„Felnőtt vala egy édesz almafa”
Levelek a Borostyánkőútról 27.

2015.07.1.1 hozzászólás

És vele nő az édes anyanyelv ismertsége, tudatos használata.

Két éve, 2013-ban kettős évfordulót ünnepelhetett az, akit érdekel a magyar kultúra, a magyar nyelv és a magyar népköltészet: a neves gyűjtő, Petrás Ince születésének 200., s A vadrózsák megjelenésének 150. évfordulóját. A magyar nyelv és kultúra elkötelezett kutatójának, egy határon túlra is nyúló magyar nyelvstratégia képviselőjének, Pomozi Péternek a figyelmét nem is kerülte el. Gyönyörű kiállítást szervezett – Karácsony Fanni közreműködésével – ebből
a kettős alkalomból a fenti címen, amelyet már eddig is több helyen bemutattak határainkon innen és túl, legutóbb – alig néhány hete a Balázs Géza szervezte 2. nyelvésztáborban, a magyar nyelv szent helyén, Széphalomban, a Magyar Nyelv Múzeumában.

Nem sok alkalmasabb helyszín és alkalmasabb keret kínálkozik egy ilyen kiállítás megrendezésére. A nyelvésztábor egyik célja a nyelvi tudatosság erősítése, ami természetes módon szilárdítja az anyanyelv helyzetét – ellentétben az ellenkező irányú nyelvi ideológiákkal. S a nyelvi tudatosság erősítése maga után vonja a kulturális tudatosság erősödését is, s mindez együttesen a nemzeti tudat megszilárdulását.

A cél megvalósításának számos eszköze lehet, amelyek közül az egyik ez a kiállítás. Főként akkor, ha az – amint ez Pomozi Péter esetében meg is történik – egy jól átgondolt, a Kárpát-medence egész magyarságára kiterjedő kulturális és nyelvstratégia szerves eleme.

kiallitas_megnyito

A széphalmi kiállítás megnyitója 2015. június 19-én

Háromrétegűnek neveztem megnyitómban a kiállítás anyagát.

Az első réteg maga az esztétikai élmény, a kiállítás nyelvi és igényes képanyaga.

A második réteg már a tudomány szintje: ahol – az archaikus népballadák, népdalok, népi imák révén – bepillantást nyerhetünk a magyar nyelv múltjába. Ezek a szinte nyelvi emlékek egyfajta oral historyként mutatják meg, milyen volt a magyar nép nyelve, gondolatvilága, s részben hogyan él ma is a magyar nyelvterület egyes vidékein. Az archaikus magyar népköltészet korpuszalapú vizsgálata elvezethet a magyar nyelv – földrajzilag tágabb értelemben vett – európai történetének kezdeteihez.

S ezzel el is érkeztünk a harmadik réteghez. Pomozi Péter nyelvészeti kutatásai a honfoglalást megelőző őshaza, a Magna Hungaria nyelvi-kulturális kapcsolataira világítanak rá. Közérthetően mutatja be a magyar-cseremisz (mari), magyar-tatár-csuvas nyelvi egyezéseket, amelyek – túl a szókölcsönzéseken – elsősorban a mondattani szerkezetekben nyilvánulnak meg. A nyelvi vizsgálatok eredményeit alátámasztják a Baskíria területén végzett régészeti kutatások is.

A magyar őstörténet és nyelvtörténet szakmailag hiteles vizsgálata hozzájárulhat a tudomány fehér foltjainak eltűnéséhez, valamint a délibábos elképzelések gyérítéséhez.

Új hozzászólás