üzleti terméket, amelynek a professzionális menedzselésébe előzetesen befektet. Maga a szerző forgalmazza közvetlenül a művét online kereskedelmi portálokon. A szerző jövedelme közvetlenül a könyv eladásából keletkezik, a teljes folyamatban az egyetlen közvetítő elem kizárólag a kereskedő portál.”^[4]

Self-publishing fogalmak

A self-publishing témakör kifejezései többnyire az angol nyelvből származnak. Ezek a szavak vagy megőrzik eredeti írásmódjukat, vagy átformálódnak a fogadó nyelv logikája alapján. Magyarországon a self-publishing kifejezés honosodott meg. Első időkben a self-publishing szinonimájaként kezdték használni a magánkiadás, szerzői kiadás kifejezést. Ez azonban félrevezető, hiszen a két szóösszetétel mindegyike a tradicionális nyomtatott korszakban egy teljesen konkrét könyvkiadói üzletmenetet fedett le, és teljesen mást jelent, mint a self-publishigdigitális  korszakból kifejlődő eljárása. (A két fogalom különbözőségéről külön fejezetben szólunk részletesen.)

A self-publishing nem tükröző – hanem tartalmi – lefordítása alapjánkezdetben a hazai nyelvhasználatban meggyökeresedni látszott az önmenedzselésű könyvkiadás fogalom-kreáció. Igazából azonban nem nyert polgárjogot a szóösszetétel, habár lényegében jól írja le a self-publishing tevékenység alapvonásait.

Szintén az angolban alakult ki a self-publishingre az independent (független) könyvkiadás elnevezés. A szóhasználat utal arra, hogy a szerző nem veszi igénybe a hagyományos kiadói struktúrát, attól független. Ebből keletkezett, és ez nagyon gyakran használt főnév az angolban a self-publishing témakörben, az indie author, azaz független szerző, független író, illetve az indiebook, azaz független könyv meghatározás. Maga a Smashwords, a legnagyobb globális self-publishing portál így mutatkozik be a beköszöntőjében: „Smashwords is theworld’s largest distributor of indie ebooks.^[5]

Itthon a független kifejezéshez csatolt értelmezéseket nehéz lenne bevinni a köztudatba, hiszen a független szerző fogalmához mindenki többnyire valami olyasmit társítana, hogy tartalmi-politikai értelemben független. Ez totális félreértése lenne a self-publishingnek, amelynek nem az a lényege, hogy szuverén, autonóm a nyilvánosságra bocsájtott mű valamilyen ideologikus feltételrendszerhez viszonyítva. Az önállóság itt kizárólag a kiadási munkamenetre értendő. A „független könyv” kifejezés azonban magyarul is lehet a self-publishing szinonimája, mivel ennek a determinációnak nincs hazai múltja a könyvkiadás történetéből, ellentétben a „független író” szókapcsolattal.

Döntő jelentőségű fogalom a Print onDemand, közkeletű néven PoD (nyomtatás igény szerint). Néha, EoD, azaz E-book onDemand (e-könyv igény szerint). Ez határkő. Azt jelenti, hogy a self-publishing egyáltalán nem köthető kizárólag az elektronikus könyvhöz. Éppen az a lényege, hogy a digitálisan keletkező és kiadott mű-verziót minimális ráfordítással követheti a kis példányszámú nyomtatott változat. A kis példányszámú, akár darabonkénti könyv nyomtatására (nem szövegmásolásra) kialakult nyomdai struktúra áll rendelkezésre itthon is természetesen, hiszen – üzleti-nyomdai vállalkozások mellett – több nagykönyvtárunk (Országos Széchényi Könyvtár, MTA Könyvtár és Információs Központ^[6]) nyújt ilyen szolgáltatást ritka könyvek újbóli elérhetősége érdekében. Az elektronikus könyv print-származékának lehetősége a self-publishingüzletmenet szerves tartozéka.

Magyar szóhasználatban felmerült még az amatőr kiadás vagy laikus kiadás fogalma is. Az „amatőr kiadás” azonban a bibliofília szakkifejezése.Exkluzív, számozott könyv-műdarabok megjelentetését jelenti többnyire, általában könyvgyűjtőknek szánt terjesztésben. Ez tehát kiesik. A „laikus” fordulat ritkán használt, ezért talán kevéssé alkalmas egy széles rétegeket érintő tevékenység címkézésére.

Az angol DIY, azaz DoItYourself! (Csináld magad!) kisipari megvalósításra, vagy házi kivitelezésre utaló kifejezése is néha előfordul a self-publishing terminológiában. Ám a barkácsolással rokonítható hangulati elem a könyv-életciklus egyetlen folyamatára sem illeszthető rá igazán, ezért nem is gyökeresedett meg még szórványosan sem ez a terminológia. Jellemző azonban, hogy egyre inkább felmerül a self-publishing esetében a kézművesség fogalma, a mesterember magas szintű, egyedi munkálkodása a könyv-összetevők összességére nézve, beleértve a tartalmat és megjelenítést is. Erről így vélekedik a NaNoWriMo (National NovelWritingMonth, azaz Nemzeti Regény Írási Hónap) honlapján Gay Kawasaki, self-publishinginiciátor: „A self-publishing könyv-címke néha olyan színezetet ad a kiadványnak, mintha az nem lenne alkalmas  ’igazi’ kiadói közzétételre. Ez természetesen lehet valós megítélés, de többnyire nem, és egyre inkább nem az. A félreértések elkerülése érdekében én javaslom a ’kézműves könyv’ árujegy bevezetését. Ez a kapcsolt imidzs a self-publishing kiadványra kifejezi, hogy a szerző egy olyan mesterember, aki művészi szinten törődik saját munkájával.”^[7]

Gyakran előforduló definíció a hibrid szerző (hybridauthor). Ezt természetesen nem szó szerint kell érteni, a hibrid kifejezés itt arra utal, hogy az adott író egyaránt publikál hagyományos könyvkiadói rendszerben és ugyanakkor self-publishing szisztémában is. Viták folynak arról, hogy ki az igazi „keresztezett” felfogású szerző: az, aki már elfogadott alkotó a kiadók által is, és ezt követően tér át a self-publishingre is; vagy az, aki előbb self-publishingben kezd, majd kis példányszámban nyomtatott verziót forgalmaz az e-bookból, végül a sikeresség nyomán igénybe veszi a tradicionális könyves vállalkozások szolgáltatásait. Ilyen értelemben a „hibriditás” azt jelentené, hogy egy sikeres folyamaton átment írótehetségről van szó.

A nyomtatott könyv kezdetei és a self-publishing

Összegzésképpen: itthon a self-publishing és a független könyv szóhasználat honosodott meg. Ez változhat természetesen, ahogy az e-könyvvel (e-book) kapcsolatos köznyelvi változatok is jelenleg még kifejlődőben vannak, igazán még nem szilárdultak meg a pontos jelentései az olyan fogalmaknak, mint e-könyv, e-book, e-content, e-tartalom, online olvasás, e-könyv-olvasó, e-tinta, eInk, stb.Használatuk esetén mindig pontosan meg kell határozni, milyen értelemben veti be az író a fentebb felsorolt fogalmakat.

A digitális létmódú, nyomtatva kis példányszámú, önfinanszírozású művek nem a tradicionális kiadói üzletmenet versenytársai. A self-publishing – amelynek kezdenek kialakulni a self-editing vagy self-collecting alrendszerei – egyáltalán nem előzmények nélküli publikációs szisztéma. Még azt sem túlzás állítani, hogy a self-publishing valójában nem új módszer, hanem a könyvkiadás eredeti formája. A nyomtatott könyvek kezdeti idejében a szerző kezében volt egyértelműen az egész könyv életciklusa. A megírástól, egészen az olvasóig való eljutásig. Hogy közben mi történt, ki fizette az egész folyamatot? Nem a vásárló, nem az olvasó, hanem közbeiktatott szereplők. Elsősorban a szponzorok, támogatók, vagy maga a szerző, aki a könyve hírnevével jutott olyan helyzetbe, amelyben már képessé vált hozzáférni biztos pénzforrásokhoz (például egyetemi tanárság, közhivatal, egyéb kulturális állások). A mai self-publishing nem más, mint ennek a kiveszőnek tűnt kulturális mechanizmusnak a felélesztése.

A „kiadatlanság” fogalma megváltozott. Csak olyan írásmű létezik, amelyet már publikáltak, és olyan, amelyet még nem akarnak publikálni. Az e-book megjelentetési potenciál végtelen, a nyilvánosságra kerülést nem akadályozza szellemi vagy fizikai korlát. Anyagi, pénzügyi sem, alapesetben a mű hálózatra küldése és forgalmazása ingyenes. A self-publishing demokratikus közzétételi modell. Akinek van számítógépe, és hozzá egy feltelepített szövegszerkesztője, készen áll az alkotásra és a befejezett fogalmazványa megjelentetésére.Van egy olyan idealizmus, miszerint a könyv létezésében mindössze két szereplőnek van szükségszerűsége: az írónak és az olvasónak. Ez természetesen sosem volt igaz, sem a kézírásos, sem a nyomtatott korban, és nem valós az írás informatikai időszakában sem. Annyi azonban megállapítható, hogy a kiadói munkaszervezet a digitális szöveg-menedzsmentnyomán átalakul. Egyre határozottabban mutatkozik meg az a tendencia és vitathatatlan tényszerűség: a kiadó maga nem egyedüli letéteményese egy mű nyilvánosságra kerülésének.

Könyvterjesztés vagy könyverjesztés

A jelen tanulmánynak nem célja a self-publishing kategorizáló értékelése, különösen nem ajánló jellegű fejtegetése. Az írás nem elemzi a self-publishing pénzügy-technikai (gazdaságit igen) vonatkozásait, és nem foglal állást a független publikálást kísérő irodalomszemléleti, illetve kultúrpolitikai problémafelvetésekről sem. Bölcsészet-higiéniai boncolgatás sem része a tanulmánynak. A következő fejezetek szándéka az, hogy megismertesse a self-publishing jelenséget, amely döntően kötődik az e-könyv médiumhoz, valamint a digitális könyvkiadás –nyomtatott környezetből származó – új szolgáltatásaihoz.

A szinte követhetetlen gyorsaságban és mennyiségben alakuló e-book portálok – feltételezve a kulturális motivációt – azt látszanak bizonyítani: az üzleti és könyvfilozófiai merevség, a kiadói print strukturáltság – több elemében – elveszti létalapját a számítógépes literatúra-környezetben. Gyorsabban, mint valaha: tapasztalat és tudás alkotási potenciálhoz juthat.Az elektronikus felületek korlátlanok, befogadják és szolgáltatják a művészi alkotások minden formáját, köztük a legegyszerűbben prezentálható szöveges munkákat.Az univerzum „dokuverzumra”^[8] manifesztálódik, a szövegek pluralisztikus szövevényében stílust és kapcsolódási pontokat találhatnak a közlés hagyományos mintáit nem gyakorlati szinten ismerő téma-felfedezők, élmény iniciátorok is.

A self-publishing egy lehetőség, amelynek tanulmányozására – mérete és gyors terjedése miatt – világszerte nagy figyelmet fordítanak irodalmi, kiadói, üzleti szinten, valamint tudományos publikációs szempontból. A könyves gondolkodók és a szöveg-iparágban távlatilag tervezők célja nem az, hogy a torta újraosztásáért harcoljanak. Amiért küzdenek, az a torta megnagyobbítása. Ilyen szemszögből kerül leginkább középpontba a self-publishing. Új kifejezéssel élve: disztribútor helyett e-sztribútor (angolban: distributor – e-stributor) gondolkodásmód jelenik meg. Szabad átiratban szinte az is találónak tűnhet, hogy nem terjesztik a művet, hanem erjesztik, hagyják szabadon nőni, forrni, nemesedni. Az írók, és maguk az olvasók is, belekóstolnak a szöveggazdászi funkcióba is. A szerzők írják és menedzselik, a vásárlók olvassák és terjesztik – posztolják, review-olják– a könyvet.A médiatársadalom peremére szorult irodalmiság az elektronikus könyv megjelenésével újra középponti szerephez juthat. Kulcsár Szabó Ernő akadémikus egész konkrétan fogalmaz ebben a kérdésben: „A technologizált írásban látható nyelvként működő irodalmi szövegnek ugyanis nemcsak a hangot és beszédet meghaladó közlési lehetőségei tágultak ki, hanem a diszkurzív befogadóképessége is.”^[9] Azaz visszatérhet az irodalom oda, ahonnan talán elindult: egy kulturális közösség minden tagjának egyformán és egyszerre jelenthet alkotói és befogadói élményt. Az irodalom egészen új körülmények között, a mediatizált kulturális nyilvánosság informatikai horizontjában a különféle kultúraalkotó csoportok közötti kiegyenlítődést is jelentheti.

Az ingyen könyv mítosza és a self-publishing kapcsolata

A self-publishing eszmeköre elválaszthatatlan a könyv ingyenességének víziójával (utópiájával?). Maga Michael Hart, az elfogadott legenda szerint az első e-book, azaz terjesztésre szánt köz-szöveg leprogramozója is úgy vélekedett, hogy az elektronikus elérés technikai-szervezeti kiépítésének nem lehet más célja, mint a szabad tartalom-megosztás. Ennek értelmében indította útjára a Gutenberg-Project-et^[10], a ma már negyvenezernél több kötetet (lejárt szerzői jogú művek, tehát klasszikusok) számláló free archívumot. Így rögzítette blogjában a szabad könyvtár működését: „Két dolog van a világon, ami tényleg ingyenes és kimeríthetetlenül rendelkezésre áll: a levegő, amit beszívunk és a Gutenberg-projekt könyvei.” (Angol eredetiben: There are two things in the world that are truly, totally free with an endless supply. The air webreathe and thetextson Project Gutenberg.”)

Az Amazon, az iTunes, a Kobo ingyenes kínálata sok százezres, ezeknek a könyveknek nagy része self-publishing publikáció. A Smashwordsself-publishing portál jelenleg 52. 019 (2015. márc. 31.) free könyvet kínál. Mark Coker, a portál életre hívója és máig üzemeltetője, így szövegezi meg a self-publishing auktor motivációját: „A könyvsiker nem mérhető kizárólag pénzzel. Amint az első olvasó fellapozza a könyved, már kivetted a részed a világ átalakításából. És ez csak a kezdet!”^[11]

Az íróság, mint egzisztencia, csak kivételes korokban, kivételes személyiségeknek jutott ki. Ez a tény a mai sztárkultuszra épülő médiában gyakran feledésbe merül. Hovatovább nem is az a sikeres, aki ír, hanem az ír, aki sikeres. Elek Artúr az előző századforduló publicistája-kritikusa az írói elhívatottságot, fölébe helyezve az anyagi elismertségnek, így jellemzi: „Voltak korok, amelyekben a könyv egyáltalán nem volt árucikk. Az első könyvek betűit maguk az írók metszették, szedték ki, nyomtatták és árulták. Az írónép mindig a legszegényebb rend volt. Ma is az. És ha arra kerülne a sor, az igazi íróember ma is elfogadná a régi korok nyomorúságát, az örökös szegénységet. Mert az író, mint emberegyén lehet materialista, de a Föld minden javánál becsesebb neki a művészete. Annyira így van ez, hogy a társadalom valósággal erre számítva rendezkedett be.”^[12]

Nem a self-publishing korai, húszadik század elejére datálható, elvi megalapozása ez az állásfoglalás?

Az írás mint köztevékenység

Felválthatja-e az önmenedzselésű elektronikus könyv a hagyományos nyomtatott kiadványok bibliopola rendszerét?A válasz – ellentétben sok függőben maradóinformatikai kérdésfelvetéssel – ez esetben egyértelmű nem! A számítástechnika térnyerése következtében kibontakozó textuális átalakulás nem gyengíti, hanem megerősíti azt az elméleti állítást és napi tapasztalatot, hogy a digitális könyv és más elektronikus könyv-származékok, beleértve a szöveg dominanciájú tartalom-hibrideket is, csak az évezredes könyvkultúra összefüggésrendszerében értelmezhetők. Ez a megközelítés azonban nem zárja ki, hogy érzékeljük, és vizsgálat tárgyává tegyük: az elektronikus szöveg-alkotásokban kétségtelenül kialakultak olyan gyökeresen új literatúra elemek, amelyek elemzése szükséges és elmaradhatatlan. Még akkor is igaz ez, ha nyilvánvaló: az értelmes eredménnyel kecsegtető analízis csak több bölcsészeti tudományterület együttműködésében valósítható meg, tekintve az e-book térség szerteágazó problémaköreit. Egyáltalán informatikai vagy könyvészeti projekt az elektronikus betű-tartományok problémáinak vizsgálata? Karakterek, kijelzőfelbontások, chip-teljesítmények laboratóriumi vizsgálata visz közelebb az e-könyv kultúra megértéséhez, vagy a szövegterek papírra feszített változatainak, esetleg digitális verzióinak boncolgatása? Biztató, hogy alapozó vizsgálatok tárgya már ma is az az ismeretlen vagy annak hitt hermeneutikai zóna, amelyben a mű és az olvasó kapcsolatát az elektronikus text befogadása körüli problémák jellemezik. A kutatásnak lendületet adhat, hogy máris több rendszerezési igénnyel közölt magyar nyelvű publikáció^[13] igyekezett érvényesen felvázolni a képernyős olvasás előítéletektől mentes megközelítésének tudományos módszertanát.

A kibontakozó e-book kultúra bővíti, gazdagítja az irodalmi megjelenés lehetőségeit. Az írás köztevékenységgé fejlődött. Akinek van közölnivalója és képes is azt megformálni, módot teremthet a megjelenésre. Rendelkezésre állnak a blogok, fórumok, weboldalak. Szabad a pálya az intézményesített tereken is. A professzionális kereskedelmi és terjesztői hálózatokon lehetőséget nyújt a közzétételre a szerzői kiadás, a self-publishing, a független publikálás. Nincs gátja formailag, technikailag a médiatizált gondolatközlésnek. „Mivel a művészetalkotás- és forgalmazás mediális feltételeinek széles hozzáférhetősége nemcsak a műalkotás, hanem az alkotói munka auratikáját is fölszámolta, ezzel nagyban ösztönözhette az alkotóvá válás illúziójának korlátlan kiterjesztését” –állapítja^[14] meg Kulcsár Szabó Ernő. A könyv-szerzőség kevesek monopóliumából sokak megnyilatkozási formája lett, szinte fenyeget az irodalmi túlnépesedés.Az írószobák szöveg-manufaktúráin túllépő tömeges text-termelés az informatikai fejlődés nyomán kialakult technologizált íráskultúra logikus következménye. „… mintha – amennyiben a McLuhan-féle elv szerint egy médium tartalma mindig egy másik médium – a művészet tényleges esztétikai tapasztalata immár nem a valóságtól való elválasztódással venné kezdetét, hanem az élet és a művészet különbségét eltüntető mediális cserélődések eseményében meríthetné ki vagy azokra korlátozhatná a maga lényegét”- fejti ki^[15] Kulcsár Szabó Ernő bővebben azokat az okokat, amelyek az informatikai közlési felületek társadalmasításával együtt járó írás-aktivitás növekedéséhez vezettek.

Olvasó és író: oldódó szerepek

Az elektronikusan prezentált irodalom számos új alkotórészének a self-publishinget érintő fő hipotézise nem más, mint az a már többször megállapított e-szöveg jellemző: az elektronikus közegben – részben vagy az egész felé haladva – feloldódnak az irodalmi funkciók közötti hagyományos határok. Az olvasó gyakran más szerepkörben, egyenesen a szerzőében találja magát. Az írónak alárendelt logikájú, analóg tartalom-feldolgozás helyébe a digitális kiterjedésű, hipertextes vezetettség lép. Az elágazások nem uralhatók, az olvasó maga rajzolja a megértés-térképeket. Az eltévedés esélye jelen van (csakúgy – ez aligha tagadható, de történelmileg elfogadottá szelídült módon – mint a más csapdákat rejtő, hierarchikus felépítésű művekben).

A nyomdai kiadványban a sorok megtartják, hordozzák a tartalmat, de nem szervezik. Az e-book menedzseli a szöveget. Ez az újítás az, ami végtelen tartalékokkal rendelkezik. A betűk láncolatát megtöri a kép, a videó, a játék. A könyv-látásmódot felváltja a tartalom-összpontosítás, adatfókuszálás, a keresett témakör összefüggéseit feltáró dinamikus felületirányítás. A webhivatkozások, referenszáttételek, képi-zenei-filmesmozgatások felbontják a megszokott szövegtömböket. Élményszerűvé válik az ismeretszerzés, hatására megjelenik az ösztönszerű hívás: lehet, és talán a katarzis impresszióhoz oda is tartozik, hogy továbbdolgozza az olvasó az adott művet. Blogok keletkeznek, sikerregények alakjaira épített sablonokat szerkesztenek és árusítanak. Posztokat gyűjtenek és csatolnak a kiadott e-könyvekhez, magába az e-szövegbe, a tartalom szerves részeként, az olvasók által tett kijelöléseket kollektálják és végjegyzetként kezelve elérhetővé teszik. Mindezek a formulák az olvasónak az íróság gesztusát előlegezik, felkészítve arra, hogy maga is beléphet a szerzők kivételezett körébe.

A könyv új mítoszához hozzákapcsolódik az is, hogy az író, a szerző, az alkotó megszokott és elfogadott funkcionalitása mellett színre lépnek a self-publishing kultúrkörben a text-médiátorok, olyan irodalmi gondozók, akik nem minden esetben törekszenek az eredetiségre, vagy a rendkívülire. Megelégszenek a leírással, élményközléssel, a jó értelemben vett remixeléssel, szöveges pillanatképpel, a várhatóan szűk érdeklődésre számot tartó, de adott körben mégis fontos témafeldolgozással. Helytörténet, esemény-nosztalgia, unikumok, relaxációs modellek, elvonuló szellemi önmegvalósítások, levélgyűjtemények, archaikus recept-összeállítások, családi feljegyzésekben talált alkalmi imák, felfedezett memoár-kéziratok: mind témái lehetnek egy redakciós indíttatású self-publikációnak.

Self-publishing korai formái

A self-publishing előzményének tekinthető szerzői kiadás nem új jelenség a könyv világában. Ez a médiátori konstrukció csak az utóbbi évtizedekben kapott vállveregető, lekicsinylő árnyalatot. Nagy költőink, íróink kétszáz évvel ezelőtt – pénzügyi kényszerből, minden mellékzönge nélkül – előfizetőket kerestek könyv terveikhez. Magyarországon, és szerte Európában az volt a gyakorlat, hogy az író maga menedzselte a nevével jelzett kiadványt. Annak idején a legkiválóbbaknak is kényszerű előfizetési felhívásokat kellett fogalmazniuk műveik kiadása érdekében. Szponzoráció felkutatása céljából tengernyit leveleztek, hiszen a kulturális támogatás – mint a könyvkiadás anyagi bázisfeltétele – kieszközlése többnyire a szerzőre maradt.„… főhajtva könyörögvén Excellenciádnak, hogy azt hatalmas szárnyai alá venni s a világra lejendő kijöhetésére felsegélleni méltóztassa” – írja Széchényi Ferencnek Csokonai, egy könyvtervéhez támogatást kérve.^[16] De a XX. században sem volt ritka a szerzői kiadói kezdeményezés. Tanulságos leveleket lehet ebben a témában olvasni Tevan Andor hátramaradt irattárában^[17]. Kiderül, hogy ma méltán klasszikusoknak tekintett írók, milyen nehezen szereztek támogatót – ha szereztek egyáltalán – kezdő műveik kiadására.Látható, hogy Déry Tibor, Juhász Gyula, Kassák Lajos, és még sok más kiváló szerző nem talált más utat, mint a szerzői utánajárást és anyagi kockázatot. Folyamatosan kértek nyomdai ajánlatot magánkiadású könyvterveikhez. Részletes korai self-publishing esetismertetések olvashatók az alábbiak szerint:

Pálóczi Horváth Ádám „Hunniás”: Egy forgalmazói hálózat a pre-facebook korból^[18] Szent Györgyvár és Pölöske: egy elfeledett Deák mű életre kel? Self-publishing egykor és ma^[19]

Self-publishing és magánkiadás: jellemző különbözőségek

Sokszor keveredik a két fogalom: self-publishing és magánkiadás. A kettő közt lényegi különbség, hogy a szerzői kiadást támogató cégek nem az online struktúrát nyújtják, mint médium-platformot, hanem éppen ellenkezőleg: a megszokott nyomtatott megjelenést stilizálják át egyfajta prémium kategóriájú szolgáltatássá. Természetesen a szerzői kiadásnak is lehet és van helye a piacon. Lényegét tekintve azonban jelentősen különbözik a self-publishingtól.

A self-publishing és a magánkiadás (szerzői kiadás, vanitypress) közötti döntő különbségek a következők:

• magánkiadás esetén a könyv átmegy minden jellemző kiadói munkaműveleten (lektorálás, korrektúra, könyvtervezés, címlap, tipografizálás), ám a szerző költségére és anyagi kockázatára;
• a self-publishing formációban a szerző maga (vagy előzetesen megbíz egy szakembert részfeladatokra, pl. címlap készítése) végez minden publikációs műveletet, a szöveg-gondozást is beleértve, és maga tölti fel a művét egy self-publishingra szakosodott portálra (Smashwords, CreativSpace, Lulu, Bookbaby, magyar: Publio), vagy globális könyvkiadók self-publishing felületére (Amazon, Kobo);
• magánkiadás esetén a mű a könyvkereskedői, terjesztői rendszeren át kerül értékesítésre, a marketinget a kiadó és a terjesztő-kereskedő végzi;
• self-publishing konstrukcióbana self-publishing portál forgalmazza (bevonva minél több e-könyv áruházat hazai és nemzetközi szinten) a művet, de nem nyújt marketing támogatást. Ezt a szerző maga végzi, a saját kreativitása alapján, pénzügyi lehetőségei tükrében.
• self-publishing esetén alapkövetelmény a befogadó portál részéről a nemzetköziség: tehát a szerző művét a hazai e-könyv áruházakon kívül az iTunes, a Google Play, Kobo, és más globális portálokon is terjeszti eredeti nyelven (ez nem mindig magyar).

Open access és a self-publishing

A tudományos publikálás szabad és nyílt hozzáférésű platformjai nem tartoznak a self-publishing közléstechnika fogalomkörébe, noha nyilvánvalóan vannak közös vonások a két publikációs aktivitás szemléletmódja között. A Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár Open Access portálja[20] az alábbi módon határozza meg az Open Access fogalmát: „Az openaccess (OA) irodalom digitális, online elérhető, ingyenesen és jogi korlátozások nélkül felhasználható publikációkat foglal magában. A nyílt hozzáférés lehetőséget biztosít a pénzügyi és jogi korlátozásokat eltörlésével a tudományos eredmények szabad újra-felhasználásra. A Berlini Nyilatkozat kijelentése: ’A nyílt elérhetőség valójában akkor valósítható meg, ha a tudományos ismeretek minden egyes szerzője és a kulturális örökség minden egyes birtokosa ennek aktív elkötelezettje. A nyílt hozzáférésű publikációk körébe eredeti tudományos kutatási eredmények, nyers adatok, metaadatok, forrásanyagok, festészeti és grafikai anyagok digitális ábrázolásai, multimédiás tudományos anyagok tartoznak.’

A nyílt hozzáférés alapja az internet és a szerző vagy szerzői jog tulajdonosának együttműködése. Sikerességét nemcsak a szerzők biztosítják írásaikkal, hanem a kiadók munkatársai a lektorálási (peer-review) folyamatában végzett munkájukkal.”

Ezek alapján a self-publishing és az openaccess közötti különbség egyértelmű: míg az előbbi esetében kizárólag a szerző felel a mű tartalmáért, az utóbbiban a garanciát a publikáció hitelességéért a tudományos kiadó és a szaklektori, illetve a minősített kutatói közreműködő háttér jelenti.

Hogyan működik a self-publishing a gyakorlatban?

A self-publishing konstrukció lényegi elemei a következők:

• Létrejön és működik egy self-publishing portál, amely felületet biztosít a szerzők számára műveik feltöltésére. Ez a portál gondoskodik a művek konverziójáról. (Általában Words-ben kell feltölteni, ezt alakítják át ePub-ra, Mobira, és más formátumokra.) A portál minden alapszolgáltatása a szerző részére ingyenes.
• A szerző rendelkezik olyan informatikai jártassággal, hogy képes feltölteni a szöveget és a címlapot, valamint az opcionális tartozékokat: tartalmi ismertető, műfaji meghatározás, blog és webcímek megadása. A legalapvetőbb számítástechnikai használói ismeretek elegendőek, különben nem is működne a konstrukció.
• Nincs kiadói kontroll, ugyanakkor bizonyos tiltott témák (pornográfia, politikai röpirat, embereket csoportokat sértő tartalmak) előfordulhatnak.
• A szerző maga vállalja a felelősséget a tartalomért.
• A szerző maga szervezi meg a könyv irodalmi értékelését; kritikákat, ajánlókat, review-kat generál az erre szakosodott hazai és globális portálokon (Moly, Goodreads), illetve a forgalmazó oldalán.
• A szerző maga végzi a könyv árazását, marketingjét, terjesztését, a portál csak felületet ad, ezzel biztosítja a könyv megtalálását, elérését, forgalmazását (a forgalmazás itt különösen a free könyvekre értendő).
• A self-publishing portál biztosítja a szerzőnek a könyveladások forgalmi adatainak napi szintű követését, úgynevezett szerző oldal segítségével.
• A self-publishing portál végzi az eladást, a back-office feladatokat.
• A szerző a könyvkiadásban szokásos 8-15 százalékos szerzői jutalék helyett jóval nagyobb mértékű, legalább 60-70 százalékos részesdést kap a bevételből.

Self-publishing szkepticizmus, self-publishing etikai kódex

Természetesen vannak ellenzői is a self-publishing kiadásnak és terjesztésnek. Az ellenőrizetlenül ömlesztett fájl massza kritikusai – kármegelőzés vagy utólagos kármentés forrongásával – joggal állapítják meg: a megosztás médiakultúrájában nem pontosan meghatározottak a szerepek és felelősségek. Hamarjában bárki lehet közlő – blog, szöveg-és fotómegosztó oldalak, mozgósító posztok – ha nem is volt eddig a betűk nyújtotta tény-és érzelmi információkra szokva. Csábít a felületes nyilvánosság, dühöng a dilettantizmus – vélik a self-publishing kritikusai. Nem vitatható, hogy jogosak az aggodalmak a minőség szempontjából. A self-publishing teoretikusok egyöntetű véleménye azonban ezzel összefüggésben az, hogy fel lehet ugyan tölteni egy primitív kivitelezésű, nyelvileg ordítóan hibás könyvet, de mindez nem oszt és nem szoroz, hiszen a kihelyezés pillanatában az ilyen elfuserált számítógépes ügyeskedés – nevezheti a gazdája akár könyvnek is – azonnal láthatatlanná is válik, eltűnik az érdeklődés horizontjáról.Az irodalmi sitt oda kerül, ahová való: a delete billentyűre koppintással a virtuális szemétkosárba. Olyan tömegű jó és értékes text-alkotás érhető el a Net-en, hogy erősen kétséges: ki fog rákattintani egy torz címlapra, silány szövegre, már az ajánlóban is helyesírási hibáktól hemzsegő, zavaros értelműmondat özönre?

A self-publishinggal szemben a legfőbb általános kifogások a következők:

Kulturális értelemben:

• Nem ellenőrzött nyelvi minőségű könyvek tömegében való megjelentetése.
• Írók, szerzők felbiztatása nem megalapozott karrier-álmokat ébreszthet.
• Gyakoriak a másolások, hamisítások, szöveg-összevágások, dúl az epigonizmus.
• Globális portálok előtérbe helyezése, hazai portálok mellőzése.
• Egyes témák túlsúlyba kerülése (erotika, szingliség, deviációk, stb.).
• Írói szenvedélybetegség kialakulhat, fellép a beteges publikációs kényszer.
• Egyes self-publishing cégek agresszivitása könyv-brókeri munkastílust idéz, a szerzők megtévesztése, lehúzása, kizsákmányoló szerződésbe való kényszerítése előfordul.

Szerzői szempontból:

• A self-publishing piac szűk, csakúgy mint maga az e-könyv részesedése a teljes könyvforgalomban. Ennek megfelelően a self-publishing könyvtemetővé válik.
• Minden költséget a szerző visel.
• A szerző maga végzi vagy irányítja a könyv-megjelenés minden munkafázisát, azaz nem csak ír, hanem kénytelen szervezni is.
• A szerzőnek szembe kell néznie a self-publishinget övező előítéletekkel, néha rossz értelmű stigmatizációval.
• A szerzőnek önmagát kell meggyőznie abban, hogy a könyve érdemes a publikálásra. A hagyományos könyv-üzletmenetben ez a felelősség a kiadó vállán nyugszik.
• Sok munka, igyekezet és anyagi befektetés nyomán csak családi és baráti körben forog a könyv.

A self-publishing szerzők egyesülete^[21] is érzékelte a felsorolt problémákat, és ennek megfelelően kidolgozta a self-publishing írók etikai kódexét^[22]. A rövid és a legfőbb problémákra koncentráló kiáltvány az alábbi – már fentebb is érintett problémákra – reagál:

• Plágiumtól való tartózkodás, a másolás, lopás elleni küzdelem
• Álnevek használata: csak szerzői-személyi okból használható álnév, károkozás, szándékos félrevezetés tiltott
• Ajánlók, kritikák csak valós forrásból, a szerző maga nem generál review-kat, vagy ha igen, azt közli az olvasóval. Minden kapcsolat a könyv marketing útján legyen áttekinthető
• Az ajánlókra, kritikákra csak saját névvel reagálok, álnévvel nem
• Könyv promóció: csak valós adatok közlésével
• Anyagi felelősség: minden megrendelt szolgáltatást kifizetek, nem élek vissza az online forgalomból esetleg következő bizalmi helyzettel.

Mint látható, teljesen tipikus, a hagyományos könyvüzletmenetben is érzékelhető problémákkal küzd a self-publishing alkotó- és üzleti kör is. Mindenképp előrelépés, hogy a független írók szervezete maga próbálja azonosítani a problémákat, és felvenni velük a küzdelmet.

---

 

A tanulmány a szerző azonos című e-könyve alapján készült.

^[1] SusanLulgjuraj: Smashwords’ Mark CokerdeliverskeynoteatSelf-PublishingBook Expo. Teleread, 2014. nov. 24. Elérhetőség: http://www.teleread.com/smashwords/smashwords-mark-coker-deilvers-keynote-self-publishing-book-expo

^[2] www.smashwords.com

^[3] Amazon’sVisionfortheFuture of Self-Publishing. Digital Book World. 2014. ápr. 7. Elérhetőség:http://www.digitalbookworld.com/2014/amazons-vision-for-the-future-of-self-publishing/

^[4] JoannaPenn: OnWriting, Publishing, Book Marketing and CreativeEntrepreneurship! Feb 2015 Edition! 28. old. Elérhetőség: http://s3.amazonaws.com/Author2zero/Author20Blueprint_010215.pdf

^[5] Magyarra fordítva: Smashwords, a világ legnagyobb terjesztője a független könyveknek.  http://www.smashwords.com/about

^[6] Az EoD-ról részletesen az MTA Könyvtár oldaláról: http://konyvtar.mta.hu/index.php?name=eod

^[7] Why Self-Publishing Is a Craft… And How You Can Master It. The NaNoWriMoblog, 2014, febr 7. Elérhetőség: http://blog.nanowrimo.org/post/75905447336/why-self-publishing-is-a-craft-and-how-you-can

^[8] Ted Nelson kifejezése. A fogalomról bővebben: Ted Nelson: Hipervilág – a szellem új otthona. Elérhetőség: http://www.artpool.hu/hypermedia/nelson.html

^[9] Kulcsár Szabó Ernő: Laikus olvasás és esztétikai megkülönböztetés – avagy a műveltségi irodalomeszmény vége(?). In: Kulcsár Szabó Ernő: Megkülönböztetések. Médium és jelentés az irodalmi modernségben. Budapest, Akadémiai kiadó, 2010. 130. old.

^[10] www.gutenberg.org

^[11] Mark Coker: Ebook Publishing Gets More Difficultfrom Here – Here’sHowtoSucceed. 2014. november 19. Elérhetőség: http://blog.smashwords.com/2014/11/ebook-publishing-gets-more-difficult.html

^[12] Elek Artúr: A magyar író és kiadója. In: A Könyv és könyvtár a magyar társadalom életében. Szerk. Kovács Máté. Budapest. Gondolat kiadó, 1970. 150. old.

^[13] Szűcs Zoltán: A világháló metaforái. Bevezetés az új média művészetébe. Budapest, Osiris Kiadó, 2013. 228 old.; Kulcsár Szabó Ernő: Megkülönböztetések. Médium és jelentés az irodalmi modernségben. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2010.

^[14] Kulcsár Szabó Ernő: Laikus olvasás és esztétikai megkülönböztetés – avagy a műveltségi irodalomeszmény vége(?). In: Kulcsár Szabó Ernő: Megkülönböztetések. Médium és jelentés az irodalmi modernségben. Budapest, Akadémiai kiadó, 2010. 132. old.

^[15] uo.

^[16] 1798. január 23. Komárom

^[17] Voit Krisztina: Tevan Andor levelesládájából. Budapest, Gondolat Kiadó, 1988. 449 old.

^[18] http://konyvkonnektor.hu/?p=4101

^[19] http://konyvkonnektor.hu/?p=2748

^[20] Elérhetőség: http://www.open-access.hu/

^[21] The Allianze of Independent Authors. Weblap: http://www.selfpublishingadvice.org

^[22] Elérhetőség: http://www.selfpublishingadvice.org/alli-campaigns/ethical-author/

Irodalom

Dragon Zoltán: Az írás algoritmus foka. In: Irodalomismeret, 2014/1. szám. Elérhetőség: http://www.irodalomismeret.hu/files/2014_1/dragon_zoltan.pdf

Drótos László: Az e-könyv technikája. NÉRO sorozat 4. szám. Budapest, Kossuth Kiadó, 2014. [Elektronikus könyv] ISBN: 9789630980098

Kerekes Pál: Self-publishing: könyvcunami vagy könyvmegújulás? A könyvönmenedzselés néhány jellemzője, nagyságrendje, tendenciái
In: Tudományos és műszaki tájékoztatás, 2014. (61. évf.) 6. sz. 235-241. old.

Kerekes Pál: Self-publishing. Az ön-menedzselésű független könyv irodalmi és kiadói modellje. NÉRO sorozat 4. szám. Budapest, Kossuth Kiadó, 2015.[Elektronikus könyv] ISBN: 9789630982993

Kerekes Pál: Jersze, elektronikusan is: könyvtendenciák, e-book dimenziók. In: Korunk, 2015. (25. évf.) 1. sz. 98-106 old.

Kerekes Pál – Kiszl Péter – Takács Dániel: E-könyvészet. A digitális könyvkultúra alapvonásai. Budapest, ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet Információtudományi Tanszék, 2013. 310 p.

Kerekes Pál – Kiszl Péter: „Műszálas olvasás” – mérlegen a nyomtatott és az elektronikus szöveg. In: Könyv és Nevelés, 2014. (16. évf.) 4. sz. 8-16. old.

Kerekes Pál – Kiszl Péter: Az elektronikus könyvről – az oktatáson innen és túl. In: Iskolakultúra, 2015. (25. évf.) 3. sz. 56-71. old. Elérhetőség: http://www.iskolakultura.hu/ikultura-folyoirat/documents/2015/03/05.pdf

Kulcsár Szabó Ernő: Megkülönböztetések. Médium és jelentés az irodalmi modernségben. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2010. In: Laikus olvasás és esztétikai megkülönböztetés. Avagy a műveltségi irodalomeszmény vége? 118-135. old.

Kulcsár-SzabóZoltán: Intertextualitás: létmód és/vagy funkció. In: Irodalomtörténet, 1995. (26. évf.) 4. sz. 495-541. old. Elérhetőség: http://epa.oszk.hu/02500/02518/00274/pdf/EPA02518_irodalomtortenet_1995_04_495-541.pdf

Moldován István: E-könyvek, e-szövegek, könyvtárak. In: Könyv és nevelés, 2014. (16. évf.) 3. sz. Elérhetőség: http://olvasas.opkm.hu/portal/felso_menusor/konyv_es_neveles/ekonyvek_eszovegek_konyvtarak

Szűts Zoltán: Szellem a gépben. Hálózati irodalomtudomány. [elektronikus könyv] NÉRO sorozat 10. szám. Budapest, 2015. Kossuth Kiadó. ISBN: 9789630982528