Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

A szó elszáll, marad a politika
Levelek a Borostyánkőútról 19.

2014.11.1.1 hozzászólás

Szinte minden évben rendeznek az oroszországi nemzetiségi területeken konferenciákat, amelyeken megvitatják az őshonos népek nyelvének helyzetét.

Ha tehetem, én is részt veszek ezeken a rendezvényeken, mint legutóbb, múlt év őszén a Komi Köztársaság fővárosában, Sziktivkárban. A nemzetközi interdiszciplináris konferenciát a régió fenntartható fejlődésének szentelték. Plenáris előadásomban azzal foglalkoztam, hogyan szolgálhatja az anyanyelvű iskolai oktatás a régió kultúráinak és nyelveinek fenntartható fejlődését.

A kérdés nem egyszerű, hiszen a soknemzetiségű Komi Köztársaságban a tituláris nép, a magyarral rokon nyelvet beszélő komi (külső és régebben a tudományban is használt nevükön zürjén), a lakosságnak mintegy negyedét teszi ki. A komi nyelv – az 1992-ben elfogadott nyelvtörvény értelmében – a köztársaság határain belül az orosszal egyenrangú (regionális) államnyelv. Használata azonban erősen korlátozott és egyre inkább visszaszorul. Ez a helyzet nem csak a komi osztályrésze, szinte valamennyi oroszországi őshonos, így valamennyi finnugor nyelvű nép a veszélyeztetett nyelvek közé tartozik.

Bár Oroszországban az őslakosság nyelvét elvben törvény védi, a törvények – hogy Oroszországról írva stílszerű legyek – azonban csak Patyomkin-faluk. Visszaszorul az őshonos lakosság nyelve a családban, az iskolában, a kulturális életben. Valamelyest jelen van a humán, az adott népre irányuló kutatásokban, de egyáltalán nem használatos a gazdasági és a politikai életben, a közigazgatásban. Miközben a nyelvek egy része alkalmas volna már jelenlegi állapotában is a teljes körű használatra, amelyek pedig nem, azok helyzetén terminológia-alkotással lehetne javítani. Ehhez a politikai akaraton kívül szükség van az őshonos népesség elkötelezettségére is. Az évszázados lelki megtöretés következtében azonban egyre gyakrabban üti fel a fejét az etnikai nihilizmus, s ez a jelenség, sajnálatos módon, éppen a finnugor népekre jellemző.

A politikai akarat eddig legalább látszólag megvolt, amennyiben meghozták ugyan az őshonos népeket, azok nyelvét és kultúráját védő törvényeket. Igaz, megvalósításuk súlyos kívánnivalókat hagyott maga után. A többségi politikai hatalom azonban most már, úgy tűnik, a látszatra sem törekszik. Az orosz törvényhozás már készülődő legújabb csapása az oroszországi nyelvtörvény tervezett módosítása. Ez a szerfölött nyugtalanító hír a legutóbbi hetekben jutott el hozzám. A törvénymódosítás – a helyi civil szervezetek véleménye szerint – az oroszországi őshonos – köztük a finnugor – nyelvek státuszát negatívan változtatja meg. Az egyéni képviselői indítványként benyújtott tervezet megerősíti az orosz nyelv államnyelvi státuszát, egyúttal gyengíti a regionális államnyelvek helyzetét. Lehetőséget ad arra, hogy megszüntessék a (regionális) államnyelvek kötelező oktatását, s teljességgel kizárja az ezeken folytatott oktatást Az oktatási törvény ugyanis kimondja, hogy az Oroszországi Föderációban oktatást csak a Föderáció államnyelvén garantálnak. Az őshonos népek kénytelenek lesznek az orosz nyelvet anyanyelvükként megadni, mivel nem lesz lehetőségük nemzeti tartalmú és nyelvű képzésben részesülniük. A javaslat az őshonos nyelveknek a tömegkommunikációban való visszaszorítását is célozza, mert megszünteti a hírközlő tv- és rádióműsorok önállóságát, azok már csak az orosz nyelvű híreket közölhetik saját nyelvükre szinkronizálva, megőrizve az orosz eredeti hallhatóságát.

Az őslakosság nyelvei a nemzeti-területi képződményekből kiszorulva valamiféle kulturális autonómiák nyelveivé válnak. Ez a folyamat előbb-utóbb elvezet oda, hogy meg fognak szűnni az etnikai alapú közigazgatási egységek (köztársaságok, autonóm körzetek), ahogy arról már jó évtizede az akkori, a nemzeti kisebbségek ügyeivel megbízott tárca nélküli miniszter mint elérendő célról írt. 2004-ben a Finnugor Népek Világkongresszusán Tallinnban tartott plenáris előadásomban hívtam fel erre a veszélyre a figyelmet, s a hivatalos szervek ígérete ellenére jóslatom beigazolódott – lásd a Komi-permják Autonóm Körzetnek az orosz többségű Perm megyével való összeolvasztását, s ennek következtében a  minimális fokú komi-permják államiság elvesztését, érdekérvényesítését.

A civil szervezetektől érkezett hírek szerint 2013-ban az Oroszországi Föderáció „szubjektumaival” egyeztettek a tervezetről, s a finnugor köztársaságok vezetői egyetértettek vele. A tervezet emberi jogokat, illetve az Orosz Föderáció őslakos népeinek jogait sértő részéről csak Tatarsztán és Észak-Oszétia fejtett ki kritikát.

Aggodalommal figyelem a fejleményeket. Nem csak a finnugor rokon nyelveket sújtó folyamatról van szó, hanem a világ nyelvi-kulturális sokszínűségének veszélyeztetettségéről is. A soknemzetiségű államok fokozott felelősséget viselnek ebben a kérdésben, ám Oroszország fittyet hány ezirányú nemzetközi kötelezettségének.

Tehet-e ez ellen valamit a nemzetköziség?

1 hozzászólás

#1 SZABÓ T. Attila dr.biol. 2014. 11. 9. 09:37:05

Köszönöm az írást. A genetika fogalmi fejlődésére figyelő keresés közben véletlenül bukkantam rá.
In medias res
A kérdést nemcsak a nemzetköziség, de a tudományköziség felől is meg lehet közelíteni. 1990 áprilisában Budapesten rendezték meg a Környezetünk Jövője negyedik nemzetközi konferenciáját (4th Inter, Conf. on Environmental Future). Ennek anyaga Polunin és Burnett szerkesztésében az Edinburgh Univ.Press kiadásában jelent meg (Surviving With The Biosphere). Vida Gáborral akkor (alighanem elsők közt a biológiában) a nyelvi, etnikai sokszínűség (ethnodiverzitás) védelmét összekapcsoltuk az élet (biodiverzitás) és a genetikai tartalékok (agrobiodiverzitás) sokféleséfének védelmével, kimondva, hogy bizonyos természetes és termesztett génvagyon és tájvagyon csak az adott vagyont eddig őrző kultúra védelmével valósítható meg. Az akkor kialakított “etnobiodiverzitás-fogalom” (részben más, nevek alatt, pl. legújabban az „etnotájökológa” – Molnár Zsolt 2014) általánosan elterjedté vált, annak ellenére, hogy a kis és nagy “gyarmati” kultúrák képviselői (indiai, orosz, román stb.) keményen érveltek ellene.
Tehát, a cikk végén feltett kérdésre válaszolva:
Ebben a kérdésben a tudományköziség is jó szolgálatokat tehet. Például kimutathatja, hogy bizonyos tájak fenntarthatósága csak az etnikai sokféleség fenntartásával lehetséges. Nincsenek illúzióim a bekebelező etnikumok elvakultságát illetően. De vakságuk ez esetben előny is lehet: a meghökkentés is taktikai elem.

Új hozzászólás