Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Hatékonyabban beleszagolni a levegőbe… – A világhálóba keveredett ember

2014.03.1.nincs hozzászólás

A rendszerváltás gyermekeként elmondhatom – szimbolikusan és valós értelemben is –, hogy fogékony vagyok az újdonságok iránt, nyitott vagyok mindenre, amiről úgy látom: megkönnyítheti az életemet.

Az internet (akkortájt talán még inkább Internet) is ilyen volt, bár én már belenőttem a feltárcsázós modemek, majd később az internettel ellátott személyi számítógépek világába. A 90-es évek közepén még csak néhány családnak volt tárcsázós modeme a faluban, ezért ritka alkalom volt, amikor találkoztam a világhálóval. Később, az iskolában is csak hetente egyszer volt informatikaóra, ahol az utolsó 10 percben böngészhettünk olykor-olykor az interneten. Aztán egy hétig megint csend.

Nem véletlenül írom azt: csend. Az internet „zaját” ma mindennél jobban érezzük, s ez A világhálóba keveredett ember írásaiból is érzékelhető. Veszelszki Ágnes szerkesztésében egy olyan könyvet vehet kezébe az olvasó, amelyben minden írás egyazon témáról szól, mégis minden szöveg más és más. Hiszen mást mond egy újságíró, egy irodalomtörténész, egy nyelvész, egy filozófus, egy politikus, egy író vagy éppen egy szociológus. A kötet nagyszerűsége éppen ebben áll: az internet hálózatalkotó voltára mutat rá úgy, hogy az ne legyen közhelyes vagy unásig ismételt: hálózatba kapcsolja az embereket, és A világhálóba keveredett ember ebből a hálózatból enged láttatni egy villanásnyit. A „Hogyan változtatta meg az internet az Ön gondolkodását?” kérdésre többen kérdéssel feleltek: megváltoztatta-e? Volt-e mit megváltoztatni?

Arra, hogy megváltoztatta-e, egyértelmű igen a válasz a filozófus Nyíri Kristóftól: míg korábban a bölcsészettudományokban komoly harcokat kellett vívni egy-egy szakirodalom beszerzéséért, addig ma már mindenki elvárja, hogy az adott szakterület teljes irodalmát ismerjük. Ez az elvárás az online könyvtárak és adatbázisok létrejöttének köszönhető, hiszen bárhol a világon rendelkezésre állnak, ezért tetszőleges módon beszerezhetjük vagy az interneten elolvashatjuk, amit keresünk (azt pedig döntse el ki-ki maga, hogy így a bölcsészmennyország vagy a bölcsészpokol jött-e el). Egy másik szerző, L. Varga Péter szavaival tulajdonképpen nem más ez, mint „a táguló jelen”.

A táguló jelen mellett azonban az időtartam pulzálásának és az ebből fakadó bizonytalanságnak az érzése is megjelent. Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor írása a szövegszerkesztő megjelenésétől számítja az első nagy lépést, majd rátér az internet tárgyalására. A világháló összezsugorítja a fizikai térészlelést, ugyanakkor összekuszálja az időt, mint amikor Bergsonnál a mindennapi események és az ún. élménysűrítő események  (pl. utazás) ütköznek egymással. Így történhet meg, hogy egy közeli eseményt már távolinak, egy távoli eseményt pedig közelinek érezhetünk.

Ollé János oktatáskutató szerint lehet ugyan a gondolkodást befolyásolni az internet segítségével, de a világháló csak akkor formálja át a gondolkodást, ha online és offline állapotban is ugyanúgy gondolkodunk. Mit jelent ez? A szerző azt mondja: felhasználóként egy hálózat, egy közösség részei vagyunk, ahol már nem az információ megtalálásának módja a lényeges, hanem az, hogy ez mennyi időt vesz igénybe. Az internet lehetőséget teremt „az együttgondolkodás és az együttműködés globális megoldásaira”. Használjuk hát ki a lehetőséget és hagyjuk, hogy mások megismerjék a mi gondolatainkat, és mi is megismerjük mások gondolatait. Tekintsünk erre lehetőségként!

A kötet egyik ifjú szerzője, Mécs Anna a rendszerváltó generációhoz tartozik, amelynek én magam is a tagja vagyok. Gondolatai elevenen mutatják, milyen állapotokkal találkoztak a ma húszas éveik közepét taposó fiatalok. Ez az, amit ő úgy hív: webkettősség. A webkettősség fogalmában találkozik az internet iránti rajongás és az óvatosság a hatalmas világhálóval szemben. A fokozatos beletanulás, az internet és a számítógép technikai fejlődésével való együtt növekedés fokozatosan vált mindennapi életünk részévé, nem kellett gyökeresen új dolgokat megtanulnunk.

Az átformálás nem feltétlenül negatív, mert lehet, hogy segít leküzdeni a gátlásokat. Fekete Zsombor játéktervező az anonimitás önbizalom-növelő szerepéről ír: milyen az, amikor a gátlásos kamasz egy chatszobában gyakorolhatja a társalgást, esetleges testi hibáit is elfedezve. Nemcsak biztonság ez, hanem motiváció, hiszen az emberek körülöttünk élnek, kapcsolatot keresnek velünk, és arra várnak, hogy mi is ugyanezt tegyük. Nem mellékes azonban az internetnek a munkahelyi motivációban betöltött szerepe sem, s a szerző éppen ezen a területen ért el később jelentős sikereket.

Egyes írások a (nyelvi) humort sem nélkülözik. Balázs Géza nyelvész az oly’ gyakran használt i. e. és i. u. rövidítéseket fordítja le mai nyelvre, az internet előtti és utáni korszakokat jellemezve ezzel. A szerző saját tapasztalatait veszi számba, közöttük az egyes korszakokból megmaradt fényképes emlékek mennyiségét és minőségét. A legtöbb az internetkorszakból maradt fenn; szinte minden életesemény dokumentált és színes megjelenésű. Pál Dániel Levente, az Eötvös Kiadó főszerkesztője szintén korszakolja az életét: a gondolkodás háromféle módját életének három évtizedéhez köti, rámutatva ezzel is a technológia és az internet gondolkodásformáló szerepére. A téma sokoldalú megragadására vall az is, hogy egyes szerzők érintőleges nyelvészeti fejtegetésbe fognak. Kálmán C. György az érdekel érdek-, míg Veres Zoltán a gondolkodás ige gond- szótöve kapcsán merül el a témában.

A kötetben helyet kapott még néhány ismert közéleti személyiség írása, így például Böjte Csaba, Réz András, Ómolnár Miklós, Síklaki István, Kiss Róbert Richard vagy Kukorelly Endre esszéje is. Utóbbiban az internet átláthatatlanságának legyőzése és iskolai hadra foghatósága az egyik fő téma. A szerző ennek kapcsán írja: „Ha túlzottan jelentős dolgoknak saját életemre vonatkoztatva nem tulajdonítok túlzott jelentőséget, ettől az mintegy összébb húzza magát, azonnal használható méretre áll be”.

A kötet közel nyolcvan írása rendkívül színes, mégis a két leggyakrabban előforduló fogalom jellemzi mindegyiket (bár igaz, statisztikát nem készítettem róluk). Az egyik az „információtenger” (amely metafora a hétköznapi beszédben, nyelvhasználatban is gyakran előkerül – bár erről sincsen pontos felmérésem), a másik pedig az „idő”. Ez utóbbi talán többször jelenik meg közvetve a „gyorsaság”, a „távolság” vagy a „kereshetőség” szavak használatával, de a szerzők többségét a tér és idő arányainak felborulása láthatóan foglalkoztatja. Nem csoda, hiszen a telefon és a telefax óta nem volt ilyen jellegű találmány. És itt nem az a lényeg, hogy mindenki ismeri és használja ezeket a kifejezéseket, hanem az, hogy hogyan jutott el a gondolkodás átformálásában betöltött szerepük felismeréséig. Vagyis egészen pontosan addig, hogy rájöjjön, milyen – Kálmán C. György szavaival élve – „hatékonyabban […] beleszagolni a levegőbe”.

(Veszelszki Ágnes szerk. 2013. A világhálóba keveredett ember. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. 370 oldal, 3700 Ft)

Új hozzászólás