Van egy ősi, ezoterikus állapot, illetve átlényegült sáv, amely még ma, ebben a hihetetlenül felgyorsult, modern világban is fellelhető. Úgy hívják, hogy árnyék.

Menjél a börtön ablakába. (Oda soha nem süt be a nap.)

Tüntess a déli órákban. A transzparensedre ezt írd: A nap mennyen’ le!

Napozz holddal.

Minden nyári reggel igyál meg egy jó pohár naptejet, és kizárólag napolajban sült csirkemellsalátát fogyassz!

Keseregj a Facebookon. Akik a Facebookon rinyálnak, azoknak kivétel nélkül megoldódnak a problémáik. Bizony.

Mondogasd, hogy meleg van. Hátha megszokod. Legyen ez a beszédtéma is, akárkivel találkozol. Nagyon meleg van – ezt mondd köszönés helyett is. Hidd el, hogy (nem) sokat segít. (Semmit.)

Nézegesd a meteorológiai honlapokat, hátha jön az enyhülés. (B@szik jönni.) Bent a szobában netezz, addig sem süti gondterhelt, vörös fejedet a nap.

Vegyél fel vastag, fekete kabátot. Ami az esőt sem engedi át, az a fényt sem, logikus. Ügyes vagy.

Írjál róla a blogodban, amit anyukáddal és húgoddal együtt hatan olvasnak.

Vegyél fel szalmakalapot, napszemüveget, egyél fagyit. Nézz tükörbe. Ugye, hogy jobb? Úgy nézel ki, mint egy idióta, kényszeres nyaraló.

Menj haza.

Nyomd meg az ON gombot a légkondicionálód távirányítóján.