Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Tessék, az időd!
Színház és nyelv 11.

2015.08.25.nincs hozzászólás

Május utolsó hetében zajlott a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó, a TESZT. A montenegrói Zetski dom Királyi Színház egyik szerb nyelvű előadását láttam: Az elvesztegetett idő enciklopédiáját.

Amíg várunk, hagyjatok a gondolatainkkal – felirat várta a nézőt, mikor beléptünk a sötét térbe. És a színészek már beállva vártak ránk, aztán mi beülve vártuk az előadás kezdetét. Hagyjatok a gondolatainkkal – olvastam vissza magyarul, románul és angolul, mert most három nyelvre fordították az előadást. Ütött-kopott kosztümök, néhány pad állt a játéktérben, két erős kötél lógott fentről; a közönség oldalán – a túloldalon – fekete harangszoknyás nő gólyalábakon. A halál – gondoltam akkor.

Elbűvölt a szerb nyelv rohanása, a sok érthetetlen beszéd, a néha ismerősen csengő szavak. Kapkodtam a fejem, hogy olvassam is a szöveget, de lássam is a játékot. Közben gyakran belefeledkeztem a három nyelvű szövegek összehasonlításába, a fordítási bravúrok vagy éppen hibák elemzésébe. Miközben rohant előre a történet: egy idős férfi, Gregor Samsa, haldoklik. Az ő szemszögéből ez nem más, mint szeretkezés a gyönyörű fekete nővel (régi halálképzet, hogy a távozni készülő férfi nőként képzeli el a halált), a család nézőpontjából viszont kín és fájdalom.

Az előadás három kulcsszó köré épül: várni, idő, út. Mindháromnak megjelennek a származékai, gyakran kerülnek elő különböző kifejezésekben, felszólításokban: Te várakoztál, de nem éltél. Várnod kell! Várnotok kell! Várólista, váróterem, amíg várunk… – halljuk többször a bemutató során. Az idővel (Nincs több időtök. Tessék, az időd!) és az úttal (utazás, utas, utazom, útitárs) összekapcsolva sejtem, nagyon kell figyelnünk a többletjelentésekre.

Samsa egyszerű kohász (tűzzel dolgozik), gyermekei vannak és unokái, akik végigkísérik haldoklását. Mi pedig párhuzamosan látjuk a külső és belső történéseket. Három jelenet a múltból (emlék?) és egy álomkép (álmodozás, vágykép?) elevenedik meg a szemünk előtt, miközben a színpad hátsó részében párhuzamos történések vannak. Kikötözött férfi, kinek testét sasok marcangolják. Nagyfejű medve, aki szomorúan mondja, hogy: Számomra nincs hely a ketrecben – miközben kiderül róla, hogy nem tud olvasni. Mert ki látott még olvasó medvét? – hahotázunk a poénon, s aztán hozzáteszi: Csak írni tudok – szerelmes verseket! És a nézők elhallgatnak.

Pörög tovább az esemény: látjuk, amint Samsa egy állásinterjún van, és már a gondolatai miatt elutasítják. Be sem engedik a bizottság elé. Aztán megjelenítik az esküvőt: hamis ígéretek hangzanak, behatárolt szerepek villannak fel – tudjuk, mit ér mindez. Szinte ordítva mondja ki: elfogadom őt, mert nincs jobb. Hallgatunk mélyen, magunkba szállva. A harmadik emlékkép pokolbeli jelenetet idéz: vörös színű orgia. Férfiak, nők, nőnek öltözött férfiak. Meztelenek – szépek. De a szexjelenetek inkább csak szomorúak.

Aztán az álomkép, amely az előadás csúcsjelenete: Samsa Istennel szeretne beszélni. Meg is jelenik – rántottát készít egy rezsón, szakadt a ruhája és szarva van. A főszereplő négy percet kap a beszélgetésre, de valójában csak Isten panaszkodik: az emberekre, hogy mennyire türelmetlenek, mindent akarnak – egyből; imáikban mindig csak kérnek vagy perlekednek, mert az, ami van, nem jó vagy nem érthető, hogy miért is történik. Groteszk a jelenet, kínunkban nevetünk. A hátam mögött angolul beszélnek a fiatalok: nem értik, min kell nevetni.

Végül visszatérünk a kezdő jelenethez: Samsa a fekete ruhás nővel szeretkezik – majd kiterítve látjuk egy padon családja körében. Tudjuk, hogy vége. Ennyi volt, de még az első taps előtt a holttest felül: és bemutat. Nekünk? Az életnek? A halálnak?

Új hozzászólás