Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál
  • Répa
    2020. 11. 27. 06:00

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Az igényes magyar nyelv éve
Levelek a Borostyánkőútról 21.

2015.01.1.nincs hozzászólás

Nap mint nap hallani még a “királyi” televízióban és a rádióban is, s lehet olvasni nem csak a bulvárlapokban, hogy ennél vagy annál a vállalatnál kirúgtak ennyi vagy annyi embert.

 Aztán számos alkalommal hallhattunk a pofátlan végkielégítésekről is. Hallhattuk azt is, hogy a konkurens párt vezetőjének felesége megellett. Aztán nap mint nap tanúi lehetünk a nonverbális kommunikáció félreérthetelen jelenségeinek, amelyek minden jobb társaságban azonnali kizárást vonnak maguk után. Ezek a jelenségek pártsemlegesek és függetlenek az aktuális politikai pozíciótól: kormánypárti oldalon éppúgy megtapasztalhatók, mint ellenzékben. Cseppet sem vigasztal, hogy – állítólag – nyugati demokráciák parlamentjében sem jobb a helyzet. Ez legyen az ő bajuk. A hatás azonban társadalmi méretű, mert naponta látva-hallva követendő mintává válik.

Akaratlan fültanúja vagyok olykor egyetemi hallgatók, lányok és fiúk, barátinak tűnő beszélgetéseinek, utcán vagy óraközi szünetekben vagy éppenséggel a menzán. Csak úgy rõpködnek az angolban nemes egyszerűséggel csak négybetűsnek nevezett, magyarul: szitokszavak. Egyszer szemrehányóan rájuk néztem, erre a válasz csak ennyi volt, “na, mi van?!”

Elmosódik a különbség a kocsmai nyelvhasználat és az ország házában vagy például az egyetemi vizsgán elvárható és használandó nyelvezet között. Egyre kevésbé és egyre kevesebben ismerik a stílusértékeket, nem is tartják azokat fontosnak, hiszen kommunikálni nélkülük is lehet.

A nyelvhasználat ilyeténképpeni változását nem tartom a természetes nyelvfejlődési folyamat eredményének. Sokkal inkább az oktatás általános színvonalának süllyedését kárhoztatom ezért, s mindazt a – pártszínektől független – politikát, amelynek mindez köszönhető. A színvonalsüllyedés a közoktatásban éppúgy megfigyelhető, mint a felsőoktatásban.

A nyelv primitívvé válásával együtt jár az élet durvulása. Ez a kedvezőtlen folyamat – a fenti és még gyarapítható – példák szerint behatolt a politikai életbe, s elérte az e téren roppant tanulékony egyetemista ifjúságot is. Mit várhatunk el ezek után a lakosság kevésbé kiművelt rétegeitől, a növekvő számú potenciális analfabétáktól? Mire fog oktatni a majdani pedagógus, milyen életmintát fog mutatni a felnövekvő értelmiség?

Egy majdani műveletlen, igénytelen ország majdani elitje már jelzi az élet majdani normáit.

Legyen 2015 az igényes magyar nyelv éve. Rajtunk áll, valamennyiünkön. Rajtunk áll – vagy bukik.

DSC07512 (2)

Új hozzászólás