Horváth Péter Iván

Ilyen nincs és mégis van (Ny)elvi kérdések 76.

2012.02.15.2 hozzászólás

Betekintés a szóalkotási lehetőségek aggasztóan széles tárházába

A régi történet szerint egy vidéki bácsika életében először elvetődik a fővárosi állatkertbe, és amikor meglátja a zsiráfot, percekig csak a szemét meregeti, majd döbbenten így szól: „Ilyen állat nincs”. Távol álljon tőlem, hogy az olvasó kegyeit egy olyan viccel keressem, amelynek a szakálla a földet súrolja. Csak azért idéztem az egészet, hogy eláruljam: a nyelvésztől még egy halvány mosolyra sem futja ennek hallatán, pedig a humorérzéke fikarcnyit sem rosszabb, mint másoké. Az a helyzet, hogy ebben a történetben a saját tudományos csetléseire-botlásaira ismer rá, öniróniával meg hiába van megáldva, ő sem képes annyiszor gyakorolni ezt a nemes erényt, ahányszor ezt a poént el szokták sütni. A nyelvészet egyik legnyugtalanítóbb kérdése az, hogy mi van és mi nincs. Hányszor, hol és mikor kell előfordulnia egy nyelvi elemnek ahhoz, hogy létezőnek lehessen minősíteni? Más nézőpontból: hol van az a határ, amelyen túl egy szóról, kifejezésről vagy szerkezetről biztosan kijelenthető, hogy nincs?

Van-e a magyarban olyan szó, hogy noiusjfd? Akár eskü alatt állíthatjuk, hogy nincs. Bár a nyelvész nagyságrendileg sem tudja megbecsülni a szókészlet méretét, mert azzal sincs tisztában, hogy mi az a szó, nyilvánvaló számára, hogy a noiusjfd nem létezik a magyarban. Ezt arra alapozza, hogy egyik magyar szó sem tartalmaz oiu és sjfd hangkapcsolatot. Három magánhangzót csak az eredményezhet, ha egy szótő és egy toldalék, egy összetételi előtag és utótag vagy két külön szó találkozik (pl. f+é, f+iskola, fiú és lány); másként nincs rá mód. A négytagú mássalhangzó-torlódás még kevésbé lehetséges, mert a sj és a fd sem szó elején, sem szó végén nem állhat, így a toldalékolásban, összetételben és szókapcsolatban nem vehet részt. A *noiusjfd tehát nem létezik a magyarban, mert kizárják a hangsorépítési szabályok. (Csak a történelmi hűség kedvéért: én alkottam meg úgy, hogy vaktában kezdtem nyomkodni a számítógép billentyűit. Mit meg nem teszek az olvasóért!)

Ami engedelmeskedik a hangsorépítési szabályoknak és állandó jelentést is hordoz, az létező szó. Ezt azonban sokszor csak az egész nyelvtörténet ismeretében lehet megállapítani. A jegec, amelyet a nyelvújítók találtak ki az ógörög eredetű kristály pótlására, ma kizárólag az egyik származékában, a választékos, sőt már-már keresett kijegecesedik ’kikristályosodik, megszilárdul’ igében, szótőként legfeljebb a rejtvényekben vagy a műveltségi vetélkedőkben jelenik meg. A jegec mindezek alapján elavult szó: régebben létezett, újabban nem. Az ilyen elemek kikopása nem mindig végleges. Csokonainak egy 1796-ban írt leveléből is adatolható a ’megalakul, létrejön’ értelmű feláll, amely napjainkban olyan gyakori vendége a hivatalos és politikai szövegeknek (pl. „Az októberben felállt testület az alakuló ülésen megválasztotta az alpolgármestert”). Nyilván örülne az olvasó, ha kifejteném, hogy egyes szavak miért kerülnek süllyesztőbe (pl. alít ’vél, sejt’), mások meg miért támadnak fel főnixként, ahogy a feláll is, de csalódást kell okoznom: nem tudom. (Hogy elmaszatoljam az egyéni felelősségemet, büszkén jelenthetem, hogy más nyelvészek sem tudják.)

A létező és a nem létező szavak birodalma között van egy jókora senki földje is, ahol a lehetséges szavak tengődnek. Ezekre az jellemző, hogy az őket alkotó hangok és szóelemek egyaránt eleget tesznek a rájuk vonatkozó sorrendi követelményeknek, a jelentésük nagyjából behatárolható, de nem felelnek meg az intézményesültség feltételének. Ilyen a magyar szavak hosszúsági versenyének örökös győztese, a megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért. Az ebben található hangkapcsolatok mind szabályosak, a magánhangzók hangrendi illeszkedése tankönyvbe kívánkozik (nem *megszentságtalaníthatatlan…), az alakelemek meg ugyanúgy követik egymást, mint bármelyik toldalékolt magyar szóban (nem *megszenttelenségkedít…). Ezenkívül ennek a főnévnek kompozicionális (értsd: az alkotórészekből levezethető) jelentése van. Csak éppen a közösségi szentesítésnek, vagyis az általános használatnak van híján, amit a nehézkessége okoz: a 43 hang, 45 betű és 16 szóelem, ill. a természetes szövegkörnyezetbe csupán izzadságszagúan beleszuszakolható jelentés. Nyilván örülne az olvasó, ha kifejteném, hogy hány fős az a kritikus tömeg, amely a rendszeres használattal létezővé tud varázsolni egy lehetséges szót, de… (lásd az előző bekezdés végét).

A lehetséges szavak többsége alkalmi szóalkotás révén keletkezik. A nyelvközösség összes tagjával megesik, hogy szépen mondja a magáét, amíg egy olyan szóhoz nem érkezik, amely nem jut eszébe, vagy az egész nyelvből hiányzik. Ilyenkor jön jól a nyelvtani szabályok ismerete. Egy internetes csevegésben találtam rá a következőkre: „Megpróbáltuk visszainni magunkat abba a bizonyos érzésbe.” A visszainni nincs benne egyik szótárban sem, de valaki az igekötős igékről szerzett tudásával megalkotta. A szó jelentését jó sok analógia támogatja (bekönyörög, elkunyerál, kidumál stb.), ezért akár el is terjedhet. Hogy mikor és milyen széles körben, az erősen kérdéses. Még inkább így van ez a halandzsával (pl. Apacuka, fundaluka, fundakávé, kamanduka), ahol a forma rendben van, a tartalom viszont kevésbé.

De nem minden alkalmi szóalkotásnak sikerül méhként beporoznia a nyelvhasználók „agyi rétjének” virágait. Néhai lelki vezetőm, egy ferences barát, meghívott az első miséjének 50. évfordulójára rendezendő szertartásra, amelyet a római katolikus egyház aranymise néven emleget. Az ünnepelt boldog volt, hogy a fél évszázad alatt szerzett gazdag lelki élményekért a nagy nyilvánosság előtt mondhat hálát az Úrnak, csak a meghívóján virító aranymise szóval nem tudott megbékélni. A szerzetesek egyszerű életéhez méltatlannak, szenzációhajhásznak találta ezt a megnevezést. „Látod, — mutatta csüggedten a nyomtatványt — hiába mondtam nekik, hogy ne csinálják, csak azért is belearanymiséztek.”

Érti már az olvasó, hogy miért nem nevet a nyelvész a zsiráflátogató bácsin? Tényleg, van olyan szó, hogy zsiráflátogató?

Töltse le a tárcát pdf-ben:
Horváth Péter Iván: Ilyen nincs és mégis van

2 hozzászólás

#1 Akitlosz 2012. 02. 21. 07:37:49

Cupoly.

#2 mordëchai 2012. 02. 21. 15:43:52

mëgszentségteleníthetetlenségëskëdéseitëkért

Új hozzászólás