Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Hát mégis kezdünk hát-tal mondatot?!

2013.11.27.1 hozzászólás

Mottó helyett:
Háttal nem kezdünk mondatot.
Én általában szembe fordulok azzal, akihez beszélek…

Háttal nem kezdünk mondatot.
Én általában szembe fordulok azzal, akihez beszélek.
Háttal nem kezdek mondatot. De vannak kivételek.
Ha éppen rántottát sütök. Akkor háttal mondom a mondatot.
Egyébként szemben mondom a mondatot. Szemtől szembe.
(Facebook bejegyzés, Rímfaragó, 2012. március 19., 12:04)

Az iskolai oktatásban a hát szócskát még ma is gyakran kerülendő, pongyola, funkció híján lévő töltelékelemnek tartják. Pedig a nyelvészeti kutatások világosan megmutatják, hogy a Hát-tal nem kezdünk mondatot! intelem csupán nyelvi babona, a nyelvhasználók ugyanis igenis alkalmazzák megnyilatkozásaikban ezt az elemet. Szabó Tamás Péter (2010) 48 órányi félig strukturált kutatói interjúiból például az is kiderül, hogy mind a tanárok, mind a diákok beszédében a hát és a hozzá hasonló elemek, az úgynevezett diskurzusjelölők dominálnak.

A diskurzusjelölők a beszélgetés szervezésében vesznek részt: diskurzusdarabokat kötnek össze és pragmatikai viszonyokat jelölnek: jelezhetik a társalgás részeinek az egymáshoz való viszonyát, a beszélgetők közti kapcsolatra is utalhatnak, a beszédrész és a beszélő közti viszonyt is kifejezhetik, valamint a tágabb szituációra is vonatkozhatnak. Emellett diskurzusirányító szerepük is van: képesek a szó átadását, a beszédjog megtartását vagy épp a szó átvételét jelölni. A beszédben nagyon sokszor alkalmazunk diskurzusjelölőket, de a kapcsoló szerepük miatt az írott nyelvben is megjelennek ezek az elemek. A hát-on kívül a magyarban leggyakrabban az alábbiak szerepelnek diskurzusjelölőként: aha, akár, azért, aztán, bár, bizony, csak, csakhogy, -e, egyáltalán, egyébiránt, egyébként, egyik, elvégre, éppenséggel, és, de, hát, hiszen, hm, így, illetve, is, izé, jaj, lám, legalább, már, még, na, nemde, nemhogy, netalán, no, pedig, persze, pláne, sőt, szóval, talán, tehát, tényleg, tudniillik, tulajdonképpen, úgy, ugyan, ugye, ugyebár, úgymond, tudod, vagyis, vajon, valóban, viszont, voltaképpen. A felsorolásból is látható, hogy a diskurzusjelölőség nem szófaji, azaz nem grammatikai, hanem funkcionális, azaz pragmatikai kategória, hiszen különféle szófajokból (pl. kötőszókból, határozószókból, módosítószókból, névmásokból, interakciós mondatszókból, partikulákból, igékből) kerülnek ki az elemei.

A laikus nyelvhasználók a szóbeliségben gyakori diskurzusjelölőket (pl. a hát, a szóval, az ugye és a persze elemeket) általában töltelékszónak tartják és megbélyegzik a diskurzusjelölőket használó beszélőket: bizonytalannak, műveletlennek, kis szókincsűnek tartván őket. Azonban ennek a stigmatizációnak semmilyen valós alapja nincs. Ha ugyanis megnézzük a tényleges nyelvi adatokat, azt láthatjuk, hogy a beszélők nagyon sokféle szituációban használják ezeket az elemeket, még a legtöbbet elítélt hát-ot is. Azonban hiába társul sok funkció a hát-hoz, az iskolai nyelvtanoktatásban általában nem ismertetik meg a diákokkal az elemnek a különféle szerepköreit. A nyelvtantanítás során a tankönyvek és a pedagógusok ugyanis gyakran nem a valós nyelvhasználatot közvetítik, hanem egy nem létező nyelvi eszményt próbálnak a tanulók elé mintaként állítani. Az adatok azonban azt mutatják, hogy mind a spontán, mind pedig a félintézményes és az intézményes keretek között zajló kommunikációnak természetes eleme a hát. Legszélesebb jelentéskörben a hétköznapi beszélgetésekben van jelen, ám még az intézményes formájú osztálytermi kommunikációnak is szükségszerű velejárója.

A hát kiterjedt jelentésköre nem új keletű jelenség, hanem már a kezdetektől adatolható. Az elem a grammatikalizáció tipikus fázisain ment keresztül, azaz „erősen meghatározott pragmatikai és morfoszintaktikai környezetben” a lexikai vagy kevésbé grammatikai/pragmatikai egységből „grammatikaibb/pragmatikaibb egység” jött létre (Dér 2008: 117). A hát először helyviszonyt (‘oda, arra a helyre, ott, azon a helyen’), majd időviszonyt (‘akkor’) fejezett ki, aztán következtető logikai viszonyt (‘tehát’) jelölt, végül a diskurzusjelölői funkciója alakult ki. A szóhoz tapadó beszélői attitűdök implikatúraként a szó jelentésének a részévé váltak, s így az igen sokféle használati mód kódolására alkalmassá vált. A helyhatározói viszony kifejezésén kívül, amely mára már teljesen kikopott a nyelvünkből, a többi szerepköre még mindig aktív a hát-nak. Nyelvtörténeti forrásokból, szótári adatokból, nyelvjárási gyűjtésekből, a Magyar Nemzeti Szövegtár (http://mnsz.nytud.hu/) korpuszából, internetes keresésekből, az írott beszéltnyelviség szövegeiből, valamint rádiós és televíziós vitaműsorokból, illetve országgyűlési beszédekből a szónak az alábbi diskurzusjelölői funkcióit dokumentáltam (részletesen lásd Schirm 2011a): a hát használatos általános válaszjelölőként, jelezheti a mondanivaló továbbvitelét, önjavító szerepben is állhat, lehet a magyarázkodás eszköze, illetve nyomatékosíthatja is a megnyilatkozást. A beszélői attitűdök közül képes felfokozott érzelmi állapotot jelölni: felindultságot, méltatlankodást és csodálkozást, valamint erősítheti a kérdés retorikusságot, emiatt pedig udvariassági elemként is funkcionálhat. Láthatjuk, hogy igen sokféle funkcióban használják a hát-ot a mindennapi beszélgetésekben.

pompom_schirm_anita

 -Picur, megvárhatlak?
– Hááát.

S nem csupán a gyűjtött adatok elemzése bizonyította a hát széles használati körét, hanem egy 88 adatközlővel elvégzett kérdőíves felmérés is igazolta, hogy a laikus nyelvhasználók  szereppel bíró elemnek tartják a hát-ot (részletesen l. Schirm 2011b). A vizsgálatban olyan, úgynevezett minimálpáros mondatokat teszteltem, amelyek csak abban különböztek egymástól, hogy a mondatpár egyik tagjában szerepelt egy diskurzusjelölő. Az adatközlőknek az egyik feladatban ezeknek a diskurzusjelölőknek a funkcióját kellett megadniuk, egy másik feladat pedig arra kérdezett rá, hogy milyen helyzetben és mire használják az egyes diskurzusjelölőket. A hát-ra vonatkozó válaszok megmutatták, hogy a nyelvhasználók felismerik és használják az elem attitűdjelölő, azaz különböző érzelmeket kifejező és textuális, azaz beszédegységeket összekötő funkcióit. A mondatpárok nélküli funkciómegadásokból világosan kirajzolódott a hát elem prototipikus használati köre: legtöbben a bizonytalansággal kapcsolták össze a szót, ezt követte az időhúzás és a gondolkodás jelzése. A válaszok közt megjelent azonban ezek mellett az udvariasság és a nyomatékosítás is, s csupán néhányan voltak, akik töltelékszónak titulálták a hát-ot. A minimálpáros mondatokra adott válaszok pedig a diskurzusjelölő magjelentésen kívüli használati köreiről, azaz a periférikus jelentéseiről is számot adtak, hiszen megjelent a válaszok közt a sürgetés, a beleegyezés, a türelmetlenség, az ellentét kifejezése, a közbevetés, a meglepődés, az öröm, a reménykedés, a számonkérés, az idegesség, a fenyegetés és a félelem is.

E sokféle szerepkör is meggyőzően igazolja, hogy nem funkciótlan elem a hát sem az írásban, sem pedig a beszédben, viszont az iskolai oktatás gyakorlatában a tanárok többsége még mindig tartalom és funkció híján lévő, felesleges töltelékelemnek gondolja ezt az elemet. A Hát-tal nem kezdünk mondatot! előíráshoz a pedagógusok általában nem fűznek magyarázatot, csupán a tömör, kinyilatkoztatásszerű, tiltó szabály hangzik el. Domonkosi Ágnes (2007: 149) szerint a nyelvi tévhit hagyományozódásában a szentenciaszerű megfogalmazásnak is szerepe van. A Hát-tal nem kezdünk mondatot! ugyanis rövid, velős és közérthető, ezáltal könnyen felidézhető és ismételgethető. A tanároktól hallott és az ő tekintélyük által hitelesített ideológiát aztán a diákok tovább építik és terjesztik, még akkor is, amikor valójában megkérdőjelezik azt. S az osztálytermi kommunikációban az a paradox helyzet figyelhető meg, hogy egyfelől hangoztatják a hát funkciótlanságára és kerülendőségére vonatkozó konstruált ideológiát, másfelől azonban mind a tanárok, mind a diákok gyakran használják megnyilatkozásaikban ezt az elemet (vö. Szabó 2012). Hát akkor nézzük meg, milyen funkciókban használatos ez az elem a tanórákon!

Antalné Szabó Ágnes Magyar nyelvű osztálytermi diskurzusok adatbázisából (ASZ MODA 2002–) és saját, folyamatosan bővülő korpuszomból (SA MODA 2013–) összesen 10 tanórát választva azt találtam, hogy a hát elem még ebben a formális beszédszituációban is számtalan jelentésárnyalatot képes kifejezni: gondolkodási és beszédtervezési műveletek jelzésén túl általános válaszjelölői és beszédtoldó funkciója is van és újrafogalmazás-jelölőként is használatos, valamint következtető logikai viszonyt is tud jelölni. A szövegszervező szerepkörén kívül számos beszélői attitűdöt kódolhat a hát a tanórákon is: a mondanivaló szubjektivitását, bizonytalanságot, hezitálást, nyomatékosítást, evidencia kifejezését vagy épp felfokozott lelkiállapotot.

Nincs okunk tehát a hát-ot elítélni, hiszen a nyelvhasználat azt mutatja, hogy joggal kezdünk hát-tal mondatot, ugyanis van funkciója ennek a kis szócskának. A hát és egyéb diskurzusjelölők stigmatizáltsága viszont csak a témával foglalkozó tudományos ismeretterjesztéssel és a tanárképzés anyagának a beszélt nyelvre vonatkozó nyelvészeti információkkal való bővítésével csökkenthető.

Irodalom:

Dér Csilla Ilona 2008: Grammatikalizáció, Nyelvtudományi Értekezések 158, Akadémiai Kiadó, Budapest

Domonkosi Ágnes 2007: Nyelvi babonák és sztereotípiák: a helyes és a helytelen a népi nyelvészeti szemléletben, In: Domonkosi Ágnes–Lanstyák István–Posgay Ildikó (szerk.): Műhelytanulmányok a nyelvművelésről, Gramma Nyelvi Iroda–Tinta Könyvkiadó, Dunaszerdahely–Budapest, 141–153.

Schirm Anita 2011a: A diskurzusjelölők funkciói: a hát, az -e és a vajon elemek története és jelenkori szinkrón státusa alapján. PhD-értekezés. Kézirat. Szeged. http://doktori.bibl.u-szeged.hu/759/1/schirm_anita_doktori_disszertacio.pdf [2013. 11. 20.]

Schirm Anita 2011b: A diskurzusjelölők funkciói a számok tükrében, Alkalmazott nyelvészeti közlemények, 6. évfolyam 1. szám, 185–197. http://www.matarka.hu/koz/ISSN_1788-9979/BTK_MFI_1_2011/ISSN_1788-9979_BTK_MFI_1_2011_185-197.pdf [2013. 11. 20.]

Szabó Tamás Péter 2010: Háttal kezdjük a mondatot. Nyelv és tudomány. 2010. december 8. http://www.nyest.hu/hirek/hattal-kezdjuk-a-mondatot [2013. 11. 20.]

Szabó Tamás Péter 2012: Metanyelvi diskurzusok magyar iskolákban, In: Balázs Géza–Veszelszki Ágnes (szerk.): Nyelv és kultúra – kulturális nyelvészet, Inter–Magyar Szemiotikai Társaság–Palimpszeszt, Budapest, 349–355.

A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.

1 hozzászólás

#1 Hadrovics Gerda 2013. 12. 21. 21:58:20

Mi még úgy tanultunk, hogy nem kezdünk háttal mondatot.G

Új hozzászólás