Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

„Felnőtt vala egy édesz almafa”
Levelek a Borostyánkőútról 27.

2015.07.1.1 hozzászólás

És vele nő az édes anyanyelv ismertsége, tudatos használata.

Két éve, 2013-ban kettős évfordulót ünnepelhetett az, akit érdekel a magyar kultúra, a magyar nyelv és a magyar népköltészet: a neves gyűjtő, Petrás Ince születésének 200., s A vadrózsák megjelenésének 150. évfordulóját. A magyar nyelv és kultúra elkötelezett kutatójának, egy határon túlra is nyúló magyar nyelvstratégia képviselőjének, Pomozi Péternek a figyelmét nem is kerülte el. Gyönyörű kiállítást szervezett – Karácsony Fanni közreműködésével – ebből
a kettős alkalomból a fenti címen, amelyet már eddig is több helyen bemutattak határainkon innen és túl, legutóbb – alig néhány hete a Balázs Géza szervezte 2. nyelvésztáborban, a magyar nyelv szent helyén, Széphalomban, a Magyar Nyelv Múzeumában.

Nem sok alkalmasabb helyszín és alkalmasabb keret kínálkozik egy ilyen kiállítás megrendezésére. A nyelvésztábor egyik célja a nyelvi tudatosság erősítése, ami természetes módon szilárdítja az anyanyelv helyzetét – ellentétben az ellenkező irányú nyelvi ideológiákkal. S a nyelvi tudatosság erősítése maga után vonja a kulturális tudatosság erősödését is, s mindez együttesen a nemzeti tudat megszilárdulását.

A cél megvalósításának számos eszköze lehet, amelyek közül az egyik ez a kiállítás. Főként akkor, ha az – amint ez Pomozi Péter esetében meg is történik – egy jól átgondolt, a Kárpát-medence egész magyarságára kiterjedő kulturális és nyelvstratégia szerves eleme.

kiallitas_megnyito

A széphalmi kiállítás megnyitója 2015. június 19-én

Háromrétegűnek neveztem megnyitómban a kiállítás anyagát.

Az első réteg maga az esztétikai élmény, a kiállítás nyelvi és igényes képanyaga.

A második réteg már a tudomány szintje: ahol – az archaikus népballadák, népdalok, népi imák révén – bepillantást nyerhetünk a magyar nyelv múltjába. Ezek a szinte nyelvi emlékek egyfajta oral historyként mutatják meg, milyen volt a magyar nép nyelve, gondolatvilága, s részben hogyan él ma is a magyar nyelvterület egyes vidékein. Az archaikus magyar népköltészet korpuszalapú vizsgálata elvezethet a magyar nyelv – földrajzilag tágabb értelemben vett – európai történetének kezdeteihez.

S ezzel el is érkeztünk a harmadik réteghez. Pomozi Péter nyelvészeti kutatásai a honfoglalást megelőző őshaza, a Magna Hungaria nyelvi-kulturális kapcsolataira világítanak rá. Közérthetően mutatja be a magyar-cseremisz (mari), magyar-tatár-csuvas nyelvi egyezéseket, amelyek – túl a szókölcsönzéseken – elsősorban a mondattani szerkezetekben nyilvánulnak meg. A nyelvi vizsgálatok eredményeit alátámasztják a Baskíria területén végzett régészeti kutatások is.

A magyar őstörténet és nyelvtörténet szakmailag hiteles vizsgálata hozzájárulhat a tudomány fehér foltjainak eltűnéséhez, valamint a délibábos elképzelések gyérítéséhez.

Új hozzászólás