Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Gyermekirodalom és médium

2012.06.7.nincs hozzászólás

Az ELTE TÓK Kortárs gyermekirodalom kutatóműhelye konferenciát szervezett 2012. május 11-én A kortárs gyermekirodalom és médiumai témakörben.

Felismertük, hogy napjainkban a kultúra átvételének az egységei, egyáltalán a kulturális jelölők a saját magunkról való tudást, bármiféle értelem megképzését alapvetően változtatták meg. A konferencia címében erre utal a „médiumai” kifejezés. E fogalom címbe emelésével azt jeleztük, hogy a XX. században a kultúra folyamatai, az aktuális tudás és érzékelés, egyúttal pedig az e jelenségeket interpretáló beszéd immár elválaszthatatlan attól a ténytől, hogy a különféle technikai médiumok óriási lendülettel nyernek teret mindennapjainkban.

Emberközpontúbb megközelítést igényel minden olyan helyzetre való rákérdezés, mely alapvetően felfogható kommunikációs helyzetként is. Az irodalommal való találkozás pedig minden esetben az. A konferenciára való felhívásban az irodalmi szöveg mátrixaként az intermedialitást ajánlottuk, valamint az anyagszerűséget szem előtt tartó interpretációs technikákra kértünk javaslatokat a kollégáktól. Az e témában beérkezett előadásokat végül két szekcióban mutattuk be, ugyanis ezek egy része markánsan a techomédiumok, az animáció és az illusztráció jelentésteremtő működését vizsgálta. Másik része pedig azon technikák bemutatására vállalkozott, amelyek a közvetítőnek, a pedagógusnak a jelentésképzésben betöltött szerepét, működését tehetik még hatékonyabbá. Ez utóbbi szekció a „Módszertani műhely” elnevezést kapta, míg az előbbi a „Kortárs gyermekirodalom intermediális mátrixban” nevet.

Az antropocentrikus megközelítés esetünkben ugyanakkor az olvasás fenoménjét is izgalmas látószögbe helyezi. „Esetünkben” – ugyanis felhívásunkban arra utaltunk, hogy kifejezetten a kis – és ifjúkori irodalombefogadás az, amit jobban szeretnénk érteni. Egészen pontosan szerettünk volna válaszokat kapni következő kérdéseinkre: miként tekintsünk az olvasásra, hogyan képzeljük el ennek az antropológiáját a materialitás felől nézve? Hogyan olvas a gyermek? Mi működteti, mozgatja akkor, amikor szöveget, verset, mesét hall, illetve később, amikor irodalommal, szövegekkel néma olvasás során találkozik? Kérdésfeltevésünkkor nem feledkezve meg arról a megkerülhetetlen tényről sem, hogy ez az életkori csoport ontogenetikai szempontból valamint műveleti szempontból sem egységes. A konferencia szekciói közül elsősorban az „Olvasó nevelés” szekcióban bemutatatott előadások fogalmaztak meg válaszokat fenti kérdéseinkre. A „Mese – vers – játék” című szekciókban egyrészt olyan előadások hangzottak el, melyek az irodalomhallgatást, a gyermeki mesemondó, történetmondó tevékenységet a játékhoz hasonlatos ún. én-technikaként közelítették meg. Másrészt e szekcióban adtak elő azok a kollégák, akik a kortárs s a különféle paratextuális utalások alapján gyermekeknek szánt írásművek megközelítésekor e szövegek működésére kérdeztek rá. Konferenciánk címével ugyanakkor a kultúraalakítás hagyományosnak tartható helyére, annak szerepére is rákérdeztünk. Izgalmas s a szereptudatot illetően bíztató válaszokat kaptunk könyvtáros kollégáinktól arra, miként alakul a belátható jövőben könyvtárosaink s könyvtáraink világa.

Új hozzászólás