Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Iskola és nyelvmentés
Levelek a Borostyánkőútról 17.

2014.09.1.nincs hozzászólás

Vannak népek, amelyek anyanyelvüket az iskolában nem, vagy csak korlátozott mértékben használhatják.

Emlékszem egy munkahelyi, de nem szakmabeli kollégámra, aki büszkén mesélte, hogy amikor a tanítóképző elvégzése után egy nemzetiségi iskolába helyezték tanítani, megtiltotta és szigorúan büntette, ha a gyermekek nem magyar anyanyelvükön szólaltak meg az órán vagy akár az óraközi szünetben, s a tanítás szigorúan csak magyar nyelven folyhatott. Az egykori kolléga, persze, egynyelvű volt.

Hasonló élményben lehet része számos oroszországi finnugor nép gyermekeinek. Bár a törvény lehetővé teszi az oktatás nyelvének szabad megválasztását, ma Oroszországban csak az első néhány osztályban s elsősorban falusi iskolákban lehet használni a finnugor anyanyelvet az oktatás és tanulás nyelveként. Az 1960-as évek elejéig ez másként volt. Az 1920-as években – az akkori Szovjetunióban – létrehozták az ún. nemzeti iskolákat, amelyekben valamennyi tantárgyat az adott anyanyelven tanították. Még az 1920-as években megteremtették az iskolai tantárgyak szakszókincsét, a terminológiát, megjelentek az a tantárgyak anyanyelvű könyvei, s anyanyelven képezték ki a pedagógusokat is.

Az 1960-as évektől ez a lehetőség megszűnt. Az anyanyelv használata erősen visszaszorult. Egész nemzedékek végezték el úgy az iskolát, hogy anyanyelvükkel alig vagy egyáltalán nem találkoztak az iskolai gyakorlatban. Mindez kedvezőtlen hatással volt a nyelv családi használatára is. Tovább rontotta a helyzetet, hogy az egyre növekvő számú vegyes házasságokban szinte automatikusan áttérnek a többségi – azaz nem finnugor – nyelv használatára, s így a felnövekvő gyermekek is oroszul beszélnek.

Ilyen körülmények között a nyelvmentés – szerintem – egyetlen színtere az iskola lehet. Ha egy nyelv az oktatás nyelvévé válik, akkor megnő a presztízse. Ahhoz, hogy finnugor (vagy bármely más) nyelven lehessen a tantárgyakat oktatni, mindenekelőtt meg kell teremteni a nyelvi feltételeket, azaz létre kell hozni a szaktárgyi terminológiát. (A nem orosz nyelven történő oktatás egyéb feltételeinek megteremtése már politikai kérdés.) A Collegium Fenno-Ugricum kezdeményezésére az öt nagy oroszországi finnugor nyelven (erza, komi, mari, moksa, udmurt) oroszországi finnugor szakemberek kidolgozták tíz tantárgy (nyelv, irodalom, történelem, társadalomismeret, földrajz, biológia, kémia, fizika, matematika, informatika) terminológiáját, ahol lehetett, felhasználva az 1920-30 évek eredményeit is. Egy-két köztársaság néhány iskolájában megkezdték kísérletképpen egy-két tantárgy anyanyelvű oktatását – a beszámolók szerint a tanulók és tanáraik nagy örömére. Csak remélni tudom, hogy az EU-támogatta projekt folytatásaként lesz lehetőség az anyanyelvű tankönyvek megírására és az anyanyelven folyó tanítás általános elterjesztésére is. Ily módon projektünk hozzájárulhat a világ nyelvi sokszínűségének megőrzéséhez.

Új hozzászólás