Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Nyelv és lélek – pszicholingvisztika

2015.08.27.1 hozzászólás

Pszicholingvisztika 1–2. Szerkesztette: Pléh Csaba és Lukács Ágnes. Technikai szerkesztő: Siptár Péter. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2014.

Még emlékszem, amikor a hetvenes évek közepén Pléh Csaba a nyelvpszichológiáról beszélt a rádióban, a nagyközönségnek talán elsőként a magyar médiában. A műsor címét Kosztolányi Dezső ihlette, a beszélgetés Nyelv és lélek címen került a Bartók rádióba. A pszicholingvisztika szót a megszólalók talán ki sem ejtették a szájukon, annyira féltek, hogy az akkor még szinte teljesen ismeretlen, hosszú, idegen szó hallatán, a hallgatók megrémülnek, és azonnal kikapcsolják a rádiójukat. Ilyen fiatal volt akkoriban ez a tudományág, a tudományok világában csak a hatvanas évektől számítják a korát. Csodálkoztak is a rádióhallgatók az ifjú tudós újszerű és izgalmas mondanivalóján, itták minden szavát!

Azután Pléh Csaba, a pesti bölcsészkar pszichológia tanszékének akkori tanársegédje, egyre gyakrabban tűnt fel ezzel a “rögeszméjével” a médiában, egyre többször hallottuk őt a nyelv lélektanáról beszélni. Későbbi megszólalásaiban és írásaiban már valamivel bonyolultabb képet tárt elénk. A nyelv és a lélek kapcsolódásait fejtegette más területekkel, más tudományágakkal: a biológiával, az agykutatással, a neurológiával, az információ-elmélettel és így tovább. Mindig ún. kognitív szemlélettel, megközelítéssel vetette föl a kérdéseket, hogy valami hasznunk is legyen a tudomány remélt válaszaiból. Ezek a területek és ez a szemlélet váltak aztán hamarosan a tudós munkásságának legsajátabb elemeivé és jellemzőivé; Pléh Csaba nyomán ez az egyre szélesedő spektrum és szemlélet jellemzi azóta is a már több évtizedes hazai pszicholingvisztikát.

Ennek lenyűgöző eredménye most a Pszicholingvisztika 1-2. Nem az első virtuóz „produkció” a kötet szerzőitől és szerkesztőitől, de az eddigi legteljesebb. Összefoglaló, áttekintő és kitekintő. Ez az ezerötszáz (!) oldal több mint két tucat szerző (a szakma krémje) munkája, és a tanulmányok e hatalmas terület minden zugába bevilágítanak. A két kötet (a szerkesztők szándéka szerint) a Magyar pszicholingvisztikai kézikönyv (ahogy az alcím jelzi), egyetemi tankönyv is, amelynek fejezetei a tudományág történetétől a szövegértésig, a nyelvelsajátításig, a gondolkodás és nyelv viszonyáig, a nyelv biológiai alapjaiig és a nyelvhasználat zavaraiig mindent számba vesznek, amit a szakember vagy a más okból érdeklődő olvasó felvethet, fontosnak tarthat. Ugyanakkor ebben a két kötetben a legszélesebb közönség is talál magának való írásokat. A körmét rágva olvashatja például a színlátás és a nyelv kölcsönösségét tárgyaló izgalmas bekezdéseket (vajon miért van az, hogy némely nyelvek nem látnak egyes színeket), betekinthet a nyelvi nemek funkcióiba, a nyelv és a „néplélektan” kérdéseibe, a társalgás lélektanába, a metaforák használatának fortélyaiba, és így tovább. Szóval, a simán kíváncsi olvasó is szép, hosszú estéket tölthet e könyvvel a kezében.

Szívem szerint, ennél többet már nem is mondanék róla. Meg aztán a kötelező rövidség is a zen mesterek szófukarságát kényszeríti rám. „Jó a könyv, emberek, ha én mondom, higgyétek el!”. Ennyit kellett volna szólnom mindössze, azután gyorsan meghajolni, és sietve távozni. Azonnal sarkon is fordulok, de egyet még feltétlenül hozzáfűzök az ajánláshoz.

Azt, hogy bárki bármit keres ebben a két kötetben, nem fog bosszankodni! Nagyon nagy értéke ám ez egy könyvnek. Mert bizony egy-kétszáz oldalon is csúnyán el lehet tévedni, hát még tízszer ennyiben! Igen gyakran sohasem tudja meg az ember, hogy kitér-e a szerző az őt érdeklő kisebb kérdésekre is, hacsak nem nyálazza végig egyik-másik kiadvány minden lapját. A fejezetcímek ugyanis sokszor túl általánosak (azaz semmitmondók) a tartalomjegyzékekben, az index pedig már a tudományos könyvkiadásban is nagy ritkaság. Egészen kivételesen a Pszicholingvisztika 1-2. mindkettővel szolgál: igen részletes tartalomjegyzékkel, valamint indexszel. Külön név- és tárgymutatóval! Öröm benne keresgélni, azután remek dolog a megtalált fejezeteket olvasgatni. És mint az elején mondtuk már: nem is luxus, nem is haszontalanság.

Pléh Csaba akadémikus, ny. e. tanár (CEU), a hazai pszicholingvisztika és kognitív tudomány egyik úttörője. Fő kutatási témái a mondatmegértés elemzése, s a kognitív kutatás története.

Lukács Ágnes habilitált egyetemi docens (BME), nyelvész és pszichológus, elsősorban a gyermeknyelvi fejlődéssel és annak zavaraival foglalkozik.

pleh_csabalukacsi_agnes

1 hozzászólás

#1 Szász Gabriella 2015. 08. 27. 19:55:38

Gratulálok!

Új hozzászólás