Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások
Balázs Géza

A tanár és a tanítvány – Pável Ágoston és Weöres Sándor Tetten ért szavak 67.

2014.11.10.1 hozzászólás

Pável Ágoston (Vashidegkút, 1886. augusztus 28.– Szombathely, 1946. január 2.) nyelvész, néprajzkutató, költő.

Vas megye szellemi életének egyik legkiemelkedőbb alakja. Vend volt az anyanyelve. Mindig büszkén vállalta kettős (szlovén és magyar) identitását. Illyés Gyula szerint: „két nép hű fia”. Szombathelyen érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin szakán tanult. 1913-ban doktorál. 1924-től a szombathelyi múzeum könyvtárának őre. 1933-ban megalapította a Vasi Szemle című folyóiratot. pavel_agoston1941-ben a szegedi egyetemen a délszláv nyelv és irodalom magántanára lett. Tanítványai közé tartozott többek között Szombathelyen Weöres Sándor, Szegeden Szent-Györgyi Albert is. Jelentős néprajzi és nyelvészeti munkássága. A szombathelyi Szent Quirin templomban nyugszik.
„A húszas évek közepén a Faludi Ferenc utcai albérletébe „kosztos diák”-nak befogadta a Pável család a gyermek Weöres Sándort. A Tanár felismerte a szertelen gyermekben a zsenit, a szív embere pedig szerető-féltőn terelgette a járható utakra, hogy tehetségét ki tudja bontakoztatni. A köztük kialakult kapcsolatról sokan megemlékeztek, de erről leghívebben Weöres Sándor Szombathelyről való távozása után, 1929-től 1946-ig folytatott levelezésük tanúskodik. (…) így emlékezik Pável tanár úrra a tanítvány: „…rengeteget olvasgattunk, beszélgettünk együtt. Ő nála, az Ő érlelő melegében írtam első komolyan vehető verseimet… Oh, milyen megértéssel, gyengédséggel tudta felkarolni a fejlődő, bontakozó tehetségeket!… Azok közt, akik kifejlődtek a tudomány, művészet, életszentség, vagy más humánum terén, aligha akad csak egy is, aki Pável Ágostonok nélkül útja elején össze ne roskadt volna.” (S. Pável Judit: Pável Ágoston, a tanár http://www.vasiszemle.t-online.hu/2011/04/pavel.htm).

Weöres egy példátlanul szép verssel emlékezik jóakarójára, talán a legszebb ajándék, amit tanár kaphat:

Pável Ágoston emlékére

Lung Men síksága csontodat rejti,
híredet soha el nem takarja.
Po Csü-ji

Esztendők szállnak, vándor felhők
piros sugárban, lila homályban –
Pável Ágoston, higyjek-e (sic!) nékik,
hogy tíz éve nem vagy az élők sorában?
Percek siklanak az idő árján,
ezüst pikkelyük villan mint az álom,
mire megfognék
egyet, már eltűnt –
higyjek-e nékik, bátyám, barátom?

Diadalmas munka embere voltál,
kezed nyoma nem veszett el,
a percek, órák, napok és évek
rakott hajókként úsznak műveddel,
de nem láthatom hajad ezüstjét,
szemed víz-kékjét, piros arcod,
tollad nem mozdul, tíz éve pihensz már,
munkád győzi tovább a harcot.

Megint egy évmúlt, eljött a másik,
messzi a fecskék sötétkék szárnya,
fagyos a szikla, dermed a forrás,
téli napoknak hosszú az árnya,
de a homályból kinyujtózik
növekvő nappalok aranyos karja.
Szombathely földje csontodat rejti,
híredet soha el nem takarja.

(Egybegyűjtött írások, 1981: 2/61-62)

1 hozzászólás

#1 KB 2014. 11. 11. 22:22:08

Lám, a tanár is örökké él!

Új hozzászólás