Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Nyelvelés többesben

2014.07.23.1 hozzászólás

Balázs Géza – Minya Károly: Kettesnyelvünk. Száz anyanyelvi írás

kettesnyelvunk-e1403616921102-392x480

A keményfedelű borító csalogat: nyelvi duó, négykezes a fekete zongorán, mondjuk a ’Cseverésző’ nevű nagyon nyitott bárban. Mintha bárzenészek lennének. Azok a legjobbak: nagy komolyzenei háttér, széles és gazdag repertoár, több műfajban otthon vannak, a műfajváltások – az egyik legnehezebb művészi tevékenység – mesterei. Akik játszanak nekünk s velünk, komoly nyelvészek, nagy tanulmányok, könyvek szerzői, most éppen kirándulnak, ez kedvükre való, nem véletlen, sorozat-nyelvművelőkről van szó. „Nem törődnek azzal, mit gondol a magas tudomány a nyelvművelésről, ők rendületlenül teszik a dolgukat, cikáznak a nyelvi tengerben”, amint Hanthy Kinga szögezi le az Előszóban.  A közönség hall, beszél, a ’BaMi’ duó mindent játszik, mindent a kedves vendégért. Egy húron pendülnek, de több húron játszanak. És több szólamban szól a muzsika.

Lássuk a műsort: 100 darab, 100 etűd, több futam. A témavilág átfogja életünket, s mint tarka regények szövődnek rólunk, körénk. A szerzők, a magas tudomány művelése mellett, rendszeresen publikálnak napi- és hetilapokban, folyóiratokban. Ez a kötet válogatás a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjának nyelvművelő rovatában az utóbbi években megjelent írásokból. A recenzens követi a szerzők munkáit, az itt közölt írásokat olvasta, nagy részükre emlékezik. De így egyben olvasva, biztos az önfeledt kikapcsolódás, egy „össznépi társasjáték” részesei vagyunk, alkotók is, hiszen mi is elkövethetünk ilyen nyelvi fordulatokat, befogadók is vagyunk, mert a „másikban” ráismerünk a fonákra.

Kezdjük mindjárt a kötet címével. Az indító, ezt magyarázó írás egyenesen: „Édes kettesnyelvünk”. Arról az óvodai nevelési programtervezetről van szó, amelyik a nemeket kívánja eltörölni, így olyan kedves megszólításformákat törölne, mint édesanyám, édesapám, papa, mama, mamóka és a többi. Készül is ezen a nyelven néhány változat, például levél a szülőknek a balatoni táborból: „Drága Számaim!….” Az irodalmi idézetek is átalakulnának: „Kettesnek érzem, Ádám, ó magam!” Vagy: „Már egy hete csak a kettes szülőmre gondolok.” Sorjáznak az újdonságok. A gazdasági rendszerváltással miként változik a szellemi rendszerváltás? „Na mondja!”. (Kedvesebben (?): Tessék mondani, drága!) És tart a kis népi felelgetős, boltban, étteremben – nem virtuális közösségekben.

Előkerül a „Bugyi”, a „Fityma beszéd”, mert „Több pucát bele”, „Celebek”, de nem maradnak ki a „Káderek és káderinák” sem. Sajnos szól a „Trágárság a színpadon”, és ismerkedünk a rendeletek, az állás- és az apróhirdetés, az adósságválság nyelvezetével, nyomják a diáksódert. Feltűnnek a szocialista hőskorszak „micsurinista”, építő jellegű munkahíradásai. Ma már netezünk és ímélezünk, a modern médiában „Az információt nagykanállal adagolják”. Alagsori angolsággal vegyítjük a magyart, közben bekapunk egy „hambit”. És a sport sem marad ki. A sajátos szakzsargont alaposan feltupírozzák, kivált a focit nyomó tévékommentátorok, akik nem hagyják szusszanni a nézőt, szóözönt zúdítanak rájuk. Hogy megtoldjuk saját élményből: nem csoda, ha a „kispad feláll”, majd „szomorú lesz”, a szélső meg a „kapu mellé durrant”. A néző, noha kérik, maradjon, mégis elmegy valahová. Kiereszt.

Itt van korunk hőse a „Nyelvészkedő maffiózó”. Fontos mindez, mert az adósságválságnak is megvannak a nyelvi okai, sőt a szavak társadalmi konfliktushoz vezetnek. (Gondoljunk csak arra, hogyan használjuk a nyelvet például a kampányidőszakban. Felfokozottan?) Na, most akkor „Hülyék vagyunk?”. Vigyázzunk, mert ha van „Megosztó egyéniség”, akkor vannak megosztottak is, ebben megoszlanak a vélemények! Miként a kisdoktori és a nagydoktori címek – ezúttal – írásmódjában.

Az idegenvezetés, a tolmácsolás mindig tartogat nyelvi élményeket, nehézségeket, cifraságokat. Ezt tudjuk saját franciás gyakorlatunkból. Ha bírjuk a finnt, mint az egyik szerző (M. K.), akkor megtudhatjuk, mi a „töttörő”. Mi a „möhömaha”! És milyen mulatságos helyzetek adódnak, ha a nyelvi kifejezéseket, fordulatokat megpróbáljuk „átültetni” a másik nyelvére – barátságos lesz a légkör. Ó, és a nyelvutánzás! A gyermekfolkról nyomán ma az interneten terjed a játék: „Hogy hívják? … A görög pincért? – Abrosz Tisztakosz. A kínai szakácsot? – Váj Ling. A finn kidobóembert? Hallja Menjeninnen. A kongói fényképészt? – Tekintcsa Vakumba. A holland bankárt? – Stex van Boeven. A japán titkárnőt? – Icuka Magacuki”. És mit mond a japán férj, ha haragszik a feleségére? (No lám, elkapott a hév, ez már nem a kötetből való, a válasz magángyűjteményem becses darabja. De kedvére fabrikálhat bárki egyet.) Ez is jelzi, hogy nyelv milyen inspiratív, mikor esetleg tudattalanul, szándékunk ellenére romboljuk a nyelvet, a spontán beszéd érdekes változatokat produkál. Mint az apróhirdetések: „Szekszárdon ismerkednék”, „Tündéri húszas randizna”. Az ezek rejtélyét kutató szöveg ihlete nyomán érzéki líra született „Testen ért szavak” címmel. Gyöngyszem. Ez éppen egy magyar nyelv- és versmester alkotása, de nem kell ahhoz nyelvtudósnak lenni, hogy érzékeny nyelvi találékonysággal bravúros strófákat rittyentsünk.

Szóval, ahová kerültünk: nyelvbár, itt mindenki jól szórakozhat. Garantáltan. Itt mindenki megtalálja nyelvi párját: a felhozott példákat, jelenségeket – a másiknál – már felfedezte. Ha-ha. De vajon egymásra találunk-e nyelvelésünk révén? Mert hát kinek beszélünk?  Az írások igénylik az élőbeszédet, el tudnék képzelni jeleneteket a ’Vidám Kínpadon’ (ha már nincs Vidám Színpad). De a jó szövegek nagyot szólnának a Dumaszínházban vagy a Showder (Sóder?) klubban. Ha dramaturg lennék, műsorra vinném, válogatva a kötetből.

Az élvezetesen bemutatott valós, de mulatságosan hangzó nyelvi fordulatok zene a fülnek. Talán még nyelvünkre vesszük őket, illetve igazítunk nyelviségünkön. A hangulatot emelik a mókás, a fekete-fehéren is figyelmet vonzó karikatúrák, melyek „poénosan” simulnak a mondandóhoz. (A rajzok és a borítóterv Minya Gergely munkája.)

Szívből, értelemmel, jó szóval szól a nyelvi muzsika – csak Önöknek, akik szívvel, értelemmel, olvassák ezt a könyvet, akiknek jó fülük van a nyelvi zöngékhez. Ha így közelítünk, kedvünket leljük a szövegekben. Adjuk át magunkat a nyelvművelésnek, s mint a kertészek, végezzünk gyomlálást, szegődjünk a nyelvművelők nyomába, mert ők hasznos tevékenységet végeznek. Fel kell venni a küzdelmet a „bunkósággal”: ami „magyar és európai feladat”, jelöli ki a célirányt Pomogáts Béla e szép feladatról szóló rövid ajánlásában. A szerzők nem röstellik a nyelvi népművelést, a nyelvi ismeretterjesztést. „Irodalminak nevezett nyelvművelés” ez, amint a záróírás nyomatékosítja. (B. G.) A tisztelet és a hangsúly okán megidéződik a nagy Mester, Kosztolányi Dezső, akinek a nevéhez fűződik az „írói nyelvművelés” fogalma.

A nyelv változásairól van tehát szó. Netán a nyelv romlásáról – a „nyelvromlás virágai” szép csokorban. Száz szónak is több a vége (talán szabad ezt itt mondani): ne a romlásra, a virágra koncentráljunk. Mint teszi a két jeles szerző, s ahogy Baudelaire-nél sincs másként.  Nem kell félni a szövegektől, a kötet végén tárgy-, név- és szómutató várja a kutatni vágyó olvasót. És nem kell félni a nyelvész-íróktól sem, erről ők külön biztosítanak bennünket: a „nyelvművelő nem haragszik az emberre. (…) Mivel ő is ember, lehet benne érzelem, de az is legföljebb a nyelvi hibával, sohasem az emberrel szemben”. Jó szórakozást, értő dumcsizást kíván:

Sz. Tóth Gyula

A kötet megvásárolható az e-nyelv.hu könyvesboltjában.

1 hozzászólás

#1 Bárány László 2014. 07. 24. 16:40:01

Sz. Tóth Gyula jó szórakozást kívánó zárszava fölidézi bennem a Szerző egyik korábbi írásából Baudlaire gondolatát: a munka a legjobb szórakozás. A nyelvművelés is kettős természetű: elemző tevékenység, amely egyúttal örömforrás a fogékonyaknak. Találó megoldásaival gyönyörködtet is, hiszen Kosztolányi szerint elsősorban a szépséget keresi. (Ez utóbbiban látta az író az erkölcs zálogát.) Széchenyi társadalompedagógiája “az ember testi-lelki szépítésében” jelölte meg a nevelés célját. Lingvisztikai, esztétikai és etikai igényesség, lélektan és pedagógia szépen összesimul a nyelvművelésben. Hihetetlen, hogy olykor még szaktudósok is elvitatják a jogosultságát.

Új hozzászólás