Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

A konvergens rádió: a rádiózás új formanyelve

2015.08.31.nincs hozzászólás

Az internet nyelvváltozatainak kialakulásával párhuzamosan a média is kialakítja sajátos netes formanyelvét. Mindez leginkább a multimedialitásnak köszönhetően formálódik (Bódi 2004; Balázs 2005). Ebben a dolgozatban ennek a formavilágnak egy szeletét, a konvergens rádiós megoldások alapjait kívánom bemutatni.

Konvergencia a médiában

A rádiós tartalomszolgáltatás világában megjelent új (digitális) eszközök a tartalom előállításának folyamatába bekapcsolják a rádiózásban korábban szokatlan vizualitást, illetve az addigi interaktivitás formáit is kibővítették. Mindez természetesen összefügg a médiakonvergencia és az internetes kommunikáció szinte mindent átható jelenségével, de fontos leszögeznünk, hogy ez esetben nem a távközlésből már jól ismert technológiai konvergenciáról van szó, amelynek során a telefon-, az internet- és a tévészolgáltatás ugyanarra az IP (internet protokoll-alapú, digitális) hálózatra kerül.

„Az internet fejlődése nem jár a hagyományos tévé-modell teljes megszűnésével. Épp ellenkezőleg: a médiakonvergencia lényege nem a radikális paradigmaváltás, hanem a hibridizálódás, a korábbiakban elkülönülő modellek összemosódása” – írja Csigó Péter a televíziózással kapcsolatban (Csigó 2009, 47.), és ez a jelenség teljes mértékben igaz a rádiózásra is. A rádió alapfunkciója megmarad, de magához vonzza a társterületek (tévé, újság, online portálok) gyakorlatának egy részét.

Csigó Péter konvergens televíziózással foglalkozó, előbb hivatkozott elmélete alapján tehát fő témámat a következőképpen definiálom. A konvergens rádiózás kapcsán a technológiai változások (digitalizálódás, új eszközök bevezetése és tömegessé válása) révén a rádió mint tartalomszolgáltató platform is közeledni kezdett a többi tömegkommunikációs csatorna gyakorlatához. Állóképekkel (is) foglalkozik, mint egy újság vagy mint egy internet portál, mozgóképekkel (is) foglalkozik, mint egy televízió vagy mint egy webtévé, és szöveges adatokat és híreket is közöl, mint egy nyomtatott lap, internet portál vagy mint egy hírügynökség. Ez a jelenség nem új, immár 10-15 éve többé-kevésbé gyakorlattá vált mindez a rádióknál, és mindez hatott a netes nyelvváltozatok sokszínűségére is.

A technológiai konvergencia

Az Európai Bizottság 1997 decemberében jelentette meg azt a „Zöld könyvet”, ami összefoglalta a távközlési, média- és információtechnológiai szektorok konvergenciáját és ennek szabályozási kihatásait. E szerint a technológiai konvergencia olyan folyamat, amelynek során a különféle hálózati platformok képessé válnak arra, hogy hasonló szolgáltatásokat hordozzanak (GreenPaper 1997). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például a kábeltévés hálózaton is lehet internethozzáférést nyújtani, vagy a telefonhálózaton keresztül is IP-alapú tévészolgáltatást stb. E folyamatnak szükségszerű következménye, hogy a hétköznapi távközlési eszközeink, a vezetékes és mobiltelefon, a televízió, valamint az internetre kötött számítógép működése összefonódik.

A digitalizáció és főleg az internet mind nagyobb elterjedése felerősítette a média világának átalakítását is: így már nemcsak hálózati platformok közelítenek egymáshoz, hanem a tömegkommunikáció különböző ágai is, ennek következtében egyre inkább elmosódnak a korábbi kontúros határvonalak a nyomtatott sajtó, a rádió, a televízió és az online tartalomszolgáltatás világa között. Ennek köszönhetően a nyelvi megoldások, a médiakommunikáció nyelvváltozatai is közelednek egymáshoz.

Konvergens tévé, konvergens rádió

„Egy sokáig népszerű és máig is elterjedt elképzelés szerint a tévé és az internet egymással összeegyeztethetetlen médiumok, s a médiarendszer fejlődése ahhoz vezet majd, hogy az internet egyszerűen >>leváltja<< a televíziót. Ezzel az elképzeléssel szemben ma minden jel arra mutat, hogy a két médium fejlődése egymás felé tart: a televízió >>webesedik<< és a web >>televíziósodik<<, s e konvergens folyamatok kölcsönösen támogatják és erősítik egymást. (…) A médiarendszer fejlődése lehetővé teszi a tévé és az internet médiumainak összekapcsolódását, kombinálódását. (…) a >>konvergens televízió<< nem a tévé és a net teljes összeolvadásából jön létre, hanem a két médium sokoldalú együttműködéséből, határterületeik összekapcsolódásából”– olvashatjuk Csigó Péter már idézett tanulmánykötetében (Csigó 2009, 47—48.).

Az internethez közelítő, konvergens televízióhoz teljesen hasonlóan beszélhetünk a konvergens rádióról is. A kulcs itt is az internet erőteljes módosító hatása a rádióra, amely a kétféle médium egymás mellett élését, összekapcsolódását alakítja ki. A rádió is megmarad a maga jól ismert formájában, de a rádiózás élményéhez egyre inkább hozzátapadnak majd azok a lehetőségek, amiket a médiakonvergencia jelensége hoz a számára. A konvergens rádió néhány megjelenési formája: a rádiós webhely folyamatosan frissülő tartalomszolgáltatással, az interneten elérhető hangarchívum és élő adás, a rádiós újságírók által írt blogbejegyzések stb. Ebbe a sorba illeszkedik be a látható tartalmakat is kínáló rádiózás is.

A vizualitás és az internetes interaktivitás megjelenése a hazai rádiózásban

A képi műfajok megjelenése a rádiós újságírói munka közben teljesen egyértelműen összefügg az internet egyre jelentősebbé válásával, illetve azzal, hogy a világháló lépésről lépésre, mind komolyabb mértékben formálja át a tömegkommunikáció világát. A folyamat elindulásáról gyakorló rádiós műsorkészítőként egészen közvetlen tapasztalataim vannak, mivel az internet magyarországi, robbanásszerű elterjedésének kezdetén magam is azon dolgoztam, hogy a rádiós tartalom-előállítási folyamat részévé tegyem a világhálót. E folyamat egyes mozzanatai minden rádiós szerkesztőségben, illetve alkotóműhelyben részben vagy egészében hasonlóképpen zajlott vagy zajlik most is, ezért úgy gondolom, hogy a rádiós vizualitás megértéséhez ezt a folyamatot érdemes néhány villanásszerű epizód bemutatásával érzékeltetni. Ebből az is kiderül, hogy a média tartalomszolgáltatási módszereinek, műfajainak a változásai hatnak a médianyelv változásaira is.

Ezt a változást a Modemkori hőstörténet c. könyvben részletesen leírtam, beleértve azt, hogy miképpen használtam fel az élő műsorok közben az elektronikus levelezés (e-mail) lehetőségét, majd az azonnali üzenetküldés (messaging, chat) lehetőségét, az internetes „műsorsugárzás” elindítását és a neten elérhető hangarchívum folyamatos frissítését (ami „Tűzföldtől Tokióig” mindenhol hallgatható, ha van hálózati hozzáférés – így nem csak az ország határain belül hallgatható), a weboldalon közzétett hangzó anyagok tematikus csoportosításából keletkező „virtuális műsort”, illetve az élő műsor internetes videoközvetítését stb. Az alábbiakban e fejlesztések történetét részletezem a saját műsorkészítői szemszögemből. E folyamat végére számomra teljesen egyértelművé vált 2002 körül, hogy e kísérletek teljesen logikus folytatása lesz a jövőben az, amit most például a látható rádió, mint a médiakonvergencia-jelenség terjedésével láthatunk (Szilágyi 2005).

Hangjáték készítése e-mailben – internet a műsorkészítésben

Először szeretném felidézni az első nagy rádiós kísérletünket arra, hogy az internetes kommunikáció eszközeit, illetve a hallgatókat bekapcsoljuk a műsorkészítésbe. A Petőfi Rádió weboldala 1995. december elsején a magyarországi rádiózás napján (a Magyar Rádió 70. születésnapján) indult el, mégpedig az ország rádióadói között elsőként. Az indulásnál nem elégedtünk meg azzal, hogy az alapinformációk megjelentek az oldalon, egy olyan műsorakcióval akartuk emlékezetessé tenni az indulást, amiben az internetes kapcsolattartást a maga egyszerűségében könnyedén felhasználhatjuk.

„Az ötlet lényege az volt, hogy a hallgatókkal együtt egy nap alatt megírunk egy bűnügyi történetet az internetes levelezés felhasználásával, és a sztori alapján éjjel igazi rádiós hangjáték készül, amit másnap be is mutatunk.

Így is történt: a kísérlet nagyon jól sikerült! A történet alaphelyzetét Ungvári Tamás professzor adta meg, közzétettük a műsorfolyamban, és a Petőfi Rádió (meg egyúttal a Magyar Rádió) aznap elindított első honlapján, a Petőfi Online Magazinban[1] is. A hallgatók kizárólag e-mailben küldhettek folytatást, amikből háromóránként a professzor összegyúrta a sztori következő állapotát, és ez így ment késő estig. Végül elkészült a végleges párbeszéd, és Markovits Ferenc rádiós rendező igazi színészekkel elkészítette a hangjátékot az éjszaka folyamán a Rádió profi stúdiójában, és a következő napon bemutattuk a rádióhallgatóknak.

Az akciónap számomra is nagy kihívás volt, mert első ízben szerkesztgettem kézzel, ráadásul szinte élő adásban a honlap HTML oldalait, hiszen Ungvári professzortól háromóránként megbízhatóan érkeztek a folytatások, amiket ki kellett rakni a netre, hiszen ez alapján folytatódott az akció. Közben jómagam is műsort készítettem az ünnepi rádióadásban (…) Adás előtt és után pedig rohangáltam a számítógéphez, és frissítettem a Petőfi Rádió honlapját…”(Szilágyi 2005, 34.).

Bizonyos mértékű vizualitás tehát már ekkor is megjelent, mert a hallgatóink a weboldalon láthatták a történet kiinduló alaphelyzetét és a folyamatosan frissülő szövegváltozatot is. Ez az a pillanat, amikor az internet (a weboldal, mint afféle faliújság és az elektronikus levél, mint üzenetküldő csatorna) első ízben vált Magyarországon a rádiós tartalomszolgáltatás eszközévé.

A chat mint „műsorszerű élmény”

Egy másik fontos momentum az előbbinek a megfordítottja: azaz az internet műsorkészítés közbeni eszközként használata helyett a műsorkészítés mozzanatának megjelenése az interneten. Ebben az esetben az internetet a tömegkommunikációs csatorna és az interaktivitás eszközének tekintem.Az internet valós idejű (realtime) kommunikációs képessége lehetővé tette, hogy olyan műsorszerű eseményt lehessen szervezni a netezőknek is, amely pusztán az interaktív kommunikáció alkalmazásával szolgáltat élményt a képernyő előtt ülőknek. Ha közismert embertől kérdezhet a netező egy moderált beszélgetés során a hálózat nyilvánossága előtt, akkor az olyan, mintha egy képzeletbeli pódiumon zajlana a beszélgetés, azzal a különbséggel, hogy a közönség fizikailag máshol (például az otthonában) ül egy gép előtt, a közismert ember pedig a rádióstúdióban látja az ő kérdéseiket, majd válaszol is nekik. Ismét a 2005-ös könyvből idézem:

„(A’96-os) év első adása rögtön egy nagyon érdekes vállalkozással indult: meghívtam(a Modem idők c. műsor szerkesztő-műsorvezetőjeként) Sztevanovity Zoránt, a közismert énekest (…) elhatároztuk, hogy szervezünk egy olyan chat-konferenciát a hallgatóknak, melynek vendége egy közismert ember. Az alapötlet ma már egyáltalán nem furcsa, de közel tíz évvel ezelőtt[ma már közel húsz éve – a szerk.] még az volt. Egy élő rádióműsorban beszélgetünk Zoránnal, miközben a CompuServe[2] hálózatra kapcsolódó hallgatók közvetlenül kérdezhetnek a saját gépükön gépelve – így a hálózaton is kialakul egy [írott]párbeszéd, és ebből a műsorba is bekerül néhány üzenetváltás. Továbbá rendkívül izgalmasnak tűnt az is, hogy akár a Föld túlsó oldaláról is bekapcsolódhat a diskurzusba egy ott tartózkodó. Zoránnak olyannyira nem volt idegen ez az új forma, hogy odaült a billentyűzethez, és maga pötyögte be a válaszait. Volt olyan kérdező, aki hallgatta a műsort, és volt olyan is, aki Amerikából kérdezett, és ezért nem tudta hallgatni az adást.

Megjegyzem, ez az az időszak, amikortól kezdve számomra egyértelművé vált, hogy immár a rádiós újságírónak nem csupán az elhangzó műsorában kell gondolkodnia, mert itt bizony két médium közeledett egymáshoz szokatlan és újszerű módon. Egy számítógépes hálózat, mint tömegkommunikációs csatorna kapcsolódott össze egy műsor erejéig a rádióval, mint a másik tömegkommunikációs csatornával. (…)”(Szilágyi 2005, 37—38; 39—40.)(A csetet, mint a rádiós interaktivitás eszközét később alkalmazni kezdték más műsorok: 2001-ben a Petőfi Délelőtt és a Kossuth Rádió Napközben c. műsora is.) 

A képek megjelenése a rádióműsor mellett

A rádiós újságíró munkájának jellegéből fakadóan nem a képi műfajokban gondolkodik. De ha a munkája alapját jelentő rádiócsatorna mellett megjelenik egy olyan eszköz, ami a vizualitást is lehetővé teszi, akkor egy idő után az új helyzetben a külvilág kényszeríti ki azt is, hogy a rádiós is foglalkozzon a képekkel. A valóságban ez azt jelentette, hogy a hallgatóink, akikkel egyre szorosabb (interaktív) kapcsolatba kerültünk, kérlelni kezdtek bennünket 1999-2000 körül, hogy ha már létezik a Modem idők c. rádióműsornak weboldala, akkor tegyünk elérhetővé fotókat is.

A Petőfi Rádió Modem idők c. műsorának webhelye 1997-ben – ekkor még képek nélkül

1. ábra

A képek megjelenése a Modem idők c. rádióműsor webhelyén

2. ábra. Kb. 2000-ben – a hallgató küldte be a fantáziaképet (a menüben pedig megjelent a „Képek” menüpont)

Tudatos képhasználat a rádióműsor webhelyén

3. ábra Az immár tudatosan képeket használó rádiós webhely 2005-ben (menüjében megjelenik a “Látnivalók” pont, ahol fotók és videók is találhatók)

A látható rádió” című kísérleti időszak online videoközvetítéssel

A fotók vagyis az állóképek alkalmazása után már csak egy lépésre vagyunk a mozgóképtől, a videótól. Tegyük hozzá, hogy a videokamera a ’90-es évekig a kiváltságos profik és tehetős amatőrök eszköze volt, de az internet robbanásszerű térhódításával megjelentek az olcsó webkamerák, és igen hamar természetessé vált, hogy a hétköznapi netezők is képesek a videoközvetítésre. A műsorunkban is hamar megjelentek a stúdió képének videoközvetítései az interneten.[3]

A rádióműsor webkamerás közvetítése

4. ábra A Petőfi Rádió Modem idők c. műsorának egyik 2001-es adásának webkamerás közvetítése így nézett ki – az élő adás felvétele jelenleg a YouTube videomegosztón található.

„(2001 augusztusában) újabb kísérletbe vágtunk bele: elindítottuk a „Látható rádió” c. kezdeményezésünket. (…) Gondoltunk egy nagyot, és kipróbáltuk, milyen az, ha a televíziós technikát ötvözzük a rádióműsorral, és mindezt közvetítjük az Interneten. A kísérletünk lehetőségein időnként magunk is meglepődtünk…

Úgy kezdődött, hogy szereztünk két kamerát, meg egy laptopot (köszönet Vitéz Norbertnek és a Gyalogló Chatnek – ők biztosították a RealVideo szervert is), valamint kértünk a Rádiótól egy megfelelő sávszélességű vonalat a stúdiónkba (két ISDN vonalat)[csaknem 15 évvel ezelőtti technika – a szerk.], amin keresztül kimentek a képes adásaink. Az egyik kamera folyamatosan mutatta „totálban” az asztaltársaságot, a másikat pedig egy operatőr srác kezelte. Ám a két mozgóképet nem két külön ablakban figyelhették a netes hallgatóink, hanem egy kolléga a technikai helyiségben kapcsolgatta a kamerák képét. Tehát egy tévéműsorra emlékeztetett az egész. (…)

Rádiós újságíróként már a kezdetektől azon gondolkodtam, hogy vajon miként profitálhat mindebből a rádióműsor tartalma? Hamar jött az ötlet, hogy vonjuk be a hallgatóknak kitalált élő játékunkba oly módon, hogy legyen olyan játékkérdés is, amelyre csak akkor lehet válaszolni, ha az illető nézi az internetes közvetítésünket. Például elhangzott adásban a telefonszámunk első három számjegye, de az utolsó négy jegyet (ami nem a megszokott számunk volt!) egy papírlapra nyomtatva mutattuk csak a kamera felé fordulva. Aki tehát nézte az adást a neten és hallgatta a Rádióban, az képes volt összerakni a telefonszámot. És így megnyerhette az ajándékot is.

S ha ez még mindig nem elég, hát akkor következzen a csúcsélmény, a sokcsatornás őrület, a multimédia netovábbja! Svédországi állandó hallgatónk, Ferkó, meghallván a műsorban, hogy videózunk, gyorsan bekapcsolta a saját webkameráját, és megkezdte saját szobájának képi közvetítését, amelyet mi a stúdióban láthattunk egy másik számítógép képernyőjén. És most jön a csavar: Ferkó Uppsalából érkező mozgóképét elkezdte mutatni operatőrünk a mi internetes „tévéadásunk” számára is! És ekkor az éppen adásban levő másik hallgatónk, akivel telefonon beszélgettünk, egyszer csak közölte: milyen érdekes, hogy a mi rádióműsorunk internetes tévéközvetítésének köszönhetően látja a saját számítógépén egy másik hallgató Svédországból jövő képét… (…) Az első pillanatban mi sem fogtuk fel a dolog jelentőségét, pedig itt történt valami izgalmas. Újra összekapcsoltuk a létező csatornákat valami új és szokatlan módon. A mozzanat jelentőségére egyébként az újmédiával és televíziózással foglalkozó médiaszociológus kollégám, Serfőző Zsolt mutatott rá, aki a RealVideo adásaink jelentős részét rendezte is, és néhány pillanat alatt felismerte, hogy itt bizony a médiakonvergencia egy érdekes jelensége volt – szó szerint – látható.

(A kísérleteink egyébként 2002 tavaszáig folytatódtak, addig több televízió, újság és portál beszámolt minderről, és a honlapunk látogatottságát érezhetően megnövelte az akció.)” (Szilágyi 2005, 69—70)

Ezek a műsorkészítői előzmények és kísérletek talán túlzás nélkül nevezhetők médiatörténeti eseményeknek, hiszen a hazai konvergens rádiózás számára modellértékű gyakorlatokat mutattak fel. Az újmédia eszközei először kapcsolódtak össze itt a hagyományos rádiózással és váltak a műsorkészítés eszközévé, továbbá a rádióműsor is megjelent az interneten – nemcsak hangban, hanem álló- és mozgóképen is – így a világhálót tömegkommunikációs csatornaként alkalmazta, és ezzel együtt a konvergens média alkalmazkodott a netes műfajok formai jegyeihez.

Néhány mai konvergens rádiós megoldás

A rádióra is hatást gyakorló médiakonvergencia folyamata ma is tart, folyamatos hatása van a rádiósok munkájára. Az egyik látványos fejlemény az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége (EBU) által is felkarolt “Látható rádió”-szolgáltatások folyamatos fejlesztése: 2014 augusztusában például az atlétikai EB versenyeiről folyamatosan közvetítettek állóképeket az EBU tagjainak (vagyis az európai rádióknak), akik a rádiós közvetítéseik mellé kisugározták a képeket a megjelenítésre alkalmas eszközökre (hibrid rádiókészülékek és DAB+ rádióvevők kijelzőire, illetve weboldalaikra). De említhetjük példaként a brit BBC Radio 1 reggeli műsorának webkamerás közvetítéseit, vagy a Kossuth Rádió Belépő c. kulturális magazinműsorának mozgóképes netes sugárzását is – utóbbi érdekessége, hogy a rádiós adás előtt két órával a netezők már láthatják a műsort a Kossuth webhelyén. A kereskedelmi rádióknál is évek óta tart a képi műfajok és a további internetes eszközök bevezetése: összefoglalóan elmondható, hogy a rádiózásban – attól függően, hogy milyen jellegű rádió, milyen tematikájú műsoráról van szó – ma már mindennapos a médiakonvergencia hatása: ha nem is általánosan, de léteznek a weboldalon vagy okostelefonon újrahallgatható hangarchívumok, videoarchívumok, képgalériák, a műsorokkal interaktív kapcsolatba lehet kerülni e-mailen, chaten, és keresgélik a rádió és a vizualitás összekapcsolásának érdemi lehetőségeit. Teljesen egyértelmű, hogy a rádiós tartalomszolgáltatás alapfeladata nem változik meg, mert továbbra is a hangalapú műfajokban készülnek műsorok, de a XXI. századi rádió kiegészül az említett konvergens megoldásokkal és ezért módosul, bővül a funkciója. A mai hallgatók számára pedig mindez nem furcsa: egy 2015 tavaszi kutatás (NRC Piackutató) alapján a rendszeres rádióhallgatók nyitottak arra, hogy a rádióműsorok mellett képi tartalmakat is kapjanak a megjelenítésre alkalmas vevőkészülékeiken (Szilágyi 2015).

A médiakonvergencia alapja a digitalizáció

E változások mögött teljesen egyértelműen a médiakonvergencia jelensége azonosítható. A kifejezés egyébként már jóval az újmédia-korszak kialakulása előtt megszületett. „Az 1980-as évektől a kifejezést legáltalánosabban a digitális technológia fejlődésére alkalmazták: szövegek, számok, a kép- és a hanganyagok integrálására, vagyis a média különböző összetevőire, amelyeket addig (…) többnyire külön-külön szemléltek. A digitalizáció, avagy digitizáció – ahogy a 19. századi matematikában használták – egy ma is zajló, befejezetlen folyamat, amely a számítógépek megjelenésével indult el, és amelyet az 1970-es években mint a más kapcsolatokban is partnerként szereplő számítógépek és a telekommunikáció >>égben köttetett házasságaként<< jellemezték” – olvasható A média társadalomtörténete c. könyvben (Briggs—Burke 2012, 287).

E folyamat kulcsa tehát az, hogy a tömegkommunikációban közvetített információk alaptípusait (szöveg, kép, hang) digitális formára (azaz végső soron bináris számsorokká) alakítják, így azokat már az eredeti információ típusától függetlenül ugyanazon a digitális csatornán (távközlési kábelen vagy rádióhullámokon) keresztül lehet továbbítani a tartalomszolgáltatótól a közönséghez (és akár visszafelé is, tehát a közönség visszajelzését is digitális formában lehet továbbítani a szolgáltatóhoz), illetve ugyanazon az adathordozón lehet tárolni ezeket a számsorokká alakított információkat. Ez tehát az alapja annak a folyamatnak, ami elindította a technológiai és a tartalomipari konvergenciát, és minden bizonnyal hozzájárul a netes kommunikációs műfajok alakulásához is.


 

[1] A Petőfi Rádió közel 20 évvel ezelőtt elindított első webhelye sajnos ma már nem elérhető, de ez volt az URL-je: wwwpetofi.datanet.hu/petofi – természetesennem nagy csoda, hogy egy 20 évvel ezelőtt indított weboldal már nem létezik. Az igazi csalódás az, hogy a web.archive.org oldalon sem elérhető már az oldal. Pedig az itt működő WaybackMachine feladata éppen az, hogy a webhelyeket folyamatosan archiválja, sokáig meg lehetett találni itt az oldalt.
Korabeli nyomot azért mégis találtam. Ha a WaybackMachine keresőjébe a szolgáltató cég URL-jét (www.datanet.hu) gépeljük be, akkor a legkorábbi archivált pontra (1996. november 2.) ugorva megnyílik a Datanet akkori nyitó oldala. Ha itt rákattintunk a „WWW partnerek” linkre (de nem a baloldali menüben a nagy kék gombra, hanem lentebb, a grafikus menü alatt!), akkor megnyílik egy lista a cég akkori partneriről és itt két helyen is megtaláljuk a „Petőfi Online”-t, illetve a „Petőfi Online Magazin – A Petõfi Rádió interaktív rovata” részt. A link is ott van, de sajnos hiába kattintunk rá, mert nem működik.

[2]A CompuServe az internethez hasonlóan működő online szolgáltató volt a ’60-as évek végétől a 90-es évek végéig. Az idézetben szerepel a szolgáltatás, amit az említett élő adás közben használtunk csetelésre. 1996-ban ez a megoldás teljesen ismeretlen volt a rádiós tartalomszolgáltatás világában. Igaz, 1995. dec. 27-én Schmitt Pál részvételével már szerveztünk egy hasonló chat-konferenciát, de ő még nem a stúdióban tartózkodott, hanem a CompuServe budapesti központjában, ahonnan a riporter tudósította telefonon a hallgatókat.

[3] 1995-2006 között Modem idők címmel, majd 2006-tól 2013-ig Netidők címmel jelentkezett a Petőfi Rádióban.


 

Irodalom

Balázs Géza: Az internetkorszak kommunikációja. In: Balázs Géza – Bódi Zoltán szerk., Az internetkorszak kommunikációja. Tanulmányok. Gondolat-Infonia, Budapest, 2005. 25—57.

Bódi Zoltán: A világháló nyelve. Internetezők és internetes nyelvhasználat a magyar társadalomban. Gondolat Kiadó, Budapest, 2004.

Briggs, Asa – Burke, Peter: A média társadalomtörténete. Gutenbergtől az internetig. Napvilág Kiadó, Budapest, 2012.

Csigó Péter: A konvergens televíziózás. Web – TV – közösség. L’Harmattan, Budapest, 2009.

Green Paper on the convergence of the telecommunications, media and informationtechnology sectors and the implications for regulation. Európai Bizottság, 1997. december. Web:
http://europa.eu/legislation_summaries/information_society/internet/l24165_en.htm (Legutóbbi hozzáférés: 2015. auguszus15.)

Szilágyi Árpád főszerk.: Modemkori hőstörténet. Egy rádióműsor és a digitális kultúra 10 éve. Magyar Rádió, Budapest, 2005.

Szilágyi Árpád: A látható rádió. Szakdolgozat. Kodolányi János Főiskola, Budapest, 2015.

Új hozzászólás