A kérdés aktualitását jelzi, hogy – legalábbis a környezetvédelem kérdésében – a köztársasági elnök csatlakozott egy nemzetközi mozgalomhoz. A környezetvédelem szorosan összefügg a biodiverzitással. Ez utóbbi pedig – bár erről kevesebb szó esik – a nyelvi-kulturális sokszínűséggel.
Az utóbbi évtizedekben azonban egyre többen ismerik fel az összefüggést. Általában abból a szemszögből, hogy a biodiverzitás elvesztése katasztrofális következménnyel jár az emberiségre nézve.
Az International Society of Ethnobiology társaság a kulturális és a biológiai sokszínűség közötti kapcsolat feltárásában kulcsszerepet játszik. Már az 1988-as, Belémben rendezett konferencián fogadtak el egy határozatot, amely szerint az őserdők és egyéb törékeny ekorendszerek eltűnőben vannak, az őslakosok kultúráját világszerte veszély fenyegeti, az őslakosok adják a világ genetikai forrásának 95%-át, s végül, hogy a kulturális és a biológiai sokszínűség között elválaszthatatlan kapcsolat van. A Global BiodiversityStrategy elnevezésű program tíz elve közül az egyik ugyanezt állapítja meg.
Trópusi esőerdő a Föld legnagyobb biodiverzitású országában, Costa Ricában
(fénykép: Balázs Géza)
Szinte már közhely, hogy a nyelv szoros kapcsolatban áll a környezettel, amelyben beszélik. Talán kevésbé hangsúlyozzák, hogy a megfordított viszony is igaz, vagyis a környezet is függ a nyelvtől, illetve a nyelvhez kapcsolódó kultúrától. Erre a kölcsönös függésre jó példa Nyugat-Szibéria, ahol a hatalmas olaj- és gázkészletek kitermelése érdekében az őslakosságot – a nyelvrokon obi-ugor és szamojéd népeket – megfosztják ősi tevékenységüktől, a halász-vadász-gyűjtögető életformától. Ezzel egyfelől az élettér elvesztésével elveszítik nyelvüket, hagyományos kultúrájukat, asszimilálódnak vagy szó szerint belehalnak a váltásba, másfelől viszont elvész rengeteg, a környezethez kapcsolódó ismeret.
Míg a biodiverzitás megszűnésének következményei – még ha a politika nem is akar tudomást venni róluk – kiszámíthatók, a nyelvek és a hozzájuk szorosan kapcsolódó kultúrák elvesztésének, az egynyelvűség és az egykultúrájúság veszélyének hosszútávon jelentkező hatását mintha kevésbé mérnék föl.
Lehet, hogy ebben a kérdésben is nemzetközi mozgalmat kellene indítani?
Megjegyzés:
A szerző ironikus-szatirikus nyelvpolitikai írásainak gyűjteménye Találkozásaim Patyomkin herceggel címmel most jelente meg az Inter Nonprofit Kft. kiadásában. A kötet megvásárolható az e-nyelv.hu webboltjában. (A szerk.)
Nincs hozzászólás!