Balkáni nyelvtan Tetten ért szavak 29.

Én csak olyat szoktam hallani, hogy a budapestiek beszélnek a legcsúnyábban, leglaposabban magyarul, s këgyetlenül hadarva.
Szërintem is igaz ez, legalábbis statisztikailag.

Talán az egriek beszélik a legszëbb magyart, de a székëlyëk beszédét is öröm hallgatni.

Valóban, ëléggé visszás amaz állapot, melyről Tanár Úr is írt.
Kis-Magyarországban a bëcsületës embërëket az idegënëk ëgyre inkább a kërësztnevükön szokták szólítani ill. tëgëzni szokták, miközben a törvénysértőket urazzák.
Ezën iránylatnak hátterében én a követkëző okot látom:
Hazánkban a szabadelvűség ëgy teljesen szélsőségës, elkorcsult válfajának lëhet(t)ünk tanúi. Ennek követkëztében némëlyek már-már kényelmetlennek érzik, hogy valakit -a magyar hagyományoknak mëgfelelően- tisztëletteljesen mëgszólítsanak, nëhogy tëttük kiríjon ezën új világban. Ugyanakkor, mivel mind ëgyenlőek vagyunk, a bűnözőnek is ki këll járjon ugyanaz a tisztëlet, s az e szabályt betartani igyekvők -talán tudtukon kívül- nevetségëssé válnak, amikor a “rabló úr”, “betörő úr” stb. mëgszólításokkal élnek.

Véleményëm szërint csak az lëhet a kiút a fönnebb említëtt kívánatlan állapotból, ha visszatérünk a jól bevált, régi magyar illemtanununkhoz, mëlynek a szëmélyëk mëgszólításának mikéntje is részét képezi.

Tanár Úr kérëm, tessék csak a “darázsfészëkbe nyúlni”, mert más nemigën fogja mëgtënni, pedig nagy szükség lënne rá!
Igën, föltétlenül szükségünk van az “úrnő”-re, “úrasszony”-ra, “úrhölgy”-re, mint az “úr” női párjára.

Balkáni nyelvtan aktuális. Sajnos a nyelvhasználat kérdésében nem igazodnak el a diplomás emberek sem. Hol vannak nyelvünk ízes szavai? Igazán érdemes lenne további írásokat is közölni a nyelvhasználat köréből. Professzor Úr írását szívesen közölném tanítóknak szóló szaklapban is.

Nekëm az a furcsa, a rëndkívül furcsa, hogy a köznyelvisták, a pesti nyelvet szépnek tartók a magyar nyelv olyan alapvető jellegzetësségeit tartják kihaltnak, illetve legfëljebb csupán az északi, palóc tájszólásban élőnek még, amelyek viszont messze-messze élnek Magyarországon is, a tájszólások többségében.

A pesti nyelv már csak azért sëm lëhet szép, mert nëm, hogy nëm használják a magyar nyelv alapvető hangzóit – ly és ë – de a létüket is vitatják a pesti nyelvészëk.

Tapasztalataim szërint a magyarországi magyarok jelëntős része is normálisan beszél magyarul, ahogyan a palócok is, és nëm a pesti köznyelvet használják.

És például sohasëm beszéltem azt az állítólagos köznyelvet, pedig közöm nincsen az északi tájszóláshoz.

Ahol a hely és a hëj ugyanúgy hangzik, ott sok mindën lëhet, csak számomra szép magyar beszéd nëm.

Én a dunántúli tájszólásra szavazok.

Ez az ëgységësítésre való törekëdés sokat ártott a magyar nyelvnek szërintem. A szépségének mindënképpen.

A Kárpát-medënce legtöbb vidékén beszélik a szép magyart, kevésbé Budapestën és észak-keletën.

Már bocs, de épp az a lényege a dolognak, hogy nincsenek „szép” meg „csúnya” nyelvjárások, mindegyik egyenértékű. Nekem a gyerekkorom óta hallott északkeleti tetszik a legjobban, mert ez szokás kérdése. Az a baj, hogy nem használják az általatok itt írásban erőltetett ë betűt? Nekem meg az furcsa.

Mi az, hogy szép nyelv? Annyira könnyen dobálóznak ezekkel a kifejezésekkel, de akik a leginkább kardoskodnak az állítólagos “romlás” és “korcsosulás” ellen, soha nem mondták még meg, hogy mit kellene ez alatt értenünk. Minden nyelv szép a maga beszélőinek, és természetesnek is kellene lennie, hogy egy anyanyelvi beszélő az anyanyelvét tartja a legszebbnek. De kérdezem én, ha például van olyan elem, amelyre a beszélőknek nincsen szükségük (mert mondjuk a hiánya nem gátolja a megértést), akkor minek erőltetni a használatát? Csak azért, hogy ezzel magyarabbnak látszódjunk? Igen, a [ë]-re gondolok…

Ki beszélt/írt itt erőltetésről. Arról van szó, hogy a legtöbb Kárpát-medëncei vidékën a magyarok használják a közepesen zárt elülső ajakrésës magánhangzót (ëgyszërűbben, középzárt ë-t), ezért jogos ennek jelölése is.
Hogy melyik a szép és melyik a csúnya ejtés, nëm teljesen szubjëktív, ugyanis mëg van állapítva már régóta, hogy nyelvünkben mi a standard kiejtése ëgy-ëgy hangnak, hangkapcsolatnak.

Ki beszélt/írt itt erőltetésről. Arról van szó, hogy a legtöbb Kárpát-medëncei vidékën a magyarok használják a közepesen zárt elülső ajakrésës magánhangzót (ëgyszërűbben, középzárt ë-t), ezért jogos ennek jelölése is.
Hogy melyik a szép és melyik a csúnya ejtés, nëm teljesen szubjëktív, ugyanis mëg van állapítva már régóta, hogy nyelvünkben mi a standard kiejtése ëgy-ëgy hangnak, hangkapcsolatnak.

Miből gondolja, hogy az ë-re nincs szükség? E hangunknak nagyon is fontos a szerepe. Íme:

FONTOS ËGYBEESŐ SZÓALAKOK

-TEK és -TËK (igevégződésëk)
Az igéknél ez a leggyakoribb ëgybeesés. A múlt idejű alakkal sokkal gyakrabban találkozunk.
-tek, példa: kértek (ők; múlt idő) (mély: -tak, vártak);
-tëk, példa: kértëk (ti; jelën idő) (mély; ajakkerekítésës: -tok, vártok; -tök, ültök)

-EN és -ËN (határozóragok)
-en, példa: ügyesen (hogyan?) (mély: -an; okosan)
Az -en határozórag nagyon gyakori.
-ën, példa: ügyesën (milyenën?) (mély; ajakkerekítésës: -on, okoson; -ön, zöldön) Az -ën határozórag melléknévvel ritkán fordul elő.

-ËTTE és -ËTTE (tárgyas igerag és műveltető képzővel tárgyas igerag)
-ëtte, példa: sejtëtte (cselekvő ige; ő; múlt idő) (mély: -otta; hajtotta) Gyakoribb a műveltetőnél!
-ette, példa: sejtette (műveltető ige; ő; múlt idő) (mély: -atta; hajtatta) (Továbbá: öntötte; öntette.)

-Ë (kérdőszócska)
Az -ë kérdőszócska mindig zárt! Várod-ë? Viszont a számnevek után nyílt e található, például: 9-e. (Az ez mutatónévmás rövid alakja, az e inkább csak népnyelvi.)
A kérdőszócska sokkal többször fordul elő, mint a keltëzés e-je.

VËSZ – VESZIK – VET (igék)
A sokkal gyakoribb vësz (fog, ragad, vásárol stb.) igével töbször ëgybeesik a veszik (elvész, pusztul, eltűnik) vagy a vet (dob, magot földbe helyëz) ige valamelyik alakja. Itt zavaró lëhet az is, hogy a tárgyas és tárgyatlan igéket nëm tartja számon a jelölő. De józan értelëmmel könnyen kiválaszthatjuk az oda illő szóalakot.

-ËK és -ËK (melléknevek többes számú végződése)
A -s képzős melléknevek (és az ëgyéb melléknevek) többes száma általában -ek (melléknévi jellegű). A legtöbb esetben emellé párosul az -ëk (főnévi jellegű) végződés, bár a főnévi alak nëm jellemző mindën melléknévre (mély hangrëndű: -ok; ajakkerekítésës: -ök). A XIX-XX. században külön-vált és mëgszilárdult nyelvi alakok jelës nyelvtudósaink szërint élnek, terjedőben vannak. Az ë-ző nyelvi eszköz szóanyaga (szótára) tartalmazza ezëket az alakokat is.
A kétféle kötőhang szófaji különbségët fejez ki. De ez az elkülönülés nëm tekinthető általánosnak.
Milyenëk? A torták gesztënyések. (Mély hangrënddel: A jó tanulók okosak.)
Mik? A gesztënyésëk jó termést adnak az idén. (Mély, illetve ajakkerekítésës: Az okosok nëm mindig ëlég okosak. Az ismerősök arrafelé nëm ismerősek.)
Szögezzük lë tëhát: Az első, az -ek végű melléknévi alak jóval gyakoribb a zárt e-snél!

IV.
JELËNTÉSMËGKÜLÖNBÖZTETŐ KÖTŐHANGOK

Néhány névszónak (és képzëtt alakjaiknak) kétféle kötőhangja használatos. A zárt e az ősibb, a nyílt e az újabb. A jelëntéselkülönülést a zárójeles kifejezésëk szëmléltetik. Az alább követkëző jelëntés-mëgkülönböztetésëk első olvasásra nehéznek tűnnek. De inkább csak az aláhúzott alakokat használjuk.
ÉKËS (díszës) és ÉKËK (díszëk; többes szám); ÉKEK (hasítók; többes szám) és ÉKES (ék van benne);
ÉLËS (a kés); ÉLEK (többes szám) és ÉLES (a ruha éle);
HËGYEK (többes szám) és HËGYES (hëgyes vidék); HËGYËS (hëgyës kés);
HELYËS (helyës fiatalok) és HELYËNKÉNT (itt-ott, néhol, helyënként még hófoltok láthatók); HELYEK (többes szám), HELYENKÉNT (külön helyenként këll fizetni) és HELYES (ülőhelyes lëlátó);
ÍZËK (érzetëk) és ÍZËS (ízës étel); ÍZES (ízes a rovar lába, ízekből áll) és ÍZEL, ÍZELT (ízelt rovarláb);
JEGYËS (ők már jegyësëk) és JEGYËZ (a naptárába fëljegyëzte); JEGYEK (érdëmjegyek), JEGYES (ez jegyes dolgozat) és JEGYEZ (jeggyel ellát);
JELËS (jelës nap; jelëst kap) és JELËZ (jelëz a karjával); JELEK (többes szám), JELES (az oviban jeles a ruhája; zárójeles) és JELEZ (jellel ellát; a pályát jelezik);
SZÉLËS (szélës az út); SZÉLEK (szegélyëk) és SZÉLES (van széle).

Az tény, hogy aki szëbben beszél magyarul, az ëgyben magyarosabban is beszél.

Ez meggyőző volt!

Ez mind nagyon szép és jó. De vajon felismerik-e ezek a beszélők, hogy többféle [e] hangot ejtenek? Szerintem csak a társadalomnak a töredéke képes erre. Amit már nem érzékelünk mi beszélők, azt érdemes-e erőltetni? Írásban mindent lehet, de a zárt [ë] hangot tömegesen nem fogja már senki sem visszahozni a nyelvhasználatba. Előbb-utóbb kivész a köztudatból. És lehet, hogy évek múlva más hangokkal is ez történik majd…

“Amit már nëm érzékëlünk mi beszélők, azt érdëmës-ë erőltetni?”

Kérëm, csak ëgyes számban fogalmazzon!
A magyar ajkúak többsége él az e és ë beszédbeni mëgkülönböztetésével.

Reménykëdjünk benne, hogy a sötét kép, amit a jövőről fëstëtt, csak rémkép…

Látom, nem ért engem. Mondjuk elég nehéz is úgy, ha csak bizonyos részeket ragad ki a mondanivalómból.
A magyar ajkúak többsége él a két hang megkülönböztetésével, csak éppen halvány lila gőzük sincs, hogy mikor, melyiket mondják, mert fülük már nincsen hozzá. Nagyon kedves és naiv törekvés az, ahogyan Önök igyekeznek érzékeltetni ezeket a hangokat (és ezáltal érzékenyíteni a nyelvhasználókat), minden elismerésem. De ha nem sikerül elérniük, hogy valóban elismertessék a 15. magánhangzónak, akkor ez olyan, mint – már elnézést – széllel szemben…

Sosëm lëhet biztos az embër, amikor belefog valamibe, hogy azt sikerrel véghëz is viszi. Mindig fönnáll annak a lëhetősége, hogy kudarccal zárul valamely próbálkozásunk. Már csak ilyen az élet…
Azonban, ha mëg sëm próbálkozunk valamivel, akkor holtbiztos, hogy nëm érjük el, amit szeretnénk.

velemenyemvan részére

“De kérdezem én, ha például van olyan elem, amelyre a beszélőknek nincsen szükségük (mert mondjuk a hiánya nem gátolja a megértést)”

Ez valami vicc? Nëm gátolja mëgértést? Az ëgy e-s beszédben az ë nélkülözésével több mint 1800 azonos alakú szó keletkëzik, ami nagyon is gátolja mëgértést.

“De vajon felismerik-e ezek a beszélők, hogy többféle [e] hangot ejtenek? Szerintem csak a társadalomnak a töredéke képes erre.”

Minden fëlismerjük, mindën gyerëk, akiknek ez az anyanyelve.

Eleve így oktatták felénk – a fëlénk ugyë szintén egészen mást jelënt – hogy az e bëtű az írásunkban kettő különböző magánhangzót jelöl, így sajnos nincs mindën hangra külön bëtű a magyar ABC-ben.

“de a zárt [ë] hangot tömegesen nem fogja már senki sem visszahozni a nyelvhasználatba. Előbb-utóbb kivész a köztudatból. És lehet, hogy évek múlva más hangokkal is ez történik majd…”

S az ugyan miért lënne jó, ha kipusztítanánk a hangokat a magyar nyelvből? Amellett, hogy rondábbá válik, mekëgőssé, még értelemzavaró is.

Már azok is szánalomra méltóak, akik nëm képesek mëgkülönböztetni az ly hangot a j-től ezért azt szajkózzák, hogy kihalt, de aki a zárt ë-t nëm képes mëgkülönböztetni a nyílt e-től neki ëgyszërűen rossz a hallása, zeneszërzőnek në mënjën!

Të talán az é-t sëm tudod mëgkülönböztetni az á-tól?
Mert csak két fokkal kisebb a különbség az ë és az e között, mint az é és az á között.
1. é
2. ë
3. Az összemosott “pesti e”.
4. e
5. á

Ha az orvos nëm á, hanëm nyílt e kiejtését kérné a páciënstől, az is ëlég lënne, ahhoz is éppen ëlég nagy száj këll.
Ëlég amiből nëm këll több, elég, ami a tűz martalékává válik.

“A magyar ajkúak többsége él a két hang megkülönböztetésével, csak éppen halvány lila gőzük sincs, hogy mikor, melyiket mondják, mert fülük már nincsen hozzá.”

Dehogynincs. Halál ëgyértelmű nyelvtani, kiejtési szabályok vannak, amelyeket ugyan az iskolákban nëm tanítanak sok más magyar nyelvtani szabállyal ëgyetëmben, de ettől még az anyanyelvvel szívja magába mindënki, aki így hallja.

A mély hangok közül az a-nak a magas hangok között az e a párja, míg az o-nak az ë és az ö.
Ezért vannak három alakú toldalékok. Három alakú toldalékokban MINDIG zárt az ë szabály szërint a két alakúakban pedig MINDIG nyílt szabályosan.

A szarattatgathatott pockok azok kavarodottan lafatyoltak alma takarókat.
E szerettetgethetëtt pëckëk ezëk keverëdëtten lefetyëltek elme tekerőket.

Akinek ëgy csëpp magyar nyelvérzéke van mindezëkre képes magától is rájönni.

Érted is írom, ha nëm is értëd.

Kedves Akitlosz!
Gratulálok. Ennél biztosabb és megrendíthetetlenebb magyarázatot nem is adhatott volna arra, hogy miért nincsen értelme erről az egészről beszélni. A nyelv változik – Önök ezt a tételt nem akarják elfogadni, és emellett nincsenek tisztában a magyar beszélők többségének ë-megértő/meghalló képességével. Végeztek-e már felmérést ezzel kapcsolatban?

Tudomásom szërint végeztek.

Ez megnyugtató. És mik voltak az eredmények?

o_O
Jól látom, hogy pontos e-ket használnak itt sokan? Eredeti dunántúli ember vagyok, és le nem tudnám írni, hogy mikor mit ejtek.
Szerintem sincs értelme, mert nem szavakat használgatunk külön-külön:
pl. ízes – ízes
(étel és rovarláb)
Hanem szövegkörnyezetben benne vannak ők, a szavak. Sehol nem láttam soha pöttyös e-ket, nyomtatott könyvben, sajtóban, iskolában stb.!

Az ÚRNŐ pedig szerintem is darázsfészök!
Mi történik az egyedülálló nőkkel? A (min.béres és egyéb elgyötört nem szellemi) munkásokkal? Sőt, van aki lány, azt hogyan hívják? Kisasszony (és lelki szemeink előtt ott áll Kamilla kisasszony a Liliomfiból)

Mint ezen leprás kör aktív tagja, mondhatom, hogy Balázs úr még nem találkozott az igazi megszólításbeli megalázással. Legalább magázták….nem tegezték.
Egyszer a munkám végzése közben tegezve, “lekicsinyítóképzőztek” /nem a nevem, hanem a szakmám!/…(sérült embereknek segítek a “normálisok”-kal érintkezni. De már előfordult a “te, ott…gyere csak” megszólítás is akár munkavégzés, akár más laza közösségi alkalmakkor idegenek részéről.)

Sokszor látom leírva: X Úr, vagy Tanár Úr.
Szerintem úr. Mert így: Úr, az csak egy van, aki a Teremtő.

Vicc nem illik ide:
Doktorbácsi:-Kisfiam, mondd azt, hogy ááá.
Kisfiam:-Nem mondom.
Doktorbácsi:-Miért?
Kisfiam:-Mert az nem á, hanem cisz.

Kedves gumikacsa

Erre az embërnek sajnos magától këll rájönnie, mert sëhol nëm oktatják, de ha (dunántúli) magyar az anyanyelve és van nyelvérzéke, akkor mëgy ez, mint a biciklizés. Én ha tévesztëk, akkor annak általában gépelési oka van. Nehéz így írni, nincs is ë betű a billentyűzetëmën.

Szövegkörnyezet:
Az szép és jó, de még jobb, ha már eleve ëgyértelműek a szavak és nëm këll őket még tovább magyarázni a szövegkörnyezettel.

A beszélők és a hallgatók örök háborúban vannak ëgymással.

A beszélőnek az az érdëke, hogy a lëhető legkevesebb beszéddel át tudja adni a mondandóját. (Kivéve persze, ha időre, vagy karaktërszámra fizetik.)
a hallgatónak pedig az, hogy minél pontosabb információt kapjon.

De olyan érdëkëk is ëgy időben vannak jelën, hogy a szavak ëgyértelműek lëgyenek és olyan is, hogy több jelëntésűek lëgyenek.

Ráadásul mindën embërnek hol ez az érdëke, hol mëg az. Mindënki beszélő is, mëg hallgató is.

Ha érthetően artikulál(ná)nak az embërëk, akkor nëm këll visszakérdëzni, kevésbé këll szövegkörnyezet. Ez az előnye.

“Sehol nem láttam soha pöttyös e-ket, nyomtatott könyvben, sajtóban, iskolában stb.!”

Mert a Kazinczy féle beszédët – északkeleti tájszólás – nevezték ki köznyelvnek, és véletlenül sëm a Dunántúlit.

Akiknek mëg más a véleményük őket 200 éve lëhurrogják.

“S mert nagyon szeretëm, nagyon fáj, ha vétünk ellene, vagy ha idegënek kecske-mekëgéshez hasonlítják. Igaz rëngeteg e hemzsëg benne. A nép füle nëm is tűri. Váltogatja. Tarkítja ö-vel, lágyítja zárt ë-vel.

Már azért is kívánatos a zárt ë ejtése, hogy szép nyelvünket në hasonlíthassa a külföldi mekëgéshëz vagy kelepëléshëz, s në támadjon nevethetnékje, ha tanult magyar embër tátott e-vel ejti Goethee, Heinee, Dantee, Händeel … nevét.”

Péchy Blanka a magyar nyelvről

„Aki beszédében mëg tudja különböztetni a nyíltan és a zártan ejtëtt e hangot, az tëgyën is különbségët a kétféle e között.
Ebben në Budapest nyelve lëgyën a példa, a minta, mert ez rossz példa lënne, hanëm a falusi mëg a vidéki városi lakosság nyelvhasználata!
A kétféle e mëgkülönböztetése ugyancsak hatásos eszköze az e hangok nëm kívánatos túltëngésének.”

Dr. Grétsy László

„A magyar kiejtést is tanulni këll, még születëtt magyarnak is.”

Kodály Zoltán

Hát igën, mindën az ë hang ejtése és jelölése mellett szól.

Mint született pestinek, akinek még vidéki rokonai sincsenek eléggé furcsa ezt a harmadik e (zártan ejtett e) hangot olvasni. Majdnem azt írtam hallani, de hát senki sem képes egy hangmintával megmagyarázni, hogy miről is beszélünk ! Az e és é között csak hangsúlytalan ö hangot lehet ejteni…talán dallamosabbá válna nyelvünk bár szerintem így is kellemesen lágy a hangzása, ellentétben más európai nyelvvel. Szabó Gyula színész Önök szerint nem beszél elég szépen ?
http://www.youtube.com/watch?v=Qy6i01v28pc

“… de hát sënki sëm képes ëgy hangmintával mëgmagyarázni, hogy miről is beszélünk !”

Dehogynëm!

Íme:

http://www.youtube.com/watch?v=rDTC3doOOSE&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=mgDPZ_zrpG4