Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások
Balázs Géza

Elmegy lassan a berek, az erdő… Tetten ért szavak 75.

2015.07.10.nincs hozzászólás

A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években nemzedékek nőttek föl írásain.

Versenyeztünk könyveinek megkaparintásán.Művei 12 nyelven szólnak. Ha azt mondom: Kele, Lutra, Bogáncs, Vuk, Hú… már sokan tudják a nevét. Állítólag Jókai Mór után a leginkább olvasott magyar író volt… Két éve eladták a tízmilliomodik könyvét…115 éve született, és (június 23-án) 45 éve halt meg Fekete István. Ha a már felsorolt állatregényekből valaki nem ismerte volna föl, akkor az iskolai tananyaggá vált Tüskevárról egészen biztosan eszébe jut a neve. Felvillantunk néhány képet Fekete István életéből – különös tekintettel írói nyelvének, stílusának kialakulására.

Életének legfogékonyabb korszakát, első tíz évét szülőfalujában a Somogy megyei Göllén töltötte. Itt szerette meg a természetet, a növényeket, az állatokat, a falu egyszerű és bölcs embereit. Itt ismerte meg Matula bácsit, Puska András uradalmi csősz személyében. Fekete István a középiskolát Kaposváron végezte el, majd innen vonult be katonai szolgálatra. A gazdasági akadémiát Debrecenben a Mosonmagyaróvárott végezte. Először gazdatisztként dolgozott Bakócán és Ajkán, 1942-től Budapesten kapott állást a Földművelésügyi Minisztériumban. 1949-ben a minisztériumból eltávolították, volt uszálykísérő, tanító, írásaiból élt. 1960-ban József Attila-díjat kapott a Tüskevárért.

Mintegy félszáz művet írt. Nemcsak ifjúsági író volt, műveit a felnőttek ugyanúgy élvezhetik. A próza mellett 168 versét is ismerjük. Írt filmforgatókönyveket, színdarabokat, mezőgazdasági, halászati, vadászati könyveket is.

Fekete István stílusának egyik meghatározója az állatok megszólaltatása. Az 1959-ben született December című írásából idézzük a mókus és bagoly párbeszédét. Figyeljük meg, hogy mennyire nemcsak két állat képzelt párbeszédéről szól, hanem a szimbólumok születéséről és erejéről is:

– Látlak – mondta a bagoly szeme.
– Nem bántalak – nézett vissza mókus. – Jó hely?
– Ide jöhetsz, nem bánom, de én nappal aludni akarok.
– Én pedig nappal nem vagyok itthon. Elég nagy ez a kert…
– Milyen sokat tudsz te… – a mókuska odament egy repedéshez, ahonnét le lehetett látni a kápolnába, ahol a régi harmónium mellett egy öregember ült. Odalent megszólalt a Békesség vágyának halhatatlan orgonája. – Milyen sokan vannak… – ekkor már a baglyocska is ott leselkedett, és nem törődött vele, hogy a tolla a mókus szőréhez ért.
– Nagyon sokan, és látod azt a kisgyereket? Mindenkihez odamegy, mindenkit megsimogat, és érintésétől fényleni kezd az emberek arca.
– Ki az a kicsi, aki mégis nagyobb a többinél? – érdeklődött a mókus. A bagoly erősen gondolkodott:
– Az emberek azt mondják róla, hogy ő a Szeretet. De én nem tudom, hogy mi az…

Fekete Istvánnak emlékmúzeuma van Göllén, Dombóváron, Ajkán és a Kis-Balatonnál. Keszthelyen található a Matulárium. Több tucat óvoda és iskola viseli a nevét. 1970. június 23-én szüleimmel Mátrafüreden nyaraltunk. Reggel szüleim mondták, hogy meghalt Fekete István. Templomba menet a sétányon egy síró nőt láttam. Akkor azt gondoltam, hogy Fekete István miatt sír. Lehet, hogy így volt. Hallgassuk meg a Búcsú című versét:

Elmegy lassan a berek, az erdő / El a nádas, a tél, a nyár.
A hegy, a völgy, a nappal és az éjjel / A szemem látta egész határ.
Elmegy? Talán mégsem egészen, / Meglátom tán az örök vízen,
Hiszen a Szépség maga az Isten. / S lelkemben ott lesz: hiszem, hiszem.

(Képek: Zerind, Derzsi Elekes Andor, Wikimedia Commons)

Új hozzászólás