Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Utolsó mohikánok – A nyelvek európai napja
Levelek a Borostyánkőútról 6.

2013.10.1.3 hozzászólás

Szeptember 26-án tartják a nyelvek európai napját – immár jó egy évtizede. A cél nyilvánvalóan az volt, hogy legalább ezen a napon gondolkodjunk el azon, mit kellene tennünk annak érdekében, hogy a világ nyelvi és kulturális sokszínűsége fennmaradjon, vagy legalábbis a jelenleginél kisebb ütemben pusztuljon.

Az eredeti gondolat egy évtized múltán is időszerű, sőt, az idő előrehaladtával egyre időszerűbbé válik. Ismertek a világ nyelvi képének jövőjére vonatkozó, az UNESCO által is elfogadott, képviselt jóslások. Az optimista nézet szerint századunk végére a világ nyelveinek fele tűnik el vagy kerül súlyosan veszélyeztetett helyzetbe, a pesszimisták – és véleményem szerint realisták – szerint a mai nyelveknek mindössze 10-15%-a marad fenn. A nyelvek elveszésével, kihalásával a hozzájuk elválaszthatatlanul kapcsolódó kultúrák is veszendőbe mennek, s a világ ma még elképzelhetetlen mértékben szegényül el.

EU-Flags

A nyelvek kihalása általában a nyelvek feladását jelenti: a nyelvet beszélő közösség áttér egy másik nyelv használatára. Természetesen előfordulhat az is, hogy az adott nyelvet még beszélők hagyják el ez árnyékvilágot, s már nincs, aki beszélje a nyelvet. Ez történt meg a kamassz nyelv esetében is, melynek utolsó beszélője – miután a többség már korábban áttért a környezet nagyobb nyelveinek használatára – az 1980-as évek derekán meghalt.

A világ nyelveinek túlnyomó része ún. kis nyelv, azaz kis létszámú közösség által beszélt nyelv. Az egy nyelvre jutó beszélők átlagos száma 10 ezer alatt van. Elképzelhetjük, mennyi apró közösség által beszélt nyelvnek kell lennie a világban, hogy ez az alacsony átlagérték jöjjön ki, miközben a skála egyik végén ott áll a milliárdos kínai, valamint számos több száz milliós nagy nyelv. A magyar a maga 13-14 millió beszélőjével a 45. hely körül található a nyelvek sorában.

A nyelvek zöme tehát apró, törpe nyelv, s nem rendelkezik a hivatalos nyelv státuszával. Ez utóbbi egyébként csak részben függ össze a beszélő közösség nagyságával, sokkal inkább a politikai körülményekkel. Így például az egymillió ember által beszélt észt nyelv államnyelv vagy hivatalos nyelv Észtországban, egyszersmind az EU-nak is hivatalos nyelve. Ezzel szemben a több milliós beszélő közösséggel rendelkező baskír nyelv, a tatár nyelv csupán regionális államnyelvi státuszt „élvez”, mivel mind Baskortosztán, mind Tatársztán Oroszországnak egy-egy tagköztársasága, s az említett nyelvek e köztársaságoknak hivatalos nyelvei – természetesen az orosz mellett. De hasonló a baszk vagy a katalán helyzete is.

A törpe népcsoportok beszélői – főképpen a fiatalok – különböző okokból (pl. társadalmi érvényesülés, a nyelv fejletlen volta, vegyes házasság) vetik el őseik nyelvét, így pecsételődik meg a nyelvek sorsa.

A nyelvvesztésnek előidézője lehet, ha egy nyelvi közösséget – mint például a magyarságot –politikai döntéssel több országra tagolnak. A kisebbségben élő magyarság sajnálatosan gyors ütemben adja fel a magyar nyelvet, s asszimilálódik a többséghez, így a magyar nyelv használata előbb-utóbb csak az anyaországra fog korlátozódni. Hasonló helyzetet tapasztalunk a Magyarországon élő kisebbségek esetében is. A világ nyelveinek zöme azonban nem rendelkezik anyaországi háttérrel, így azok az asszimiláció következtében egyszer s mindenkorra eltűnnek, ma még nem belátható űrt hagyva maguk után.

183186_galeria_nyelvek_europai_napja5

A globalizálódó világban egyre nehezebb minden nyelvi közösség számára megteremteni azokat a feltételeket, amelyek között megtarthatnák eredeti nyelvüket és kultúrájukat. Még az EU is gyakran csak a deklarációk szintjén támogatja a nyelvi sokszínűséget. Hatalmas nemzetközi alapítványok pedig elsősorban arra adnak jelentős összegeket, hogy kutatók megörökítsék egy-egy nyelv utolsó mohikánjainak utolsó megnyilatkozásait, miközben lényegesen kevesebb pénzből a nyelvek fennmaradását is elő lehetne segíteni.

3 hozzászólás

#1 Zs. Béla 2013. 10. 1. 08:58:50

Bár az írás gondolataival egyetértek, de azt hiszem, ez már csak humán lelkek sóhaja, tudomásul kell venni, hogy a nyelvek többsége kihal, maguk a beszélők sem mindig, sőt többnyire nem akarják beszélni-használni ezeket, egyre több helyen lesz az angol a közvetítő nyelv – s talán azt is tudomásul kell venni, hogy a magyar nyilván még jó ideig marad, de a határokon túl már egyáltalán nem biztos, akármit is teszünk. Nem lehet az ár ellen…

#2 Akitlosz 2013. 10. 7. 19:28:10

De azok a határok nincsenek kőbe vésve. Ahogyan megávltoztak az egyik irányba megváltozhatnak a másikba is. A történelem nem ért véget, forog tovább a kereke. A múlton már nem lehet változtatni, de a jövőn mindig. A jelenben.

#3 Sulai ERika 2013. 10. 23. 18:24:34

A Kölcsey Ferenc Gimnáziumban különleges nyelvórákat tartottak a nyelvek e különös ünnepén. A diákok egy tanóra erejéig ismerkedhettek olyan nyelvekkel, amelyekkel nem találkoznak órarendi óraként. Széles volt a kínálat: angol, hindi, japán, kínai, lovári … De inkább nézzék meg a Kölcsey Ferenc Gimnázium honlapján a gyerekek által készített videót!
http://www.kolcsey-bp.hu/

Új hozzászólás