Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa
  • Recsk
    2019. 03. 20. 06:00

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán
  • Nevek
    2019. 04. 23. 06:00

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Háromféle Tartuffe
Színház és nyelv 5.

2015.02.25.nincs hozzászólás

Rovatunkban ezúttal Dömötör Adrienne írását adjuk közre.

Nagyszerű lehetőség a színházi alkotóközösség számára, ha többféle szövegváltozat közül választhat, mert az adott műnek különböző fordításai állnak rendelkezésre. A rendező (és a dramaturg) dönthet úgy, hogy egy korábbi, veretesebb magyarítást állít színpadra, és megkeresi a klasszikusabb szöveg befogadhatóvá tételéhez alkalmas játékmódot. De a színpadra állítók választhatnak egy modern fordítást is, ha elképzeléseiknek, szándékaiknak ez felel meg jobban. (Értékhierarchia természetesen nincs a kétféle közelítésmód között; remek és rémes előadásokat is lehetett már látni mindkét fajta döntést követően.) Sokszor az adott előadás rendezője újonnan kér fel egy fordítót, hogy készítsen modern szövegváltozatot. Ennek nyomán az utóbbi években, évtizedekben többek között számos Shakespeare- és Molière-mű jelent meg friss fordításban a színpadokon (majd nyomtatásban is); előbbiek jelentős része Nádasdy Ádám remek tolmácsolásának köszönhetően.

Az Örkény István Színház Molière Tartuffe-jét Parti Nagy Lajos „szabad fordításában” tűzte műsorára (a színlapon szerepel ekként; a 2006-os Nemzeti Színház-i bemutató „Parti Nagy Lajos: Molière: Tartuffe”-ként jelezte viccesen szerzők és szövegek kapcsolatrendszerét). Parti Nagy alapvetően megtartja a mű jeleneteit, szereplőit, helyzeteit; sok helyen a dialógusok megformálása sem lép lényegesen túl az eredeti szöveg kortársi, humoros tolmácsolásánál. Tartuffe első jellemzése például így hangzik az utóbbi kb. hatvan év háromféle fordításában:

Vas István:

PERNELLE-NÉ: Az jó ember, lehet adni az ő szavára,
És én nem tűrhetem – mert elönt a harag –,
Hogy megtámadják őt az ilyen szamarak.
DAMIS: Egy álszent törtető döntse el, mit hibáztam?
Eltűrjem zsarnoki, új hatalmát a házban,
S hogy szórakozni is csupán azzal lehet,
Amit ez a kegyes nagyúr megengedett?

Petri György:

PERNELLE-NÉ: Igen, ő tökéletes. Őrá kellene hallgatnia mindenkinek, és kikészülök, amikor beleköt egy magadfajta idióta.
DAMIS: Micsoda? Tűrjem, hogy egy ilyen rohadt strici zsarnokoskodjon a házban? Senki ne csinálhassa, amihez kedve van, ha ez az illető nem méltóztatik engedélyt adni rá?

Parti Nagy Lajos:

PERNELLE-NÉ: Mert Tartuffe az egy … tartüff. Az egy etalon. (…)
Az epém elfakad, hát már semmi se szent?
DAMIS: Szent? Álszent, nagymama! A szemét hova tette?
Mióta itt fötör ez az imahernyó
Apánknál, meg se moccanhatunk nélküle.
Belepofázik a dolgainkba, sőt dönt,
Hogy mit lehet és mit nem, a tököm kivan,
Már ha kilehet az engedélye nélkül.

A mű előrehaladtával azután Parti Nagy egyre erőteljesebben formálja át az eredeti dialógusokat. (Végül a mű szerkezetébe is beavatkozik: 2006-ban elhagyta az ötödik felvonást, 2015-ben viszont új befejezést illesztett a cselekményhez.) Részint mai társadalmi-morális kérdéseket enged átsejleni a több száz éves szövegen (és Bagossy László rendezése kiválóan illeszkedik ehhez az alkotói szándékhoz), részint felerősíti a szöveg vallási és szexuális utalásait – Tartuffe-öt és az iránta való rajongást jellemezve –, és mindezt megfejeli jellegzetes nyelvi humorával. Helyszűke miatt csak egy-egy példa álljon itt (a szabadszájú, cserfes Dorine komorna replikáiból). Az elsőben Tartuffe-ről szól:

Vas István:

Csak hízik és dagad, az arca majd kicsattan.

Petri György:

Egyre dagadtabb és majd kicsattan az egészségtől.

Parti Nagy Lajos:

Az szép kövér már.
Nem győzi a jólét keresztjét cipelni.

A következő részletben Dorine Tartuffe-höz (és szolgájához) beszél:

Vas István:

Csak ennyi kell, s az úr már kísértésbe jön? (…)
Ön, uram, teljesen pőrén állhatna itt
S én veszélytelenül nézhetném tagjait.

Petri György:

Úgy néz ki, maga elég könnyen kísértésbe esik. (…) Én például, ha tetőtől-talpig pucéran látnám magát, akkor sem kísértene meg a meztelensége.

Parti Nagy Lajos:

Szép, mondhatom, ha már ennyitől fölizgul! (…)
Tőlem állhatnátok itt csóré meztelen,
Te meg a gazdád, aztán lóbálhatnátok,
Amitek van, váltig, Szűz Máriára mondom,
Rátok se pödörnék…

Az Örkény István Színház előadása Parti Nagy Lajos szövegének segítségével briliánsan oldja meg, hogy az untig ismert klasszikus vígjáték – közhelyektől és didaxistól mentesen – nagyon szórakoztató legyen, és a mai világról (is) szóljon.

Új hozzászólás