Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Anyanyelvű Európa – Észtországban
Levelek a Borostyánkőútról 8.

2013.12.1.nincs hozzászólás

Áprilisban Észtország Väike-Maarja nevű kisvárosában egy konferencián vettem részt, amelynek címe: Emakeelne Eesti, emakeelne Euroopa (Anyanyelvű Észtország – Anyanyelvű Európa).

Az idén második alkalommal rendezték meg, az elsőt még öt évvel ezelőtt. A konferenciákat a neves 19. századi nyelvészről, Ferdinand Johann Wiedemannról elnevezett anyanyelvi díj alapításának 20., illetve az idén a 25. évfordulója alkalmából rendezték meg.

A díjat 1988-ban Väike-Maarja akkori – még a szovjet megszállás idején működő – termelőszövetkezetének elnöke alapította az észt anyanyelv védelme, ápolása, fejlesztése érdekében.

A Wiedemann-díjat minden évben az (észt) anyanyelv ápolásában, művelésében, kutatásában kiemelkedő érdemeket szerzett szakembereknek ítélik oda. A díjazottak az ünnepség keretében a városka erre a célra kialakított parkjában egy tölgyfát ültetnek. A 25. fát – a jubileumra való tekintettel – Toomas Hendrik Ilves köztársasági elnök ültette el, aki egyébként a rendezvény nyitó előadását is tartotta.

A konferencián – neves észt és külföldi szakemberek mellett – középiskolai diákok és egyetemi hallgatók is felléptek, akik tanulságos, magas színvonalú dolgozatokat olvastak föl anyanyelvüket érintő kérdésekről (pl. a fiatalok által elkövetett tipikus helyesírási hibákról, a diákszlengről).

A külföldi szakemberek között az oroszországi finnugor népek fiatal nyelvész képviselői voltak többségben. A konferencia szervezőinek nagyszerű gondolata volt, hogy a külföldi vendégek anyanyelvükön tartsák meg előadásukat, de az előadások észt nyelvű fordítását betették a konferencia mappájába. Így hallhattunk mari, komi, udmurt nyelvű előadást, s egy igazi szenzációt: egy lív nyelvű előadást is. A lív az észthez és a finnhez viszonylag közel álló, Lettország területén beszélt balti finn nyelv, amely az UNESCO adatai szerint már néhány éve kihalt. (Én öt éve még találkoztam Lívföldön néhány lívül tudóval.) A lív nyelv és kultúra feltámasztásával többen foglalkoznak, köztük a Rigában élő Valt Ernstreit, aki a konferencián Wiedemann-nak a lív nyelvre vonatkozó kutatásairól beszélt lívül.

A gondolat, hogy az előadók az anyanyelvükön beszéljenek, elsősorban a létükben veszélyeztetett nyelvek szempontjából rendkívül fontos. Bizonyítja, hogy a – hamisan – fejletlennek tartott oroszországi finnugor nyelveken is lehet tudományos előadásokat tartani (legalábbis a humán tudományokban), csak akarni kell. Ami külön örvendetes volt, hogy az előadók a kutatók fiatal korosztályához tartoznak. Miközben szociológiai, szociolingvisztikai kutatások egyre-másra olyan eredményeket hoznak, hogy az egyetemet végzett fiatalok zöme elfordul szülei, nagyszülei nyelvétől. Sajnos, a tendenciát illetően a kutatások reális képet mutatnak, ám egy-egy ilyen konferencia mégiscsak ébren tartja a reményt, hogy a nyelvvesztés, a nyelvfeladás folyamatát meg lehet állítani.

Új hozzászólás