Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Harangozó Imre

Harangozó Imre

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Hurrá, nyaralunk?!
Szólásmentés 10.

2015.07.15.nincs hozzászólás

A nyár, különösen a téllel szembeállítva nem ritka vendég szólásainkban és közmondásainkban, a nyaralás viszont egyetlen frazémánkban sem fordul elő – vajon miért?

Itt a rekkenő hőség, tikkadnak még a szöcskenyájak is. A történelem poszttrianoni csavarai folytán Isztriából Venetóba származott tanyagazda, Lucio szénapajtáinak negyvenfokos hűvösében mi másra gondolhatnék, mint a nyárra. Dél felé még a kecskeollók is a raklapokból tákolt alkalmi enyhelyekre húzódnak. Csak Lucio robotol napkeltétől napnyugtáig, a földművelő-állattartó parasztgazda ősi ösztöneitől vezérelve: a mezei munkában nincs megállás, az ólak lakói negyvenkét fokban is enni-inni kérnek. A generációkba kódolt mezei szorgalom lényege az antikvitás óta int minket minden nyári henyeségtől, a tücsök és a hangya örök példázatával. Meg is leljük ugyanezen gondolatot már Baranyai Decsi János 1598-as gyűjteményében: Aki nyáron nem gyűjt, az télen keveset fűt. A paraszti társadalom előrelátását tükrözik az európai variánsok is, amelyek alapvetően az aki nyáron nem termeszt, az télen nem is eszik gondolata köré szerveződnek, több-kevesebb metaforikus ízzel:  Wer im Sommer nicht arbeitet, muss im Winter frieren vagy  Wer im Sommer nicht arbeitet, muss im Winter Hunger leiden, (aki nyáron nem dolgozik, télen éhkoppra jut; aki nyáron nem dolgozik, télen csak fagyoskodik) mondják német nyelvterületen.  Baranyai Decsi változatára még inkább rímel a Wer im Sommer nicht erntet, muss im Winter darben (aki nyáron nem gyűjt, télen csak nyomorog). A nyári munka, az egész évre előregondolás-tervezés fontossága egészen átvitten jelenik meg egy észt szólásban: suvel tee saani, talvel valmista vankrit (nyáron szánt, télen szekeret készíts), O. Nagy Gábornál ennek magyar változataként a nyáron csináltass szánt, télen szalmakalapot vegyél.

De térjünk vissza Luciohoz, Venetoba, azért is oda, mert egészen az ő őseihez illő isztriai olasz közmondásgyűjteményről nem tudok. G. A. Cibotto 915 venetoi frazémája közt egyszer sem fordul elő a nyár mint kulcsszó, annál többször a paraszti munka, az előre tervezés fontossága: l’agricoltor xe sempre rico l’ano venturo (a parasztnak mindig a jövő év fizeti vissza a fáradságát, szó szerint a paraszt mindig a következő évben gazdagodik). Ugyanez a venetoi közmondásgyűjtemény döbbentett rá arra, mennyivel többször szerepel a tél szólásainkban, mint a nyár. Talán mert a nyáron régente is adott enni-inni, nem fáztunk, de nem is volt időnk megállni, télen a télről, tél és nyár viszonyáról már volt idő elgondolkodni? Ebben a venetoi gyűjtésben a tél kulcsszóként hússzor is visszatér, a nyarat, mint mondtam, hiába keressük benne.  A Czuczor–Fogarasi szótár szólásai közt öt téli-nyári szembeállító frazéma van, önálló tél-kulcsszavas is három, önálló nyaras azonban egy sem.

Itáliai parasztok az 1400-as évekből. (Camillo Bernard: Costumi dei secoli XIII, XIV e XV ricavati dai più autentici monumenti di pittura e scultura…, Milano, 1832.)

A nyár tehát nem más az okos parasztember számára, mint a felkészülés lehetősége a télre és a következő évre. Ebben a gondolatban Baróti Szabó Dávid Kisded szó-tárának, a magyar nyelv első értelmező szótárának 1792-ben „meg-bővített” újra „ki-botsátott” kiadása is megerősít minket, ahol is nyár címszó alatt a következőket olvashatjuk: „nyáralok vagy nyaralok annyit tesz mint „nyárat vagy nyarat töltök”. Szó sincs Barótinál arról, hogy a nyaralás könnyed, vidám pihenést, netán más helyen töltött üdülést jelentett volna. (Az üdülésnek sem leljük e mai értemét Baróti Szabó szótárában). A nyaralás leginkább a nyári (mezei) munkával volt egyenértékű, de ehelyett is inkább a nyári dolog, nyári munka kifejezések járták. Ezért sincs nyoma a nyaralásnak frazémakincsünkben.

Summa summárum, nyár-ral alkotott szólásaink kiváló példái annak, hogy a jelentősebb kollektív életmódváltozások egyszerűen kiselejtezhetik az „életmódérzékeny” frazémacsoportokat a nyelvközösség emlékezetéből. Légkondicionált szupermarketekbe járunk, ahol az állandóan gazdag kínálatban tél és nyár határai egyre inkább elmosódnak, még a zöldség- és gyümölcspolcokon is. A ma nagyvárosi gyermekeinek sokszor már falusi nagymamája sincs, ahol az élelemtermelés és evés örök összefüggéseivel, az élelemtermelő paraszti társadalom nyári imperatívuszaival szembesülhetnének, hiszen már nagypapáik-nagymamáik beköltöztek anno a betondzsungelbe. Manapság csak nyaralunk, ha nyaralunk, remélhetően önfeledten, valóban a szó mai értelmében.

Új hozzászólás