Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa
  • Recsk
    2019. 03. 20. 06:00

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán
  • Nevek
    2019. 04. 23. 06:00

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Kóka és kókálni – Nem látják a fától az erdőt!

2013.01.4.1 hozzászólás

A kóka szót a nyelvészek nem tudták megfejteni, a kókaiak sem ismerik, holott nagy szócsaládja van a magyar nyelvben. Szekeres Lukács Sándor erre kínál megoldást.

A Pest megyei Kóka község nevének jelentését a helybéliek nem értik, ezért a község monográfiájában szláv eredetűnek gondolják. Úgy hozta a sors, hogy 2007 márciusától Kóka községben dolgozom, ahol nagyon elcsodálkoztam ezen a helyzeten. Kókától 550 km-re nőttem fel a Székelyföldön, ott viszont ismertük a kóka szó jelentését.

Nem lehet csodálni azt, hogy kóka szó jelentését folyamatosan idegen származásúnak tartják, hiszen a jelenlegi hangadó magyar etimológiák nem igyekeznek megfejteni magyar szavaink jelentését. Másrészt a történelemmel foglalkozók körében közhelyszerűen ismert, hogy az 1686-évekre Pest megye településeinek többsége eltűnt, így Kóka települése is. A települések lakóinak eltűnésével természetesen elvesztek a régi hagyományok, a nyelvi sajátosságok stb. Az újratelepedés folyamán az emberek többsége a távolabbi vidékről költözött oda, így érthető az is, hogy miért nem ismernek bizonyos kifejezéseket.

Csodálkoztam, amikor Kóka községben az egyik helytörténész előadása folyamán, azt fejtegette, hogy a kóka szó eredete ismeretlen, de véleménye szerint a cseh coka (csóka, madár) szóból származik. Ez a vélemény a Földrajzi nevek etimológiai szótárának (1988. 1/766.) Kóka címszavára mehet vissza: A szerző szerint puszta személynévből keletkezett magyar névadással, a személynevet a cseh Kavka (csóka) névvel hozza összefüggésbe.

Pedig a kókára ennél egyszerűbb magyarázat is létezik! A kóka szót egyáltalán nem ismerik az értelmező szótárak: A magyar nyelv értelmező szótára (1961), a Magyar értelmező kéziszótár (2003). A Magyar néprajzi lexikon harmadik kötetében (1980, 238.) szerepel a kókonya szó: eredetileg azt a tojást jelentette, amelyet a húsvéti szentelt sonka levében szoktak megfőzni. Kókonya olasz vagy vallon jövevényszó lehet. (!) Az első említése 1518-ból ismeretes „húsvéti kenyér értelmében.” „A szó igei alakja: kókál, megkókál, megkókányoz (a tojást összekoccintani, a diót a fáról leverni, az ember fejére ütni” értelmét jegyezték fel e szótárban. Nem ismerik egyáltalán a kóka szó fa, kis darab fa jelentését, habár a diófáról egy farúddal szokták leverni a diót és semmiképpen sem tojással. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárából (1970, 2/519-520.) jóval többet tudhatunk meg. 1522-ben személynévként előfordul a Johannes Koka. 1803-as adat szerint a szó jelentése: szőlőkacs, de 1838-ban üstök, konty jelentésről tudnak, 1854-ben pedig a „gyümölccsel együtt letört cseresznyeág, melyet ajándékba adnak” jelentését jegyezték fel. Az újabb jelentések: 1905-ből „máglyaszerűen rakott csomó”, 1906-ból „vakarékból készült kis cipó.” A szótár szerint a kóka származékszó: a kacs jelentésű kók származéka. „Mivel a szócsalád töve feltehetően igen régi igenévszó, a kóka képzője a valószínűbb kicsinyítő funkció mellett esetleg elhomályosult igenévképző is lehet; vö. csusza, hulla stb. A kóka jelentései a szócsalád görbül, hajlik stb. alapjelentéséből mind érthetők.” Úgy látszik, hogy a szótár készítői nem ismerik rendesen a kóka szó jelentését, a magyarázatban nem értik a lényeget. Hivatkoznak a kókál igére (tojást összeüt, valamint „póznával lever”, „póznával megver”). Ez a fenti kifejezés már sokkal közelebb áll, a Székelyföldön használt kifejezéshez.

Az Erdélyi magyar szótörténeti tárban (1995, 7/33.) ezt találjuk: Kók 1. (bot- v. pálca) fej, 1791: „Egy Szőllő venige páltza ezüst kokkal…Más venike páltza ezüst kokkal ord. csont kokkal”. Ugyanakkor e szótárban kérdőjelekkel jelenik meg a kóka „?kóka”. Ezt követően megjegyzik, hogy személynévről van szó. „Szn 1602: Kóka András (szabad székely)”.

Az Új magyar tájszótár (1992. 3/430.) viszont számos érdekességet megjegyez a kók, a kóka és a kókálni szavakkal kapcsolatosan. Itt olvasható, hogy a kók kifejezést a moldvai Bákó és Ónfalva magyarjai ismerték, mint a kontyba csavart hajat; Zilah környékén szőlőkacs jelentéseként jegyezték fel. E szótárban a kóka Ősiben (1694), Jászberény közelében (1357) a cseresznye összekötéséhez szükséges pálcika. Gyergyó vidékén (1402) „egymásra merőlegesen rakott fahasábokból kialakított négyszögletes oszlop, építmény”. Kókát is raknak […] „a felrakott nagy fahasábokat toronyalakú magas építményt” jelentést értettek alatta; sokszor két emelete is van, melyekbe bemásznak és játszanak s kettős is a haszna, mert ezalatt a nyers fahasábok száradnak. A kokaja kifejezés Erdélyben (1342) szolgafát jelent, az üstöt a tűzhely fölött tartó görbe karót értették rajta. A székelyek egy része ismeri és használja a kóka szót. A kóka az udvarhelyszéki és gyergyói székelyek között egy kis darab fát jelent, melynek hosszúsága a tenyérnyi mérettől, a néhány araszos vagy a még hosszabb méretig terjed. Kókát tesznek a kályhába, hogy melegítsék télen a szobát. Vagyis a kóka: egy kis darab tűzifa. Az általános kóka mellett van még: a bükkfakóka, fenyőkóka, nyírfakóka. A kókát nem csak a tűzre teszik, hogy melegítsék a kályhát és ezzel a lakást, hanem a kókadarabokkal a deszkákat, amikor egymásra rakják, azzal a céllal, hogy hamarabb megszáradjon a deszka – , felkókálják. A deszkát a székely felkókálja. A kifejezés általánosan ismert a Gyergyói-medencében. A billegő gyermekjátékot, a libikókát érdekes módon szinte az egész magyar nyelvterületen mindenki ismeri, még a kókaiak is.

Czuczor—Fogarasi-szótárban a „kók elvont törzsök. 1. KÓKA, KÓKAD, KÓKÁL, KÓKÁZ” szavakat emeli ki, de az is megjegyzi, hogy a „székelyknél önálló szó, illetőleg fn. is, melynek tárgyesete: kókot”. (http://osnyelv.hu/czuczor/) A kókál is megtalálható a szótárban: „(koc-og-a-al) áth. m. kókál-t. Dunán túl, különösen Veszprémben és Szalában am. a fáról a gyümölcsöt, nevezetesen a diót póznával leveri; továbbá ugyanott tojást kókálni, am. a husvéti piros tojásokat próba végett, melyik erősebb, öszvekoczczintani. A székelyeknél: konkoczélni. Szélesb ért. valakit megkókálni, am. jól megverni, doronggal ütögetni, különösen a fejére verni. Átv. értelemben ellenvélemény nyilvánitása által öszvekoczczanni. Gyöke a hangutánzó ko, törzsöke pedig kóka, melyben a gyakorlatot jelentő k hang g-ből alakúlt által. V. ö. KÓKA.”  A szótár ismeri kókálást is „Póznával leverés; doronggal ütögetés; öszvekoczintás, öszvekoczczanás.”

Ráadásul nincs egyedül a Pest megyei Kóka község! Van még: Rimakóka/Rimakokova (Kokava, Kokova, Lelkes: Magyar helységnévazonosító…, Talma, 1998. 507.) (erre sem hívja fel a figyelmet a földrajzi nevek etimológiai szótára!), sőt a neten pedig Liptókóka (Liptovská Kokava) és Tátrakóka települést is találni. Sok keresgélés közepette megtudhatjuk, hogy a kokova azt jelenti magyarul, hogy bot. El lehet morfondírozni azon, hogy ki vett át, mit és mikor.

A magyar megnevezés mellett szól az is, hogy Kóka vezetéknév előfordul a csíki székelyek között is. Elég csak a híres, bukovinai székely mesemondó Kóka Rozáliára gondolni, akinek édesapja, Kóka István még Bukovinában született. Ha megvizsgáljuk közelebbről a régi okleveleket, megállapíthatjuk, hogy Kóka vezetéknévvel már 1602. VIII. 2-án találkozhatunk, amikor a katonai szemlén a listára felírják Kóka András és Kóka Péter csíkszentdomokosi katonák nevét. (Székely Oklevéltár Új sorozat IV. kötet, Erdélyi Múzeum Egyesület kiadása, Kolozsvár, 1997, 77.) Néhány év múlva újból találkozunk a katonai szemléről fennmaradt listák közül a Kóka vezetéknévvel, hiszen 1614. február 17-22. közötti mustrán Csíkcsomortánból  megjelent Kóka Ferenc (uo. 526.) vagy 1616-ban csíkszentdomokosról  Kóka János (uo. 701. old.). 1643-ban Kóka András és Kóka Péter neve szerepel (uo. 279.). Garda Dezső Főnépek, lófők, gyalogkatonák Csíkban és Gyergyóban (Státus Kiadó Csíkszereda, 1999, 309.) művében az özvegyen maradt Kóka Margareta neve szerepel 1721-ből. Végül a felsorolásokkal megállok Garda Dezső A forradalom katonái Csíkban és Gyergyóban 1848-1849 (Csíkszereda 1998, Alutus, 79.) művénél, ahol Gál Sándor székely tábornok katonái között hét Kóka vezetéknevű személyt jegyeztek fel: Kóka Mihály, Kóka János, Kóka Ferencz silka, Kóka Ferencz, Kóka Ferencz sánta, Kóka István és Kóka Patkó István. Székelyföldi szlávokról bizony nem sokat tudunk.

A példákat még sokáig lehetne sorolni. Gazdag, történeti és jelenkori magyar adatokkal alátámasztott véleményem szerint a kóka semmiképpen nem lehet sem cseh, sem olasz, de vallon eredetű sem, hiszen óriási magyar szócsaládja és elterjedése van. Arra kérném a magyarországi és székelyföldi magyar nyelvészeket, tanárokat és néprajzosokat, hogy egészítsék ki a kóka szóval kapcsolatos mondanivalómat, mert valószínű, hogy ők részletesebben és alaposabb ki tudják fejteni e ritkán használt szavunk értelmezését!

(A cikk első rövid változata megjelent: Gyergyói Kisújság 38. sz. (872) 2010. szeptember 23 – 29. XVII. évf. – 5. oldalán. A jelen közlés az E-nyelv Magazin szerkesztői és lektori változtatásait tartalmazza.)

1 hozzászólás

#1 Dmitrij 2015. 03. 24. 14:42:12

Felső Volga videkén lakó cseremiszek (mari) nyelvén kóka szó keresztanyát jelent.(A “kokaj” pedig a keresztapat)
Ezt sűrűn használják az ottani oroszok is.

Új hozzászólás