Az őszi kikerics és az ikes igék (Ny)elvi kérdések 71.

“Az hangértéke ma szinte az egész nyelvterületën azonos a -ével, s így pokollá tëszi az írni-olvasni tanulók életét.”

De nëm mindënütt!
Ezért igënis van létjogosultséga lyn-nak.
Mëg këll őriznünk a “lágy l” hangunkat.

“Ettől függetlenül a magyar nyelv érték: több millió embër összetartozásának ëgyik legbëcsësebb jelképe. De nëm azért, mert így vagy úgy ragoz, ilyen vagy olyan bëtűi vannak, ill. ennyi vagy annyi szabályból áll.”

De, azért is!

“Az hangértéke ma szinte az egész nyelvterületën azonos a -ével, s így pokollá tëszi az írni-olvasni tanulók életét.”
De nëm mindënütt!
Ezért igënis van létjogosultsága ly-nak.
Mëg këll őriznünk a “lágy l” hangunkat.

“Ettől függetlenül a magyar nyelv érték: több millió embër összetartozásának ëgyik legbëcsësebb jelképe. De nëm azért, mert így vagy úgy ragoz, ilyen vagy olyan bëtűi vannak, ill. ennyi vagy annyi szabályból áll.”

De, azért is!

Kedves kolozs!

Nem vontam kétségbe sem az ly létének, sem a “lágy l hangnak” a létjogosultságát, csak azt állítottam, hogy a magyar nyelv nem ettől értékes. Az érték egy sajátos társadalom-lélektani fogalom, amelynek semmi köze nincs egy adott nyelv szókészletéhez vagy szerkezetéhez. Gondolom, Ön sem azért szereti az anyját/apját/testvérét, mert 170 cm magas, RH+ vércsoportú, középen van elválasztva a haja stb. Nyilván azt mondaná, hogy “azért szeretem, mert ő az anyám/apám/testvérem.”

Így állunk az anyanyelvvel is. A kutató teljesen megérti ezt az erős kötődést (hiszen neki is van anyanyelve), de egy ilyen, alapvetően érzelmi kérdéshez nem tud észérveket szolgáltatni, mert azok — mint igyekeztem szemléltetni — egytől egyig valótlanok.

Jó, akkor kezdjük el alkalmazni újra azt a nyelvet, amit őseink a Halotti beszéd korában használtak. Mert az úgyis szebb, nem igaz? Ma már nem tudunk olyan szépen beszélni, és használni a nyelvet, fúj. Bezzeg az eleink, mennyi hangot mondtak és írtak még!… Ja, hogy azt nem tudjuk rekonstruálni? Hmmm. Érdekes. No comment. Kedves kolozs, nem is értem, hogy mi a célja. Kedves Péter, köszönöm a cikkét!

“Nyilván azért, mert az színtiszta hagyományőrzés: a tájnyelvi jelenséggé vált [lj] hang utolsó mementója. Az hangértéke ma szinte az egész nyelvterületen azonos a -ével, s így pokollá teszi az írni-olvasni tanulók életét. Tényleg büszkeség ez?”

Nëm büszkeség, hanëm valótlanság. Köznyelvista magyar hangzóellenës propaganda.
Az ly és a j bëtű különböző hangokat jelölnek. Ezt még azok is érzik, akik már nëm ejtik tisztán ezëket. Emlékeim szërint sëmmiféle lényegës nehézségët nëm okozott írás tanuláskor az ly bëtű, mivel magyar anyanyelvű, magyar nyelvérzékkel rëndëlkëző gyermëkëk voltunk.

De aki hüle kölök, az hülye kölyök, s véletlenül sëm hüje köjök..
2 përcën belül bárki mëgtanulhat ly-t ejteni, ha gyárilag, anyanyelvileg në tudna, de ezt ëgyszërűen nëm hiszëm el.

Nëm tudom miért érdëke ëgyes köznyelvistáknak hangzókat eltüntetni akarniuk a magyar nyelvből.

Nëhogy már a legbutábbakhoz alkalmazkodjon a nyelv és mindënki más is!

A hëj mëg a hely szóban csak a h hang azonos, mindënféle propagandával szëmben.

Néhány magyar nyelvérzékhiányos nagyon utálja az ly és a zárt ë meg a nyílt e hangokat, de szëgényëdne a magyar nyelv ezëk eltűnésével, ráadásul rondább hangzásúvá válna, ezért nëm szabad hagynunk!

A magyar nyelv ëgyik jellemzője a lágy hangok mëgléte:
d+j=gy
l+j=ly
n+j=ny
t+j=ty

“egy kettős betűtől, amely puszta hagyománytiszteletből megkeseríti minden hatéves életét;”

Ez tëhát nëm igaz. Miért mëgy nyelvésznek akinek ilíen gyënge a magyar nyelvérzéke?

—

“Mátyás nem is annyira igazságos, mint amennyire szociálisan érzéketlen volt, hiszen súlyosan megadóztatta a népét, méghozzá hadicélokra!”

Fizettek volna többet is, csak në halt volna mëg Mátyás király. Mátyás állama képes volt ellenállni a Török Birodalomnak, és ha fënt maradt volna Mátyás államszërvezete, akkor az utódai is.

Sëhol sëm veszëtt több, mint Mohácsnál.
Nëm ártana ennek fényében értékëlni Mátyás államát, és a Fekete Seregët! Nëm tudom mitől lëtt volna jobb ëgy “szociálisan érzékënyebb” Mátyás király amelyik képtelen mëgvédeni az országot.

Aztán mëg Mátyás királysága idején szabad költözködési jog volt érvényben, így akinek nëm tetszëtt ëgy uraság, mëhetëtt másikhoz. Ezt a jogot mëgvonták később Mátyás halála után.

Mëghalt Mátyás király oda az igazság!

—

Amennyiben a hosszú magánhangzókat is ugyanúgy jelölnénk, ahogyan a hosszú mássalhangzókat – nëm tudom miért jelöljük különböző módszërrel – azaz kettőzéssel, akkor az í,ó,ú,ő,ű, bëtűk fëlëslegëssé válnának.

Kár idézőjelbe tënni a “lágy l hangot”, mert az ly valóban lágy l.
Ahogyan az ny lágy n. Egészen pontosan ugyanaz a kaptafa.

Bár ha ez így túl póriasan hangzik, vagy nëm értik mit jelënt akkor a tudós urak kedvéért mondhatjuk palatális laterális approximantnak is, a lényeg marad.
Természetësen nëm halt ki a nyelvből, már csak azért sëm, mert ëgymás utáni l és j a szokásosnál kicsit gyorsabb ejtésekor automatikusan ly képződik. Pl. alj kicsit gyorsabban ejtve ally lësz. Elétëszünk ëgy g-t és máris mëgkapjuk a gally szó helyës ejtését.

Remélëm sohasem győzedelmeskëdendenek az antilyisták!

velemenyemvan
Mi nëm tudunk rëkonstruálni?
A magyar nyelv hangjait?

Ez valami vicc?

Tátsd ki a szádat akkorára mintha á mondanál aztán ejts e-t! Ez a nyílt e.
Tátsd ki a szádat akkorára mintha á-t aztán ejts i-t! Ez a mély i. Amit ugye használunk az a magas i, keskënyre nyitott szájjal i.
De a nyelv őrzi a toldalékolásban a mély i emlékét. Sír, rí, fi, fiú, férfi, pír, iszok, piszok, szid, fing stb.

Csak olyan szűkre nyísd ki a szádat, mintha é-t mondanál és ejts ë-t! Ez a zárt ë.

Tartsd a nyelvedet a szád középvonalában előre az ajkak fele és ejts j-t! Ez az ly.

Nëm këll, nëm szabad a nyelvet a szájpadláshoz tapasztani! Hanëm csak lazán lágyan a száj középmagasságában hagyni, kicsit elöl!

Nëhogy már ëgy hatéves gyerëk në tudja mëgkülönböztetni az ly-t a j-től! Csak értelmesen el këllene neki magyarázni, – amit az iskolákban nëm mindenhol tësznek mëg, hiszen a tanító sëm tudja – és máris fëllépne benne a jé, tényleg érzés.

Ha már otthon a (nagy)szülei nëm tanították mëg. Nëm is fëltétlenül këll, hogy ëgy gyerëk szép ly hangokat halljon (hallyon), mint például melly, pályinka zsëmlye, szavakban, ëlég, ha l-ezést hall néha, hüle, kölök, bagol, luk, foló, goló, góla, s már ebből is tudni fogja, hogy hova këll ly-t írni.

Én elhiszëm, hogy akadnak akiknek ez így sëm mëgy, de miért hozzájuk këllene igazodni?

A nyelvész úr erősen túloz és nincsen igaza. Elfelejtëtte, hogy nëm szabad általánosítani?

Kedves Akitlosz!

Először is hadd reagáljak arra a költői kérdésbe bújtatott sértő állítására, hogy kutató létemre gyenge a magyar nyelvérzékem. Én nem szűkíteném le ezt az adottságot arra, hogy valaki felismeri és következetesen használja is az ë-t és a lj-t. De ha Ön így véli, az sem baj, bár így önellentmondásba keveredik. Ezt írja ugyanis a Wikipediában:

“Mivel az ly és a j eredetileg és elvileg más-más hangot jelölnek, ezért nincs és nem is lehet rá általános szabály, hogy mikor melyiket kell használni.”

Ha nincs és nem is lehet rá általános szabály, akkor nem szép dolog a “legbutábbak” közé sorolni azt a több millió beszélőt, akiknek akár szóban, akár írásban gondot okoz az ly.

Mivel Ön korábban is többször emlegette a “magyar hangzóellenes köznyelvistákat”, kénytelen vagyok megkérdezni: komolyan gondolja, hogy a köznyelvet leíró szakemberek összeesküdtek az ë és az ly kipusztítására? Ha így lenne, vajon mire lenne ez jó nekik?

Végezetül: Ön fennen hirdeti, hogy gyűlöli a köznyelvet, mert abban az Ön egyéni nyelvváltozatánál jóval ritkábban fordul elő a két inkriminált fonéma, miközben a szóhasználata és a mondatszerkesztése teljesen köznyelvi. Ha már nyelvérzékhiányos-hangterrorista tudósként könyvelt el, akkor legalább magánemberként hadd adjak egy jó tanácsot: sürgősen térjen át egy ë-zős és lj-zős nyelvjárásra, és mielőbb törölje az emlékezetéből a köznyelv összes hangtani, szókészleti, nyelvtani és funkcionális sajátosságát, hogy ne kelljen tovább szenvednie ettől a tudathasadásos állapottól.

És még egy jó tanács: a tudós urak kedvéért mondhat nyugodtan approximantot, de tudjon róla, hogy ezt ők approximánsnak hívják

“a köznyelvet lëíró szakembërëk összeesküdtek az e és az ly kipusztítására”

Ez így pontatlan, mivel számos nyelvész igënis követkëzetësen kitart az ë [e] és az ly [ʎ] nyelvünkbeni mëgőrzése mellett.

palatális latërális approximáns = elő-szájpadlás–oldal–közelítőhang

Kedves mordëchai!

Lehet, hogy pontatlanul fogalmaztam, de Akitlosz fenti és korábbi hozzászólásaiból ez a hiedelem olvasható ki.

Tudom, hogy egyes nyelvészek következetesen kitartottak az ë és a [ʎ] megőrzése mellett, de ez a nyelvközösség szempontjából mellékes. Ha a magyar anyanyelvűek többsége a jelek szerint egyiknek sem érzi különösebb szükségét, ill. egyiknek a hiánya miatt sem szenved megértési zavaroktól, akkor ez az egész már nem tudományos kérdés, hanem hagyományápolás.

“… a magyar anyanyelvűek többsége a jelek szërint ëgyiknek sëm érzi különösebb szükségét”

Én nëm tudok ilyen fölmérésről, bár lëhet, hogy ez csak saját hiányosságom.

Ilyen erővel mëg lëhetne szüntetni az ékëzetës írást is, míg végül olyan szintre süllyednénk, mint ahol az angol nyelv van jelënleg (hangjainak följegyzését illetően).

Nëm hiszëm, hogy sok magyar ajkú vágyna erre.

Felmérésről én sem tudok, de nyelvészként elég jól meg tudom állapítani, hogy az emberek mit tekintenek nyelvi problémának. Álmomból felverve is meg tudom nevezni azokat a helyesírási, stilisztikai és nyelvhelyességi jelenségeket, amelyek sokakat bosszantanak és akár ténylegesen akadályozhatják is a hétköznapi kommunikációt. De a tizenötödik magánhangzó és a lágy l nem tartozik ezek közé.

Az ékezetes írást tudtommal senki nem akarja megszüntetni. Az “olyan szintre süllyednénk” kitételt nem kommentálnám, mert az már nekem lenne kínos…

Tëhát nincs fölmérés. Akkor előbb várjuk azt mëg.

Miért lënne kínos a kommëntálás?

Általában én is azt szorgalmazom, hogy minél több mindent derítsünk ki interjúkkal, résztvevő megfigyeléssel, korpuszelemzéssel stb., de ebben az esetben nem sok értelmét látom. Az élőnyelvi vizsgálatok során Magyarországon is egyre gyakrabban használt ún. nyelvi naplókban, ill. a nyelvi problémákról szóló tanulmányokban nyoma sincs annak, hogy a szóban forgó két hang visszaszorulása zavarná az embereket, vagy gátolná a beszédüket.

De tudja mit? Korábban több tanítványomtól is megkérdeztem, hogy ismerik-e, használják-e a két hangot. Alig volt valaki, aki egyáltalán a kérdést megértette, nemhogy igennel válaszolt volna. Hozzáteszem, hogy nyelvszakos hallgatókról és nyelvész doktorjelöltekről, azaz olyan emberekről van szó, akiknek a nyelvi tudatosságuk jóval nagyobb az átlagnál, nem szólva a tudományos felkészültségükről.

Ezek után talán belátja, hogy nincs mit felmérni. Ön és Akitlosz egy korábbi nyelvállapotot eszményít és akar visszaállítani. A gond csak az, hogy nem ismerik pontosan ezt a nyelvállapotot (a két hang területi, stilisztikai, beszédhelyzeti rétegződését), továbbá nem hajlandóak tudomásul venni, hogy a többség már döntött ebben az ügyben. Természetesen megtehetik, hogy a Horatius óta emlegetett nyelvszokás elsőbbségét tagadva az árral szemben úsznak, de rá kell mutatnom valamire: ezt a konzervatív nyelvszemléletet Akitlosz állandó gyűlölködéssel, Ön pedig többek közt annak sugalmazásával kívánja igazolni, hogy az angol nyelv írásrendszere primitívebb a magyarnál. (Ez a no comment kategória.)

Egyébként lehet, hogy csak én nem ismerem jól az internetes hozzászólások lélektanát, de furcsállom, hogy egészen másról folyik a vita, mint amiről a tárca szól.

Ami az angol nyelv hanglëjegyzését illeti, nëm këll félnünk elmondani az igazságot. Vagyis azt, hogy ëgy-ëgy bëtűjük mëgfelelhet több hangnak is, tëhát igën nagy a zavar e térën az ánglius nyelvben.

————————–
Mivel itt létëző jelënségről van szó (nevezetësen az ë [e] és az ly [ʎ] használatáról), nincs szó sëmmiféle visszahozatalról. Ëgyébként még az sëm lënne lëhetetlen, visszahozni olyat, ami már nincs (lásd az ivrit nyelv példáját).

De visszahozhatnánk például a vëláris i-t [ɨ] (nyíl, bír, iszik, íj, hív, híd stb.), amëly valóban kiveszëtt már.

Az angol nyelvben a hangok és a betűk sokkal szabályosabban felelnek meg egymásnak, mint első ránézésre hinnénk, ill. mint amennyire maguk az anyanyelvűek is szeretnek ezzel tréfálkozni. Amit Ön igen nagy zavarnak hív, az a hagyományőrző írásmód érvényesülése — történetesen a leggyakoribb szavakban. Ha azonban valaki megtanulja ezeket, akkor több ezer szónak jó eséllyel meg tudja jósolni a kiejtését.

Én nem ë és az ʎ “visszahozataláról” írtam (hiszen sosem állítottam, hogy teljesen kihaltak), hanem arról, hogy Önök azt a nyelvállapotot szeretnék visszaállítani, amelyben ez a két hang még gyakrabban és szélesebb körben fordult elő. Az ivrites párhuzama pedig sántít, mert ők nem hangokat, hanem szavakat, kifejezéseket és szabályokat élesztettek fel. Nem mindegy!

S ha már a veláris i-t említi, ha az iskolákban nagy kínnal-keservvel elkezdenék beleverni a nebulókba, az kinek lenne jó? Ez a helyzet az ë és az ʎ népszerűsítésével-megőrzésével is. Aki szereti, ám használja őket, csak azt ne higgye, hogy így az ő beszéde szebb, jobb vagy különösen nyelvészeti értelemben helyesebb lesz.

De úgy felelnek mëg a hangok és bëtűk az angolban, hogy ëgy bëtűhöz akár négy-öt hang is tartozhat. Ezt lëhet szabálynak is nevezni, de tény, hogy így csupán ëgy fölöttébb nagyolt lëjegyzését lëhet mëgvalósítani az angol hangkészletnek.

“Az ivritës párhuzama pedig sántít,…”

A hasonlat nëm jelënt azonosságot! Szó së róla, hogy sántítana.
Elfeledëtt szavakat, kifejezésëket, szabályokat föléleszteni jóval nagyobb teljesítmény, mint használatban lévő hangejtést mëgőrizni.

A vëláris i újbóli bevezetését magam sëm tartom túl valószínűnek
(bár örvendetës lënne), azonban az ë [e] és az ly [ʎ] hangok mëgőrzése igën kívánatos.

“…az kinek lënne jó?”

Mindën magyar ajkúnak jó lënne, mert így ëgy szëbb hangzású nyelvet bírhat.

” …,csak azt në higgye, hogy így az ő beszéde szëbb, jobb vagy különösen nyelvészeti értelëmben helyësebb lësz.”

Nëm hiszëm, hanëm tudom, hogy színësebb a nyelv attól (is), ha mëgkülönböztetik az ë [e] az e [ɛ]-től ill. a ly [ʎ]-t a j-től. Ez nëm kérdésës.

Csak mellesleg jegyzëm mëg: kizárólag olyanoktól hallottam, miszërint fölöslegës lënne mëgőriznünk az ë [e] és az ly [ʎ] hangjainkat, akik maguk sëm hallják/érzik ezëket, vagy nem tudják hol használandóak ezek (mármint az ë).

“Mivel Ön korábban is többször emlegette a “magyar hangzóellenes köznyelvistákat”, kénytelen vagyok megkérdezni: komolyan gondolja, hogy a köznyelvet leíró szakemberek összeesküdtek az ë és az ly kipusztítására? Ha így lenne, vajon mire lenne ez jó nekik?”

Ezt tőlük këllene mëgkérdezni. Én is szeretném tudni. Mindën esetre gyanús méretëket ölt manapság a dëzinformálás az ly kapcsán.
Kihalt, csak északi nyelvjárásban fordul már elő, tiszta lëxikális tudást igényël a helyësírás elsajátítása, elhagyják a lágy mássalhangzók csoportjából, az ny a ty és a gy mellől, pedig az ly is odatartozik stb. S mindez “hivatalos”véleményként előadva.

Hasonló a helyzet az ë esetében is.

A más vélemény az ly és a ë pedig kevés nyilvánosságot kaphat. Hiába mëgalapozott az ly-t és az ë-t nëm értők számára már annyira hihetetlen, hogy komolytalannak tartják saját magukból és saját beszédjükből kiindulva.

Én is magamból indulok ki, ezért tudom pontosan, hogy az, amit a magyar nyelvről lëhet olvasni az nëm igaz illetve nëm a teljes igazság a nyelvünkről.

Én előnytelennek tartom, hogy azt lëhet olvasni a magyar nyelvről többek között a wikipédián amit.

Messze nëm teljeskörű a tájékoztatás és ëgy szűkebb nyelváltozatot rëklámoznak.

Kettő fonéma eltüntetése a nyelvből ront annak hangzásán

A jövő nyelvészei mëg majdan nëm értik, hogy mi mitől, hogyan alakult ki.

Ami a hangzásnál problémásabb az az, hogy az ez e és az ë összemosásával 1800-nál több azonos hangzású szó keletkëzik, ami nehezen érthetővé tëszi az így beszélő embërëket.

Mëgtörtént:
- Lementem.
- Hova?
- Az adatokat.

Szóval fogalmam sincs, hogy miért ezt a hangzóhiányos nyelvváltozatot erőltetik “hivatalosan”, de mivel erőltetik nagyon annyit tëhetëk, hogy elmondom a valós helyzetët, ha már az általános iskolákban nëm regélik el azt a tanerők mindën tanulónak.

Ha mëgtënnék nëm lënne ennyi félreértés és a gyermëkëk is könnyebben mëgtanulnák a helyësírást.

“Ha nincs és nem is lehet rá általános szabály, akkor nem szép dolog a “legbutábbak” közé sorolni azt a több millió beszélőt, akiknek akár szóban, akár írásban gondot okoz az ly.”

Hát a legokosabbak között nehezen lehetnek.

Általános szabály természetesen nem lehet, de arra sincsen általános szabály, hogy hol használunk a-t és hol á-t, hol n-et és hol m-et, hol n-et és hol ny-et.

Szabályszerűségek viszont mindig akadnak. Ezek ismerete éppen elég támpontod ad.

R után ly soha nem következhet közvetlenül! Például, férj, fürj, sarj, tarja, tarján, varjú stb.
Ennek oka, hogy az r után az ly normális beszédsebességnél kiejthetetlen.

Szó a lyuk és származékai (például lyuggat, lyukasztó) kivételével nem kezdődik ly betűvel. Esetleg van még a lyány szó.
-ely+eg, -oly+og, -öly+ög képzőben mindig ly.
-ály, -ély képzővel képzett szavak mindig ly-re végződnek (például veszély, viszály, borzadály, akadály, uszály, meredély stb.), azonban sok nem képzett szó is végződik -ájra, -éjre (például taréj, muszáj, lakáj, papagáj).
egyéb toldalékokban az említetteken kívül soha nem lehet ly.
Mivel az ly lágyított l, ezért többnyire l-t ejtve helyette is egyértelműek maradnak a szavak, és úgy is “jól hangzanak”, míg a j esetében ez nem állhat fent.

Amúgy a képzős szavak eleve lefedik az ly-es szavak döntő részét. Levés olyan ly-es szó akad, amelyik nem képzett szó az oly-og, -ely-eg, öly-ög, -ély, -ély képzőkkel. De ezeket viszont mindet lehet l-ezni.

Legfeljebb 300 ly-es szó akad a magyarban, de ebben már benne vannak a településnevek és az alig használt, azaz már nem használt régi szavak is.

A helyesírás elsajátítása azért és csak azért gond, mert a tanító nem magyarázza el megfelelően az ly mibenlétét, mert maga sem érti. Ha azzal jön, hogy nincs rá szabály nem lehet tudni, be kell magolni és punktum, akkor persze problémáik lesznek a gyerekeknek.

De ha megismertetné velük a hangot is, és ezt a pár egyszerű szabályszerűséget, akkor máris kigyullad a gyermekekben a jé tényleg érzés!

“Ön fennen hirdeti, hogy gyűlöli a köznyelvet,”

Én ezt a szót, hogy “gyűlöl” eleve nëm is használom, legfëljebb csak ilyenkor, amikor másokat idézëk.

Mert ez az érzés engëmet ugyan nëm jellemëz.

Aztán mëg ott kezdődik a probléma, hogy mi is az a köznyelv? Ki dönti el? Az északkeleti tájszólás, a pesti beszéd a köznyelv? Vagy mi? Vitatom, hogy a fonémahiányos nyelvváltozat lënne a köznyelv, de ha az, akkor én azt nëm beszélëm, és néha nëm is értëm.

Már Kazinczy Ferenc idejében sëm értëttek ëgyet vele a dunántúliak, hogy az ő beszéde lëgyën a köznyelv.

Ëgyáltalán mi a francért këllene ëgységësíteni a nyelvet?

A kettősség már a középkorban is mëgvolt.

Ami engëmet zavar az az, hogy az úgynevezëtt magyar nyelvről elérhető információk részre hajlóak, nëm teljeskörűek, és így nëm kellően mëgalapozottak.

Már csak érdëkësségképpen is célszerű lënne nëm agyonhallgatni az ly mibenlétét.
Mëg azért, hogy në jajgassanak már annyit a helyësírási nehézségëk miatt!

Mëgtanítani a főiskoláson a tanítóknak rëndësen, akik így az általános iskolákban hatékonyabban tudnának tanítani.

Ennyi a probléma mëgoldása, félóra a tanítóképző főiskolákon és az általános iskolákban.

S nëm hagyni fogalmatlanul őket.

Úgyhogy alapvetően az általános iskolai oktatásban látom a probléma gyökerét.

Keveset tanítanak mëg ott a magyar nyelvről.

Pedig aki az anyanyelvét jobban ismeri, tudatosabban használja, ő idegën nyelveket is könnyebben tanul.

“a nyelvi problémákról szóló tanulmányokban nyoma sincs annak, hogy a szóban forgó két hang visszaszorulása zavarná az embereket, vagy gátolná a beszédüket.”

Hjaj mán, a kevesebb hangzó nëm a beszédët gátolja, hanëm a beszéd mëgértését. Nëm mellesleg rondább hangzásúvá tëszi a beszédët.

A beszélők és a hallgatók érdëkei ütköznek és eltérnek.
A beszélő érdëke az, hogy minél ëgyszërűbben ki tudja fejezni magát.

A hallgató érdëke mëg az, hogy minél pontosabb, ëgyértelműbb információkat kapjon.

Sok beszélő például szívesen hagyja ki az alanyt, a tárgyat, s ëgyéb nëm kicist fontos dolgokat a mondatából. Neki úgy könnyebb, rövidebb. A hallgató mëg törheti a fejét, hogy vajon miről is van szó.

S persze a hallgatónak këll beszélővé válnia, és visszakérdëznie, ha nëm ëgyértelmű, amit hall.
A kétértelműségëk szaporítása a nyelvben sohasëm a hallgatók érdeke, hanëm a beszélőké.

Magától értetődő, hogy a kevesebb hangzót használókat ugyan nëm zavarja, ha mások náluk ëgyértelműbben beszélnek. Értik ők az ëe-s beszédet is. Nekik nëm këll visszakérdëzniük. Csak örülhetnek, hogy pontosabb információt hallanak.

De fordítva viszont már persze, hogy zavaró.

A ly és j esetében ez nëm lényegës probléma, mert kevés azonos alakú szó van, de az e és az ë esetében a keverëdés súlyos követkëzményekkel jár.

A nyelvtan sem lësz érthető tőle, mert azonos alakú toldalékok keletkëznek amelyek különben pedig ëgyértelműek lënnének.

A magyar igeragozás például teljesen ëgyértelmű. Lënne, ha pl. nëm kevernék össze a -tak, -tek ragot a -tok, -tëk, -tökkel.

“Ön és Akitlosz egy korábbi nyelvállapotot eszményít és akar visszaállítani.”

Ez ëgy ma is létëző nyelvállapot. Akik nëm értik, ëgyszërűen lëtagadják, hogy ilyesmi létëzik.

Nëm a múltat akarom visszaállítani, hanëm védëm a valóságot, a jelënt, amit az ilyen cikkírófélék ëgyszërűen eltagadnak, csak mert ők nëm értik, nëm tapasztalják, ebből kifolyólag furán viszonyulnak az olyanokhoz, akik mást állítanak és nëm hisznek nekik.

A fëlmérés kérdése:

Ez nehéz ügy. 40-70%-ra bëcsülik az eëzők arányát.
Nehéz lënne nagyon fëlmérni.
Saját bevallás alapján azért problémás, mert sokan ösztönösen beszélnek, és hiába eëznek, ezt kérdésre lëtagadják. Tudatosan nëm tanította erre őket sënki, így maguk sëm tudnak róla.
Mások beszédjének mëgítélése pedig azért problémás, mert abban a hallgató mëgítélő véleménye tükröződik.

A csupán ëgy közepes e-t használók az ëező beszédet legfëljebb kicsit furcsának hallják, de maguk sëm tudják miért és nëm jönnek rá.

Az eëzők pedig az ëgy e-s beszédët amúgy is automatikusan lëfordítják a saját magyar nyelvükre főleg, ha érteni is akarják, azaz az olyanok beszédébe is belehallják a kétféle eë mëgkülönböztetést akiknél lëhetséges, hogy ez valójában nincsen is mëg. Szintén ösztönös, nëm tudatos.

Ha azt hallom, hogy mentek, akkor kénytelen vagyok kitalálni, hogy én ti vagy ők akar-ë lënni a szëmélyës névmás.
Azaz mentëk, mëntëk, vagy mëntek.

Úgyhogy csak valami gépezettel lëhetne objëktívan fëlmérni.

Mondjuk amelyik méri az e-k ejtésekor az ajkak ëgymástól való távolságát tizedmillimétërben.

Az adatokból mëg lëhetne ítélni, hogy a beszélő tësz-ë különbégët zárt ë és nyílt e között, vagy esetleg ëgyforma közepes eket használ csak.

Mert gyakorlatilag ez így ëgyütt már háromféle e a magyar nyelvben.

Zárttól a nyílt felé:
1. é
2. zárt ë
3. a “pesti”, “köznyelvi”? e
4. nyílt e
5. á

“a többség már döntött ebben az ügyben.”

Mikor volt erről népszavazás? Valahogy nëm rémlik. A nyelvállapot nëm dëmokratikus szavazgatás kérdése.

Tényállás, hogy a magyar nyelvben létëzik ly és ë is.

Az pedig, hogy mi a köznyelv és mi tájszólás eléggé ízlés dolga. Érthető, hogy mindënki a saját nyelvváltozatát kedveli.
Mindën szentnek maga felé hajlik a keze, már Kazinczy is ilyen volt és mi is ilyenek vagyunk, bárhogyan is beszélünk.

“ha az iskolákban nagy kínnal-keservvel elkezdenék beleverni a nebulókba, az kinek lenne jó?”

Ly esetében azoknak akik folyton nyafognak miatta és mëg akarják szüntetni.

Hanëm bemagolniuk këllene, hanëm mëgérteni mert elmagyarázzák nekik, akik most sëm beszélgetnénk erről itt.

Ëgy óra a tanítóképzőkön és ëgy írás, mëg ëgy nyelvtanóra az általános iskolákban.

Aztán akkor nëm néznének bután a doktoranduszok is, ha előjön a téma.

Ilyen ëgyszërű lënne.

Ráadásul mindez nëm csak a magyar nyelv alaposabb mëgértésében lënne hasznos, hanëm az idegën nyelvek tanulását is segítené.

mordëchai topictárs véleményével természetësen a legmesszebbmënőkig ëgyetértek.

Miért jó, ha ëgy nyelv mëgőrzi a hangjait? Mert szëbb, választékosabb hangzású marad. Ráadásul így könnyebb más nyelvek hangjait is mëgtanlni és ejteni.
Az eë esetében pedig ëgyértelműen érthetőbb marad a nyelv, a beszéd és a nyelvtan is.

A mély és a magas i összekeverése kevés azonos alakú szót terëmtett. Pl. ír = papírra vet és ír = Írország beli, vagy ring = ringatózik, ring = boxmëccsëk (ha már van x a magyar ABC-ben akkor használjuk!) helyszíne, esetleg autóvërsënypálya.

Az ly és a j összemosása is csekély érthetőségi problémát okoz pl. szipoly vagy szipoj, pulya, puja, bolyt, bojt folyt, fojt stb.

Kettő magánhangzó összemosásával 1800+ azonos alakú de más jelëntésű szót összehozni azonban már nagyon durva. Ezëk ugyanis már a ragozásban és a nyelvtanban is döntően fontos szerepët játszanak.

Számomra az a furcsa, hogy ha a mély hangrëndben mindënki pontosan érti a ragok, toldalékok szerepét, jelentését és fajtáját, akkor a magas hangrëndben ugyan mitől nëm?

Azt mindënki érti, tudja és ejti is, hogy mi a különbség a hajtottam és a hajtattam között, de azt érdëkës módon már nëm, hogy mi a különbség a sejtëttem és a sejtettem között.

Pedig pontosan ugyanaz a kaptafa, csak más hangrëndben.

De hasonló a helyzet az ny és az ly esetében is. Az ny-t mindënki érti, használja tudja. Az ly mëg bár hiába pontosan ugyanarra a kaptafára készül mégis száműzetésre ítélnék, csak mert azt nëm értik. Bár használják, de lëtagadják és nëm értik.

Aki ezzel vitatkozna, nekik újra, az l és j ëgymás utáni, a szokásos beszédnél kicsit gyorsabb beszédsebësség esetében automatikusan ly képződik. Szél Józsi gyorsabban ejtve Szélyózsi.

Még azok beszédjében (beszégyében) is, akik azt sëm tudják milyen hang az az ly. Hát ilyen.