A városi nyelv azt jól jelzi, hogy a villamos a legkedveltebb közlekedési eszköz. Ennek van ugyanis a legtöbb városi nyelvi megnevezése: csilling, hernyó, kukac, sárgaság, tramvaj, tuja, vilagner, vilcsi, vilga, vili, vilinger, villanyos, villogó, visi, zötyögő. Az egyes villamostípusok is kaptak becenevet: UV-villamos tévesen új villamos, az egyik csuklós neve: bengáli, a hannoveri villamos banán (a korábban zöld villamos Budapesten sárga lett, azaz beért), a nagykörúti Combino pedig hernyó, kukac, kombiné. De ma már van adventi fényvillamos, nosztalgiavillamos is. A budapesti villamosok számozása (több mint száz éve) logikusan indult. A páros szám az egyik, a páratlan a másik céget jelentette. A villamosok számozása 1–69 közé esett a pályaszakaszok folyamatos kiépülésével. Azonban idővel egyes szakaszokat megszüntettek, másokat átalakítottak, összevontak, úgyhogy a rendszer mára tökéletesen összezavarodott. Ha Pest három nagy kereszt-, illetve körirányú villamosvonalát nézzük, akkor belülről kifelé haladva a 2-es jár a Duna parton, a 47-es és a 49-es a „kiskörúton”, a 4-es és a 6-os a Nagykörúton, az 1-es a Hungária (és egyéb) körúton, míg nemrég létrejött a külső (Nagy Lajos király út, Fehér út stb.) 3-as villamos. A villamosvonalak számozását olykor a politika is befolyásolta. A 33-as villamos állítólag a NOSZF (korábbi helyesírás alapján: Nagy Októberi Szocialista Forradalom) 33. évfordulóján, 1950-ben indult. Az 56-os villamos nem 1956-ről kapta számozását, mégis „provokációgyanús” lehetett. Sokaknak fájt, amikor az 56-os villamos eltűnt (2010-ben összevonták a 61-es villamossal).

Közismert a trolibuszok számozásának kialakulása is. A városi mitológia szerint azért 70-es az első pesti trolibusz, mert 1949. december 21-én, Sztálin 70. születésnapján indult útjára, mások ezt csak „belemagyarázásnak” tartják, s egyszerű okkal (a villamosok számozása 69-ig tart) magyarázzák a 70-est.

Minden budapesti büszke arra, hogy a kontinens első földalatti vasútja Budapesten épült meg. Ma is jár a Vörösmarty tér és a Mexikói út között. A pestiek kisföldalattinak nevezik, hivatalosan MillFav (millenniumi földalatti vasút). 1970-től ugyanis már metró (mélyvasút) is közlekedik Budapesten. Ennek diáknyelvi neve: hernyó, kék vakond, barbi (belső kék tere miatt).

A budavári sikló korábbi neve budai hegypálya volt. A sikló különleges vasút, mely a Lánchídtól a Sándor-palotáig, a Várhegyre viszi az utasokat. A kocsiknak neve és pályaszáma van: az Alagút felőli északi pályán a BS 1 – Margit; a déli oldalon a BS 2 – Gellért közlekedik. A fogaskerekű vasút népi neve: fogas. Sajátos és egyedi közlekedési eszköz a János-hegyi Légpálya. Az első kötélpálya megnevezésére 1969-ben pályázatot írtak ki. A Libegő nem szerepelt a javaslatokban, valószínűleg a „Lebegő” nyomán találták ki.

Bár szép ez az új Pest, szép, tagadhatatlan,

a réginek mégis jobb barátja voltam;

biztosan járhattam erre meg amarra,

sétáimat senki, semmi sem zavarta.

De most oly félénken ballagok az utcán.

alig veszem észre, bicikli csörtet rám.

Majd egy automobil, mint éhes vadállat, –

jó, hogyha az ember jókor félreállhat.

(Gyulai Pál: Budapest)

Európában az utóbbi két évtizedben Budapesten volt a legnagyobb fejlődés a városi kerékpározásban. Ezzel együtt a kerékpár szókészlete is gazdagodott a diáknyelvben: bicaj, bicagla, biciglö, bicikli (német, angol), bicó, bringa, caj, cajga, cajgagép, cajgli, canga (a bicaj – bicanga formákból), cicigli, cinge, drótkecske, drótszamár („a küllők miatt, s két szarva van”), keró, kétkerekű, kétkerekű póniló. Kerékpározik: bicajozik, biciklizik, bicózik, binyózik, bringázik, cajgázik, cajglizik, cangázik, furikázik, kerekezik, kerózik, kétkerekezik, pedálfutározik, pedálozik, penget, teker, teper.

A pesti nyelv című kötet megrendelhető: iroda@e-nyelv.hu