Nyelv és lélek – pszicholingvisztika

2015.08.27.1 hozzászólás

Pszicholingvisztika 1–2. Szerkesztette: Pléh Csaba és Lukács Ágnes. Technikai szerkesztő: Siptár Péter. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2014.

Még emlékszem, amikor a hetvenes évek közepén Pléh Csaba a nyelvpszichológiáról beszélt a rádióban, a nagyközönségnek talán elsőként a magyar médiában. A műsor címét Kosztolányi Dezső ihlette, a beszélgetés Nyelv és lélek címen került a Bartók rádióba. A pszicholingvisztika szót a megszólalók talán ki sem ejtették a szájukon, annyira féltek, hogy az akkor még szinte teljesen ismeretlen, hosszú, idegen szó hallatán, a hallgatók megrémülnek, és azonnal kikapcsolják a rádiójukat. Ilyen fiatal volt akkoriban ez a tudományág, a tudományok világában csak a hatvanas évektől számítják a korát. Csodálkoztak is a rádióhallgatók az ifjú tudós újszerű és izgalmas mondanivalóján, itták minden szavát!

Azután Pléh Csaba, a pesti bölcsészkar pszichológia tanszékének akkori tanársegédje, egyre gyakrabban tűnt fel ezzel a “rögeszméjével” a médiában, egyre többször hallottuk őt a nyelv lélektanáról beszélni. Későbbi megszólalásaiban és írásaiban már valamivel bonyolultabb képet tárt elénk. A nyelv és a lélek kapcsolódásait fejtegette más területekkel, más tudományágakkal: a biológiával, az agykutatással, a neurológiával, az információ-elmélettel és így tovább. Mindig ún. kognitív szemlélettel, megközelítéssel vetette föl a kérdéseket, hogy valami hasznunk is legyen a tudomány remélt válaszaiból. Ezek a területek és ez a szemlélet váltak aztán hamarosan a tudós munkásságának legsajátabb elemeivé és jellemzőivé; Pléh Csaba nyomán ez az egyre szélesedő spektrum és szemlélet jellemzi azóta is a már több évtizedes hazai pszicholingvisztikát.

Ennek lenyűgöző eredménye most a Pszicholingvisztika 1-2. Nem az első virtuóz „produkció” a kötet szerzőitől és szerkesztőitől, de az eddigi legteljesebb. Összefoglaló, áttekintő és kitekintő. Ez az ezerötszáz (!) oldal több mint két tucat szerző (a szakma krémje) munkája, és a tanulmányok e hatalmas terület minden zugába bevilágítanak. A két kötet (a szerkesztők szándéka szerint) a Magyar pszicholingvisztikai kézikönyv (ahogy az alcím jelzi), egyetemi tankönyv is, amelynek fejezetei a tudományág történetétől a szövegértésig, a nyelvelsajátításig, a gondolkodás és nyelv viszonyáig, a nyelv biológiai alapjaiig és a nyelvhasználat zavaraiig mindent számba vesznek, amit a szakember vagy a más okból érdeklődő olvasó felvethet, fontosnak tarthat. Ugyanakkor ebben a két kötetben a legszélesebb közönség is talál magának való írásokat. A körmét rágva olvashatja például a színlátás és a nyelv kölcsönösségét tárgyaló izgalmas bekezdéseket (vajon miért van az, hogy némely nyelvek nem látnak egyes színeket), betekinthet a nyelvi nemek funkcióiba, a nyelv és a „néplélektan” kérdéseibe, a társalgás lélektanába, a metaforák használatának fortélyaiba, és így tovább. Szóval, a simán kíváncsi olvasó is szép, hosszú estéket tölthet e könyvvel a kezében.

Szívem szerint, ennél többet már nem is mondanék róla. Meg aztán a kötelező rövidség is a zen mesterek szófukarságát kényszeríti rám. „Jó a könyv, emberek, ha én mondom, higgyétek el!”. Ennyit kellett volna szólnom mindössze, azután gyorsan meghajolni, és sietve távozni. Azonnal sarkon is fordulok, de egyet még feltétlenül hozzáfűzök az ajánláshoz.

Azt, hogy bárki bármit keres ebben a két kötetben, nem fog bosszankodni! Nagyon nagy értéke ám ez egy könyvnek. Mert bizony egy-kétszáz oldalon is csúnyán el lehet tévedni, hát még tízszer ennyiben! Igen gyakran sohasem tudja meg az ember, hogy kitér-e a szerző az őt érdeklő kisebb kérdésekre is, hacsak nem nyálazza végig egyik-másik kiadvány minden lapját. A fejezetcímek ugyanis sokszor túl általánosak (azaz semmitmondók) a tartalomjegyzékekben, az index pedig már a tudományos könyvkiadásban is nagy ritkaság. Egészen kivételesen a Pszicholingvisztika 1-2. mindkettővel szolgál: igen részletes tartalomjegyzékkel, valamint indexszel. Külön név- és tárgymutatóval! Öröm benne keresgélni, azután remek dolog a megtalált fejezeteket olvasgatni. És mint az elején mondtuk már: nem is luxus, nem is haszontalanság.

Pléh Csaba akadémikus, ny. e. tanár (CEU), a hazai pszicholingvisztika és kognitív tudomány egyik úttörője. Fő kutatási témái a mondatmegértés elemzése, s a kognitív kutatás története.

Lukács Ágnes habilitált egyetemi docens (BME), nyelvész és pszichológus, elsősorban a gyermeknyelvi fejlődéssel és annak zavaraival foglalkozik.

pleh_csabalukacsi_agnes

1 hozzászólás

#1 Szász Gabriella 2015. 08. 27. 19:55:38

Gratulálok!

Új hozzászólás