Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Bölcs tanácsok a Czuczor–Fogarasiból
Szólásmentés 3.

2014.12.15.nincs hozzászólás

Rovatom állandó tematikájától eltérően könyvajánló következik. A Kiss Gábor megálmodta Bölcs tanácsok című kötet azonban szólásmentés a szó legszorosabb értelmében

Be távol is kerültünk szépapáink-szépanyáink valaha volt világától, az életet még a maga valójában élő közösségektől! Értekezhetnénk a falusi társadalom kapcsolatrendszere és egy atomizálódott metropolisz kommunikációs hálója közt tátongó szakadékokról, de nem tesszük, mert e távolságok emlegetése azt sugallhatná, amolyan értelmiségi utóvédharcot látunk Kiss Gábor és Kiss Bernadett Bölcs tanácsok c. munkájában, pedig erről szó sincs…

kiss_kiss

Sőt épp ellenkezőleg. A lovaktól-marháktól, már-már a lábán álló káposztafejektől is elidegenedő konzumvilágnak mire sincs nagyobb szüksége, mint a való élet teljességét tükröző, hiteles köldökzsinór-kapcsokra. Bölcs tanácsokra, ahogy Kiss Gábor nevezi őket. Ezért nemcsak frazeológiai öröm, hanem hétköznapokban is haszonnal forgatható könyvecske, afféle népi bölcsesség-kiskáté Az ékesszólás kiskönyvtára 33. kötete. Véletlen vagy sem, de az is szép, hogy a mágikus harminchármas számra ez a közmondásgyűjtemény jutott, hiszen olyan sorozatról van szó, mely a Bárdosi–Kiss: Közmondások és a Bárdosi–Kiss: Szólások kötettel indult útjára.

A Bölcs tanácsok, mint alcíme is mutatja, négyezer közmondást és szólást közöl a Czuczor–Fogarasi szótárból. Valójában a Czuczor–Fogarasi, azaz A magyar nyelv szótára 5200 előfordulását rendszerezi, a nyilvánvaló ismétlődések mellőzésével, megtartva a nagyszótár gyakorlatából mindazt a jót, ami másfélszáz éve is segítette az olvasót: a több kulcsszó szerinti előfordulást, a nehez(ebb)en értelmezhető frazémák magyarázatát. Mára azonban megsokasodtak a feledés sújtotta egységek. Nemcsak a szókincs folyamatos változása, hanem a fennebb emlegetett radikális életmód-eltolódás miatt is, így most újabb, ezúttal szómagyarázó részekkel egészült ki a gyűjtemény. Más jót is lehetne mondani még a szerkesztési elvekről, de a legnagyobb jó mégiscsak az, hogy önállóan, kigyűjtve láthatunk egy jelentős szólás- és közmondásgyűjteményt a magyar lexikográfia ikonikus művéből. A CzF. ugyan a világhálón is tanulmányozható, de kinek lenne ideje-ereje, hogy maga bogarássza ki a hatalmas szótári anyagból ezt az 5200 frazémát.

Van ebben a több mint ötezerben jónéhány olyan is, melyet ma is gyakran viszonthallunk: Lassú víz partot mos; Olcsó húsnak híg a leve; Azt sem tudja, fiú-e vagy leány; Alma nem esik messze a fájától (O. Nagynál Nem esik messze az alma a fájától); Kutyából nem lesz szalonna, Lábába szállott az esze (O. Nagynál Lába szárába száll(t) az esze). Sőt, ha valaki kételkedne a frazémákba örökített népi tudás időtállóságában, hát nézze meg a példának okáért az adós és a pénz kulcsszónál sorakozó mondásokat, s máris mintha bajos devizahitelekről, fair-bankokról és a vállalható maximális kölcsönről cikkező világunkba csöppenne: Adós embernek sokszor kell adóznia; Ki vagyonánál többel adós, semmije sincs; Bizonytalan adósságnak szalma a kamatja, Kevés ember, kinek adóssága nincsen; Idővel, pénzzel takarékosan kell bánni; Kinek mennyi pénze, csak annyi a hitele. Vannak persze, hogy ne lennének közmondások, melyek csak a paraszti világ hétköznapi látásmódjával érthetők meg egészében: Hányja-veti magát, mint póturás (értsd: polturás, a szerzők magyarázata szerint félgarasos) malac a garasos kötélen. Ki vezet ma már süldő malacot gyenge kötélen, hogy a nyughatatlan ember, izgága ember képét összekapcsolhassa a rakoncátlan malacéval? Ennek a polturás malacos világnak azonban szigorú erkölcse, társadalmi érzékenysége, méltósága, önfegyelme is megelevenedik: Aki mást dirigálni akar, maga is feddhetetlen legyen; Tisztaság és csinos viselet másod egészség; Könnyű a szegényt kicsúfolni, de nehéz fölruházni; Ha adsz, adj jó szívvel; Ne borulj lábához, ha fejével szólhatsz, stb. A legvidámabb perceket talán mégis a gyakor előfordulású, bölcs iróniával fűszerezett frazémáktól kaphatják az olvasók, mintha mindennapjaink visszásságai elevednének meg bennük. Megkapja magáét a kevély, tudományoskodó pápaszemes éppúgy, mint az átlagos huncut közéleti szereplő, hogy ne mondjam, politikus: Gyönge tücsöknek is hangos a szava; Ha nem kevély a tudóska, világ nyolcadik csodája; Ha orgazda nem volna, tolvaj sem volna; Nincs vétke a pénzes embernek; Lehet a sokból keveset is venni. Az egészséges önirónia süt ki ebből: Hamarább for vize, mint a csirkét megfogta, mindemellett erősen emlékeztet az Előre iszik a medve bőrére szólásunkra is.

Nem igen akad könyvet szerető ember, aki a Bölcs tanácsok kötetet haszonnal ne forgathatná. Akár éjjeliszekrény-könyvecske is válhatna belőle, ha az emberek nem szoktak volna le egy ideje a könyvvásárlásról. Nem szeretném azonban fanyarkásan zárni soraim, így álljon végezetül inkább az összeállítók választotta Kosztolányi mottó, mely a szólások kivételes kulturális szerepét is példázza: „A nemzeti nyelvben, mely bensőséges árnyalatával és szólásaival nemzedékről nemzedékre öröklődött, valamiképp még kifejeződött a tömegek egyénisége, s a tömegek halhatatlansága”.

Új hozzászólás