Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál
  • Répa
    2020. 11. 27. 06:00

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Hurrá, nyaralunk?!
Szólásmentés 10.

2015.07.15.nincs hozzászólás

A nyár, különösen a téllel szembeállítva nem ritka vendég szólásainkban és közmondásainkban, a nyaralás viszont egyetlen frazémánkban sem fordul elő – vajon miért?

Itt a rekkenő hőség, tikkadnak még a szöcskenyájak is. A történelem poszttrianoni csavarai folytán Isztriából Venetóba származott tanyagazda, Lucio szénapajtáinak negyvenfokos hűvösében mi másra gondolhatnék, mint a nyárra. Dél felé még a kecskeollók is a raklapokból tákolt alkalmi enyhelyekre húzódnak. Csak Lucio robotol napkeltétől napnyugtáig, a földművelő-állattartó parasztgazda ősi ösztöneitől vezérelve: a mezei munkában nincs megállás, az ólak lakói negyvenkét fokban is enni-inni kérnek. A generációkba kódolt mezei szorgalom lényege az antikvitás óta int minket minden nyári henyeségtől, a tücsök és a hangya örök példázatával. Meg is leljük ugyanezen gondolatot már Baranyai Decsi János 1598-as gyűjteményében: Aki nyáron nem gyűjt, az télen keveset fűt. A paraszti társadalom előrelátását tükrözik az európai variánsok is, amelyek alapvetően az aki nyáron nem termeszt, az télen nem is eszik gondolata köré szerveződnek, több-kevesebb metaforikus ízzel:  Wer im Sommer nicht arbeitet, muss im Winter frieren vagy  Wer im Sommer nicht arbeitet, muss im Winter Hunger leiden, (aki nyáron nem dolgozik, télen éhkoppra jut; aki nyáron nem dolgozik, télen csak fagyoskodik) mondják német nyelvterületen.  Baranyai Decsi változatára még inkább rímel a Wer im Sommer nicht erntet, muss im Winter darben (aki nyáron nem gyűjt, télen csak nyomorog). A nyári munka, az egész évre előregondolás-tervezés fontossága egészen átvitten jelenik meg egy észt szólásban: suvel tee saani, talvel valmista vankrit (nyáron szánt, télen szekeret készíts), O. Nagy Gábornál ennek magyar változataként a nyáron csináltass szánt, télen szalmakalapot vegyél.

De térjünk vissza Luciohoz, Venetoba, azért is oda, mert egészen az ő őseihez illő isztriai olasz közmondásgyűjteményről nem tudok. G. A. Cibotto 915 venetoi frazémája közt egyszer sem fordul elő a nyár mint kulcsszó, annál többször a paraszti munka, az előre tervezés fontossága: l’agricoltor xe sempre rico l’ano venturo (a parasztnak mindig a jövő év fizeti vissza a fáradságát, szó szerint a paraszt mindig a következő évben gazdagodik). Ugyanez a venetoi közmondásgyűjtemény döbbentett rá arra, mennyivel többször szerepel a tél szólásainkban, mint a nyár. Talán mert a nyáron régente is adott enni-inni, nem fáztunk, de nem is volt időnk megállni, télen a télről, tél és nyár viszonyáról már volt idő elgondolkodni? Ebben a venetoi gyűjtésben a tél kulcsszóként hússzor is visszatér, a nyarat, mint mondtam, hiába keressük benne.  A Czuczor–Fogarasi szótár szólásai közt öt téli-nyári szembeállító frazéma van, önálló tél-kulcsszavas is három, önálló nyaras azonban egy sem.

Itáliai parasztok az 1400-as évekből. (Camillo Bernard: Costumi dei secoli XIII, XIV e XV ricavati dai più autentici monumenti di pittura e scultura…, Milano, 1832.)

A nyár tehát nem más az okos parasztember számára, mint a felkészülés lehetősége a télre és a következő évre. Ebben a gondolatban Baróti Szabó Dávid Kisded szó-tárának, a magyar nyelv első értelmező szótárának 1792-ben „meg-bővített” újra „ki-botsátott” kiadása is megerősít minket, ahol is nyár címszó alatt a következőket olvashatjuk: „nyáralok vagy nyaralok annyit tesz mint „nyárat vagy nyarat töltök”. Szó sincs Barótinál arról, hogy a nyaralás könnyed, vidám pihenést, netán más helyen töltött üdülést jelentett volna. (Az üdülésnek sem leljük e mai értemét Baróti Szabó szótárában). A nyaralás leginkább a nyári (mezei) munkával volt egyenértékű, de ehelyett is inkább a nyári dolog, nyári munka kifejezések járták. Ezért sincs nyoma a nyaralásnak frazémakincsünkben.

Summa summárum, nyár-ral alkotott szólásaink kiváló példái annak, hogy a jelentősebb kollektív életmódváltozások egyszerűen kiselejtezhetik az „életmódérzékeny” frazémacsoportokat a nyelvközösség emlékezetéből. Légkondicionált szupermarketekbe járunk, ahol az állandóan gazdag kínálatban tél és nyár határai egyre inkább elmosódnak, még a zöldség- és gyümölcspolcokon is. A ma nagyvárosi gyermekeinek sokszor már falusi nagymamája sincs, ahol az élelemtermelés és evés örök összefüggéseivel, az élelemtermelő paraszti társadalom nyári imperatívuszaival szembesülhetnének, hiszen már nagypapáik-nagymamáik beköltöztek anno a betondzsungelbe. Manapság csak nyaralunk, ha nyaralunk, remélhetően önfeledten, valóban a szó mai értelmében.

Új hozzászólás