Aztán ha ezeknek a kis közösségeknek minden tagja elhalálozik, magukkal viszik a sírba a nyelvet is. (A nyelvhalál másik esete, amikor egy – akár nagyobb lélekszámú – közösség egyszerűen áttér egy másik nyelv használatára, sutba dobva eredeti anyanyelvét.) A csupán néhány beszélő által használt nyelv gyakorlatilag kihaltnak tekinthető.

Az észthez és a finnhez közel álló lív nyelv is ilyen. Az UNESCO már évekkel ezelőtt kihaltnak nyilvánította. Vannak források, amelyek az utolsó lívül beszélőnek a nevét és közelmúltbeli halálának idejét is közölték. Én 2009 augusztusában jártam lív földön, Lettország Balti-tengeri partvidékén. Láttam a szovjet politika áldozatául esett part menti településeket, a tengerparttól néhány száz méterre húzódó erdősávban az egykor a lívek megélhetését biztosító kis halászhajók temetőjét. Mint a szárazra vetett halak, pusztulnak a hajók a második világháború óta. A hagyományos, augusztus eleji lív fesztiválon még volt alkalmam néhány lívül beszélő emberrel találkozni. Lív gyökerű és tudatú fiatalok és öregek próbálják újraéleszteni a lív kultúrát, s részben a nyelvet is. Tavaly tavasszal az ún. Wiedemann-konferencián az előadóknak anyanyelvükön kellett megtartaniuk előadásukat, így voltak az észt nyelvűeken kívül mari, komi, udmurt, finn és magyar nyelvű előadások, s nagy meglepetésre egy lív nyelvű is. A nyelv tehát – legalább néhány lív földön élő beszélőnek köszönhetően – életjelet mutat. Nemrégiben olvastam egy tanulmányt, amely a Kazahsztánban megtartott népszámlálás adatait ismertette – az ott élő finnugor nyelvű lakosságra összpontosítva. Elsősorban a sztálini terrornak következményeként az akkori Szovjetunió számos nemzetiségének képviselőit telepítették ki, száműzték lakóhelyüktől minél távolabbra. Mint a statisztikai adatokból kiderült, lívek is voltak a száműzöttek között, akiket annak idején a szovjet hadsereg által megszállt Lettországból deportáltak. Mára mintegy ötvenen maradtak, akik közül kilencen még mindig a lívet adták meg anyanyelvükként. Vagyis a lív nyelv még él, érdekes módon több beszélő ajkán, mint a nagyon távoli etnikai hazában. Ha visszatelepülnének Lettországba, ahol a líveket mint az ország őslakos népét ismerik el és támogatják, talán hosszabb távon is menthető volna a nyelv.