Halmai Tamás

Halmai Tamás

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Nyelvfejlesztés – nyelvmegőrzés
Levelek a Borostyánkőútról 13.

2014.05.1.nincs hozzászólás

Ha egy nyelv kiszorul a nyelvhasználat bizonyos területeiről, megkezdődik a nyelv eróziója, ami végső soron a nyelv részleges vagy teljes feladásához vezet. Ez a veszély önálló államiságú népek nyelvét is fenyegeti.

Magyarországon bizonyos tudományterületeken (műszaki, természettudomány, orvostudomány) a Magyar Tudományos Akadémia nem tekinti tudományos értéknek a magyar nyelven megírt munkákat. Ezeken a területeken csak az angol nyelvű publikációk számítanak tudományos teljesítménynek. Hasonló példák idézhetők más országokból, pl. Finnországból is. Észtországban néhány évvel ezelőtt felmerült az a javaslat, hogy az egyetemeknek át kellene térniük az angol nyelvű képzésre.

Közismertek a jóslatok a világ nyelvi képének változásáról. Az optimista felfogás szerint századunk végére eltűnhet a nyelvek fele, a pesszimista jóslat a nyelvek 80-90%-ának eltűnésével számol. Ennek beláthatatlan következménye lehet a világ kulturális sokszínűségére, de a biodiverzitásra is. Arra, hogy ez ellen lehet-e valamit tenni, különböző válaszokat fogalmaznak meg. A liberális felfogás piaci szemléletet képvisel, s azt tartja, hogy ebbe a folyamatba nem kell beavatkozni. A nyelv azonban nem áru, nem egyszerű fogyasztási cikk, amelyet megveszünk, elfogyasztunk vagy használunk, aztán ha elfogy vagy megunjuk, újat veszünk helyette. Ugyanazt a nyelvet, ha egyszer eltűnik, nem vehetjük meg. Ha pedig helyette másikat veszünk, akkor nagy valószínűség szerint más kultúrát, és ami még súlyosabb: új identitást is kell hozzá „vásárolnunk”.

A világ nyelveinek eltűnési folyamata azonban – lévén, hogy a nyelvek túlnyomó része ún. kis nyelv – nem állítható meg, legfeljebb lassítható. Elsősorban oly módon, hogy – reálisan fölmérve a helyzetet – azokra a nyelvekre összpontosítunk, amelyek még megmenthetők.

Mindenekelőtt meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy az adott nyelv az oktatás nyelve legyen. Ez nem csak emeli a nyelv presztízsét, hanem igényli a nyelv tervezését, fejlesztését is. Az egyes iskolai tantárgyaknak megvan a maguk speciális szókincse, a maguk terminológiája. Ahhoz, hogy egy nyelv az oktatásban használható legyen, meg kell teremteni ezt a szakszókincset. Ez tantárgyanként nem haladja meg a félezer szót, kifejezést. Ám, hogy végső soron – túllépve immár az iskolai kereteken – mekkora munka lehet a terminológia-alkotás, jelzik az alábbi számok: az 1950-ben Indiában létrehozott terminológiai bizottság feladata volt 350 ezer hindi szakszó megalkotása. Ezek a természettudományok szakszavai. Indonéziában 1952-1965 között 328 ezer új szakkifejezést alkottak meg. Örményországban 1950-ig több mint 18.000 orvosi és 13.000 jogi szakkifejezést fogadtak el. Az 1940-es években hozták létre a baskír terminológiai bizottságot, amely összeállította az első normatív szótárt, amelyben helyet kaptak a szociológia, a filozófia, a botanika, a kémia, a fizika, a nyelvészet és az orvostudomány szakszavai is.

Arról, hogy milyen eljárásokkal alkotják meg a terminológiát, egy következő írásban számolok be.

Új hozzászólás