Skip to main content

Nyelvészfilmek

- 2014. 12. 10.

Tanulságosak lehetnek a kulturális antropológia, a humán etológia, az általános nyelvészet, a szemiotika és a kommunikációelmélet iránt érdeklődőknek.

„Előnyelven”: A tűz háborúja

Kalandelemekkel dúsított, ám igen tanulságos, ismeretterjesztő film a kulturális antropológia, humán etológia, általános nyelvészet, kommunikációelmélet iránt érdeklődőknek. Az emberiség őskorában játszódik. Majomféle emberek kegyetlenül leszámolnak a tüzet már ismerő hordával, melynek tagjai remegve bújnak össze a mocsárban és reménytelenül néznek a semmibe. Hárman közülük elindulnak a tűz visszaszerzésére. Találkoznak kannibálokkal, majd egy mocsár partján élő kunyhólakókkal, akik már a tűz csiholására is képesek. A kannibálok fogságából szabadult lány melléjük csapódik, s tűzzel, valamint a tűz csiholásának tudásával térnek vissza eredeti csapatukhoz. Egyetlen kalandba foglalva a neandervölgyi ember, a homo erectus és a homo sapiens. A gyilkos, véres harc, küzdelem. A mindenben győztes szuperhős. Az érzelmek, köztük a tréfa, a nevetés születése, a mindenütt jelen lévő agresszió megszelídítése. Didaktikusnak is mondhatnánk. Ám az alapötlet: őskori filmet készíteni nyelvhasználat nélkül – óriási. A szereplők valamiféle „előnyelvet” beszélnek: érzelmi hangkitöréseket (interjekció), majd ebből alakuló, ismételt hangsorokat produkálnak. A film végén már a történetmesélés is felbukkan: persze testnyelvvel, mutogatással kiegészítve. A képzelt előnyelvet Anthony Burgess (1917—1993) brit író, nyelvész alkotta meg; a testnyelvi kommunikáció szakértője pedig az antropológus Desmond Morris volt. Hogy a film hangulatához illő legyek: némely mozzanatban nagyon is magunkra ismerhetünk. (La guerre du feu/Quest for Fire. Kanadai-francia-ameriai, rendező: Jean-Jacques Annaud, 1981.)

Mesterséges nyelven: Avatar

A mítoszok, mondák, legendák és mesék szerepét ma jórészt átveszik a filmek. Szinte egyenesen folytatódnak a valóság kötöttségei alól fölszabadított tudományos-fantasztikus művekben, valamint a fantasy-műfajban. Ezek a műfajok a szórakoztatás mellett erkölcsi igazságok kimondására alkalmasak. Az is nyilvánvaló, hogy a látványelemek erősebbek; s míg a mesék saját fantáziavilágunkat mozgatták meg, ez utóbbiak kész képekkel szolgálnak. De hatnak. Az Avatar szembeállítja a Földet és önmagát pusztító embert Pandora harmonikus ember-állat-természet világával. Emlékeink és vágyaink világa ez: kapcsolat őseinkkel (emlékfa, lelkek fája), empatikus érintkezés társainkkal (hálózatba szervezik gondolataikat, érzelmeiket, mondja a professzorasszony, aki ezt egyedül felismerte), az egymásrautaltság tudata az állatokkal, a természettel. És ebbe rondít bele az ember, egy különleges anyag, a lebegő érc után kutatva. (Ha már az állatokról van szó, ne feledkezzünk meg a finnugor népek medveénekeiről – ők bocsánatot kértek a medvétől, ha megölték.) A történet bővelkedik a megszokott kalandos fordulatokban (áldozatok vannak, de a végén minden jóra fordul). Eredeti ötlete az avatar, a hibrid lény és persze a mindent elsöprő 3D-s látvány, színes természet, állatok, áramlások, csodák. A kitalált világot a legapróbb részletekig kidolgozták. Nyelvi érdekessége a Paul Frommer nyelvész által kidolgozott na’vi nyelv („mesterséges” nyelv). (Rendező: James Camerun, 2009.)

Filippínóba épített angol-spanyol: Metro Manila

A cím Manila agglomerációjára utal. A kilátástalan vidéki élet (négyévi katonaság, bezárt selyemgyár, megélhetést nem adó rizsföld) elől ide menekül családjával, vonzó feleségével és két kislányával Oscar. Rögtön átverik a munka- és lakáskeresésnél. Majd egy pénzszállító céghez mégis fölveszik, s hamar kiderül, nem csak emberbarátságból. „Most legyünk rablók?” Kérdi Oscar, de kiút már nincs, a reménytelen helyzet körbeszőtte. Csak áldozat, a maga feláldozása árán tudja családját megmenteni. – Megkapó film az erőszakos (vadkeleti) körülmények ellenére a hitben (a Jóisten majd gondol ránk, halálom után ott leszek a szívedben), az erkölcsi tisztaságban való feltétlen bizalomról, a szeretetről, egyúttal a szorongató anyagi helyzetből való kitörés lehetetlenségéről. (Nem feledhető, ahogy a kislány felnéz Manila pompás szállodájára, és megkérdezi: ez a mennyország, halálunk után oda kerülünk? S az sem, hogy megment egy vézna kiscicát…) Az idősík-váltások, a párhuzamok, a feszülségkeltő dramaturgia remek. Sean Illis angol-fülöp-szigeteki filmjét négy alkalommal játszotta az Uránia, hétfő este nyolcan ültünk a moziban, mögöttünk ketten zacskóval zörögtek és beszélgettek, „te, ez nem valami akciófilm, he?” hallottam. A mozi haldoklása nem a jó filmek hiánya miatt van, hanem a förtelmesen primitív emberek miatt. – A filmet szerencsére eredeti nyelven filippinó (tagalog) vetítették, így egy kis nyelvi élményt jelentett a filippinóba épített angol és spanyol. (Rendező: Sean Ellis, 2013.)

Arámi keveréknyelven: A passió

A passió Jézus Krisztus életének utolsó tizenkét órájáról szól – már-már elviselhetetlen naturalizmussal. Állítólag nagyon magas már az ingerküszöb, ezt sok-sok liter vörös festékkel lehet csak átlépni. Azonban a film különlegessége a korhű nyelvezet: két holt nyelv feltámasztása. A római katonák latinul beszélnek, a többiek arámiul. Az arámi Krisztus korában széles körben elterjedt nyelv volt, ma már csak szórványosan beszélik a Közel-Keleten. A rendező William J. Fulco jezsuita szerzetest kérte fel a film arámi nyelvének megalkotására. Valójában „megalkotására”, mert az atya a korabeli arámi mellett a jóval régebbi Dániel könyvéből, a későbbi szír nyelvből és a héberből alkotott egyfajta keveréknyelvet. (Eredeti cím: The Passion of the Christ Rendező: Mel Gibson, 2004.)

Maja nyelven: Apocalypto
maja_kep
A film mottója: „Egy nagy civilizáció nem hódítható meg kívülről, amíg nem pusztítja el önmagát” (W. Durant). Mel Gibson történészi segédlettel és filmes látnoki erővel (túlzással) eleveníti meg a spanyol hódítás előtti maják világát: kegyetlenkedéseit, apokalipszisét. A városlakó maják civilizációjuk fenntartásáért folyamatosan emberáldozatokat mutatnak be; s ehhez a környező őserdőkből indiánokat rabolnak. Megrendítő a film utolsó képsora, amelyben az üldözött Jaguár Mancs a tengerpartra ér: ahová éppen megérkezik a spanyol armada… Sejtjük, milyen következményekkel. Bár a filmet több antropológus kritizálta történelmi anakronizmusai miatt (pl. a maják kegyetlenkedéseinek eltúlzása, a korai falulakó és késői városlakó maják együttes szerepeltetetése), tiszteletreméltó különlegessége, hogy a szereplőket a ma is beszélt jukaték-maja nyelven beszélteti. Ez azonban főként csak díszlet, mert a nyelvhasználat nem utal önmagánál tovább. Akik kritizálják a maja nyelv megjelenítését, azt mondják, hogy azért baj, mert hitelesíti az anakronizmusokat. Mindenestre a rendező kalandfilmjében a maja tragédia megidézése kapcsán a civilizációk önpusztítására figyelmeztet – amelyektől mi sem vagyunk mentesek. (Rendező: Mel Gibson, 2006.)

(Az írás megjelenik az Édes Anyanyelvünk 2014/5. számában is.)

 

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x