Pusztay János

Puszay János

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Szűts-Novák Rita

Fráter Zoltán

Szűts Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Magyar nyelvstratégiai feladatok 2011-ben

2011.12.5.nincs hozzászólás

A nyelv változásában és változataiban él. Tehát nem a nyelvi változások, nem a magyar nyelv kihalása miatt kell félni, hanem inkább amiatt, hogy kiszorul bizonyos nyelvhasználati színterekről, bizonyos funkciókból.

Általános gondolatok

Minden attól él és attól működik, hogy használják és gyakorolják. Általános kívánalom: a nyelv által is létrejövő kommunikáció ne legyen a félreértések forrása, és főleg ne lehessen a kirekesztés alapja.

Problémafelvetések, célkitűzések, feladatok 17 pontban

1. A nemzeti és etnikai kisebbségek, illetve a vakok és gyengén látók, valamint a siketek nyelvhasználatának törvényi és gyakorlati támogatása, az ún. nyelvi diszkrimináció megszüntetése (pl. a jelnyelv egyenjogúságának teljes körű biztosítása; intézkedések és javaslatok, amelyek a kisebbségi nyelvek védelmét és oktatását segítik elő). Célul tűzhető ki a határon túli magyar nyelvváltozatok megismertetése a magyarországival – és egymással  pl. egy szótár keretében, vagy az ottani nyelvi irodákkal való kapcsolattartással.

2. Egyes szaknyelvek magyarosítása meglévő vagy kifejezetten erre a célra létesítendő terminológiai tanácsok bevonásával. Idetartozik a szaknyelvek szabványosításának ügye, különös tekintettel a határon túli magyar szakemberekre (pl. Termini kutatóhálózat, www.nytud.hu).

3. A nyelvi tolerancia hatékonyabb elsajátíttatása főleg a nem sztenderd nyelvváltozatok iránt. Tehát nem büntetni kell a gyereket azért, mert formális szituációban informálisan nyilvánul meg, hanem meg kell tanítani a regiszterváltásra. Tompítani, majd eltüntetni kell a nyelvjárási beszédmód megbélyegzettségét. Ki kell emelni a nyelvi sokszínűséget, javasolni, hogy a televíziók és rádiók alkalmazzanak nyelvjárási beszélőket az országos adókon is, de legfőképpen a regionális csatornákon.

4. Az iskolai oktatásban sok, vitatható kategóriával operáló alaktani-mondattani elemzés helyett szükség van több fogalmazási és szövegértési gyakorlatra, nyelvi illemtanra és beszédművelésre, amelyek többek között a korlátozott nyelvi kód megszüntetését, a sekélyes aktív szókincs bővítését, a szegényes és nem hatékony kommunikáció miatt  nyelvi hátrányos helyzetben lévők felzárkóztatását célozza. Ez egyúttal a nyelvi esélyegyenlőség megteremtését is jelenti. A gyerekeknek meg kell tanítani azt, hogy mikor, hol, hogyan illik beszélni, vagyis tudatosítani kell bennük a nyelvi változatok egymás mellett élését és használatát. A leíró nyelvtan továbbra is kellő hangsúllyal szerepeljen az oktatásban, mert hiányos grammatikai ismeretekkel nem lehet idegen nyelveket tanítani, azonban az arányait módosítani kell. (Ma már csak két kötelező érettségi tétel van leíró nyelvtanból.) Ugyanakkor nem jelenthető ki az, hogy a magyar leíró nyelvtan tanulására csak az idegen nyelv elsajátításának a megkönnyítése céljából van szükség. Nem beszélhetünk itt sem fölöslegesen megtanulandó ismeretekről, mint ahogy a logaritmusszámítást sem tekintjük annak a matematikában, annak ellenére, hogy a mindennapi gyakorlati életben alig van rá szükség.  Nyilván nem kell huszonötféle határozót megtanulni, viszont el kell gondolkozni azon, hogy mi hagyható ki. Az is egyértelmű, hogy az idegen nyelvű mondatszerkezetek logikáját igencsak nehéz magyar mondatelemzések nélkül megérteni. A magyar nyelv oktatásának előnyben részesítése az iskolai óraszámokban is meg kellene, hogy jelenjen. Egy középiskolás diáknak heti 5 angol, 3 német és 1 magyar nyelv órája van. (Ennek ellenére idegennyelv-tudásunkkal nem nagyon dicsekedhetünk.) Ugyanakkor általánosan elmondható, hogy a magyaróra egyenlő az irodalommal. (Hogy ne maradjanak el a nyelvtanórák, más tanár tanítsa a nyelvtant és az irodalmat!) A diákok általában az irodalomfogalmazásra kapnak nyelvtanjegyet. Szükség volna emelt szintű magyaroktatás, magyartagozat bevezetésére a középiskolában. A tehetséggondozás kiteljesedhetne az országos középiskolai tanulmányi versenyen való részvételben, majd később folytatódhatna a felsőoktatásban az országos tudományos diákköri mozgalomban. Nagyon fontos a  helyesírás szinteződésének a tudatosítása (iskolai, magyartanári, korrektori, szakmai). Mindehhez hozzátartozik a fiatalság nyelvi nevelése – a nyelv mint a lélek és a gondolat tükre program jegyében. A diákok számára az archaikus szóalakok gondot okoznak, például egy Jókai-elemzésnél több órán keresztül csak a szavak jelentését kell magyarázni. Ki kellene dolgozni a megoldásra valamilyen stratégiát.

5. Feladat az általános és középiskolai tankönyvek nyelvi szempontú átdolgozása, lektorálása és a tanulók nyelvhasználatához, nyelvi tudásához való igazítása is. Nem csak az idegen szavak és szakkifejezések használatának szükségességét célszerű vizsgálni, hanem a mondatszerkesztést is többek között (pl. négynél több bővítmény kapcsolása egy alaptaghoz a szószerkezetláncban).

6. Célszerű lenne a televíziózáshoz köthető fordításoknak is nagyobb figyelmet szentelni, ezeknek a minőségét ellenőrizni, az igényes fordítások létrejöttét segíteni, akár pályázatok vagy oktatás segítségével.

7. Több nyelvi ismeretterjesztés, nyelvi tanácsadás. (www.manyszi.hu)

8. Nagyobb fokú integráció az idegen nyelvi tananyaggal.

9. A jogszabályok és közérdekű közlemények nyelvezetének javítása. A jogi és hivatali nyelv átalakítása, modernizálása, „felhasználóbaráttá tétele”. (Nehéz megérteni az adóügyi vagy más hivatali szabályzatok nyelvezetét és kitölteni a megfelelő űrlapokat.)

10. Azoknak az újságoknak, folyóiratoknak, kiadóknak a támogatása, amelyek korrektorokat is alkalmaznak.

11. A laikus nyelvművelők nézeteinek átalakítása, és a magyartanárok, tanítók és óvodapedagógusok továbbképzése a nyelvi babonák megszüntetése érdekében. Fel kell hívni a figyelmet azokra a tévhitekre és mítoszokra, amelyek azt hirdetik, hogy a magyar nyelv nagy bajban van. Ezeket ki kell gyomlálni a tankönyvekből. (Ez csak abban az esetben lenne igaz, ha nem lenne beszélőközössége és önálló állama a magyar nyelvnek.)

12. A médiában működő, létező anyanyelvi műsorok megtartása, fejlesztése, új ismeretterjesztő műsorok indítása (pergősebben, sokkal fiatalosabban). Nyitás a kereskedelmi médiumok felé: az anyanyelvvel foglalkozó adások ne legyenek a közszolgálati adók „privilégiumai”. Egy jó értelemben vett anyanyelvi show-műsor megszerkesztése német mintára.

13. Az anyanyelvi szervezetek összefogása. Közös programok megvalósítása, utánpótlás-nevelés. Anyanyelvi szervezetek párbeszéde más intézményekkel, kulturális szervezetekkel, pl. könyvtárakkal, múzeumokkal. A civil szektor bevonásának fontossága: támogatni kell a nyelvstratégia céljainak megvalósulását elősegítő, alulról szerveződő kezdeményezéseket. Ebben nagy szerepet kaphatna a nyelvi tanácsadás mellett a nyelvi nevelés. Vagyis annak tisztázása például, hogy mi számít helyesnek, illetve helytelennek? Milyen szempontok alapján lehet megkülönböztetni ezeket? A nyelvi tanácsadásban, amennyiben ez lehetséges, fokozottan érvényesíteni kellene a megengedő szemléletet.

14. Figyelni kell a visszajelzéseket, kiemelten a professzionális nyelvhasználók részéről érkezőket (nyelvészek, fordítók, újságírók, írók, szerkesztők, fogalmazók, terminológusok stb.). A konstruktív javaslatokat be kell építeni a nyelvstratégiába.

15. Az EU nyelvi környezetének és a globális nyelvi hatásoknak a folyamatos követése.

16. Az idegen szavak magyarosítása és azok terjesztése (www.szomagyarito.hu). Általában a folyamat az, hogy az új jelenség az idegen névvel válik ismertté, és a
magyarosított változat már későn jelenik meg. Szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot a szakmák és a magyarosítási szándék között, hogy a bevezetni szánt jelenség, tárgy stb. megjelenésével együtt a magyar megnevezés is kialakuljon, és már így terjedjen el. Ugyanakkor a szaknyelvi helyesírásokat ki kellene dolgozni, mert a legtöbb szakmának még nincs ilyen szabályozása.

17. Alakuljon meg a Magyar Nyelvi Tanács, amely irányadó lehet a nyelvművelés kidolgozandó stratégiájában. Iránymutatásul szolgálna, és bizonyos területeken szükség esetén jó értelemben vett hatóságként működne (pl. a cégnevek és azok helyesírásának a bejegyzésekor stb.).

Az összegzés a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport, valamint a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda tagjainak a javaslatai alapján készült el: Biró János, Bódi Zoltán, Bogár László, Boldog Katalin, Dede Éva, Gajdó Rita, Horváth Péter Iván, Hugyecz Enikő Henriett, Kozma Judit, Langó Blanka, Pölcz Ádám, Sebestény-Tóth Orsolya, Terdikné Takács Szilvia, Terjéki Tamás, Tóth Enikő, Vasné Tóth Kornélia, Vid Gabriella.

Új hozzászólás