Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál
  • Répa
    2020. 11. 27. 06:00

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások
Balázs Géza

Balkáni nyelvtan Tetten ért szavak 29.

2011.09.19.20 hozzászólás

Viszonylagos az, hogy melyik a legszebb magyar nyelvváltozat. Részben mindenki szépnek tartja a sajátját, részben pedig valamelyik távolit is.

Ezért mondják sokan, hogy a „pesti nyelv” szép – Budapest kiemelt, központi művelődési, gazdasági szerepe miatt, de azt is halljuk: szép az érintetlen vidéki nyelv, a nyelvjárás, különösen sokan emlegetik az erdélyi székely nyelvjárás tisztaságát, szépségét.

Annak csak örülhetünk, ha valamit szépnek tartanak az emberek – s azt természetesnek, ha saját nyelvüket, nyelvjárásukat annak tartják, még inkább, ha másokét is. A nyelvészek egyébként mindig azt tudatosították: a nyelvjárás, minden nyelvjárás érték: őrizni, ápolni, fenntartani kell – és gúnyolni tilos.

Illyés Gyula Koszorú című verséből gyakran idézzük a „tanár kigúnyolta diák… nyelve” sort, bizony a kis Illyést egyszer egyik iskolájában kigúnyolták nyelvjárásáért, és ez nyomot hagyott benne.

Azt hittem, hogy ezen már túl vagyunk. Nemrégiben azonban egy szlovákiai kollégám mesélte, hogy nagy felháborodást keltett körükben az egyik, ott is fogható magyar kereskedelmi televízió hírműsorának műsorvezetője. Szlovákiában magyar turisták kolbászmérgezést kaptak, a műsorvezető így vezette be a tudósítást: „Lám ott sincs kalbászból a kerítés”. Így mondta: kalbászból. Utalva ezzel a palóc nyelvjárásra, a szlovákiai magyarok nyíltabb a hangjaira. Tréfának szánta. Kezdetben minden kereskedelmi televízió minden hírműsorában, minden hír kapcsán kötelező volt tréfálkozni. Tréfálkozott, s ezzel fölháborította az egyik legnagyobb és legrégibb nyelvjárásunk beszélőit. Ráadásul kisebbségi magyarokat.

A másik eset már az egyik budapesti rendőrkapitányságon történt. Erdélyi ismerősöm kérdezte az ügyeletestől, hogy hol lehet olyan igazolást szerezni, amely bizonyítja, hogy büntetlen előéletű. Így mondta: igazolást szerezni. Az ügyeletes nem maradt adós a nyelvleckével: „Fiatalember, nálunk igazolást nem szoktak szerezni, legfeljebb kérni, kérvényezni”.

A kioktatás lényege: a szerzésen az ügyeletes a nem törvényes úton való hozzájutást értette. Az ügyeskedést, a megvesztegetést, a lopást. Az erdélyi fiatalember elpirult. Magyar nyelvből való kioktatásra nem volt felkészülve. El is ment a kedve az egésztől. Máig nem szerezte, azaz nem kapta meg az igazolást. Pedig a szerez ige még a legáltalánosabb és legközösebb (vesd össze közös köznyelv, Péntek János) magyar nyelvben is azt jelenti: munkával, utánajárással jut valamihez, tulajdonává teszi. Például: diplomát, érdemeket szerez. A szereznek persze kialakult újabb jelentése: nem legális úton megszerezni valamit. A balkanizálódást a nyelv is követi. Az erdélyi köznyelvben azonban a szereznek ez az új keletű, pejoratív jelentése még nem terjedhetett el. Korrupció nyilván ott is van, csak máshogy nevezik. Azt hiszem, azt mondják: nyújtunk… vagyis adunk mindig valamit a hatalom emberének, hogy „kegyes” legyen velünk…

Azután valami elképesztően abnormális, ahogy a határőrök, rendőrök megszólítják az állampolgárokat. Mivel mind a román, mind a szerb, mind az ukrán határon ezt hallom: „Géza”, „Kati”, a határ után pedig a „mélységi ellenőrzés során” pedig ezt mondja a rendőr: „Géza, nyissa ki a csomagtartót”, vagy „Géza, van egy kis baj”, azt gondolom, hogy ezt így tanítják a határőröknek, rendőröknek. Már bocsánat, de én Géza legföljebb a barátaimnak, ismerőseimnek vagyok, de ismeretleneknek sohasem. Nekik én Balázs úr vagyok. Vagy ha nem akarják a vezetéknevemet mondani, akkor: uram. A mellettem ülő hölgy pedig asszony vagy kisasszony. Én az úrnőt is visszahoznám, de most nem akarnék darázsfészekbe nyúlni. Fülei-Szántó Endre egyik utolsó könyvében a verbális érintésről írt. Buda Béla pedig azt hangsúlyozta, hogy a magyar kultúrában a verbális érintés konfliktusos. Éppen ezért természetesen nem haragszom rendőrre, határőrre, sokkal inkább a tévés műsorvezetőre (meg is mondtam neki, de csak nevetett – „ezeknek ez kell”), és nagyon haragszom mindazokra, akik a magyar közállapotokat sikeresen úgy lezüllesztették, hogy a gyerekek ma már köszönni is alig tanulnak meg, ha pedig kapcsolatteremtésről, megszólításról van szó, akkor csak sérteni tudnak.

Ezek a mindennapi nyelvi sértések, kioktatások bizony sem emberileg, sem nyelvileg nem kívánatosak. S valamiért nekem különösen fáj a nyelvi kihágás. Hiszen a rendőrségen ma már annyira figyelnek arra, hogy meg ne sértsék a gyanúsítottakat. Ilyeneket hallok: tolvaj úr, betörő úr. Nos, ez nyilvánvaló túlzás. Hamarosan talán ezek is lesznek: adócsaló úr, feleséggyilkos úr, kiskorút megerőszakoló úr… És az is elképesztő, amikor a csecsemőjét kukába dobó édesanyát emlegetik…

Úgy látszik, nálunk a gyanúsítottaknak nagyobb tisztelet, nagyobb politikai korrektség jár, mint egy átlagpolgárnak. Egy átlagos, korrekt anyanyelvi beszélőnek.

20 hozzászólás

#1 mordëchai 2011. 09. 21. 21:04:54

Én csak olyat szoktam hallani, hogy a budapestiek beszélnek a legcsúnyábban, leglaposabban magyarul, s këgyetlenül hadarva.
Szërintem is igaz ez, legalábbis statisztikailag.

Talán az egriek beszélik a legszëbb magyart, de a székëlyëk beszédét is öröm hallgatni.

#2 mordëchai 2011. 09. 22. 10:28:52

Valóban, ëléggé visszás amaz állapot, melyről Tanár Úr is írt.
Kis-Magyarországban a bëcsületës embërëket az idegënëk ëgyre inkább a kërësztnevükön szokták szólítani ill. tëgëzni szokták, miközben a törvénysértőket urazzák.
Ezën iránylatnak hátterében én a követkëző okot látom:
Hazánkban a szabadelvűség ëgy teljesen szélsőségës, elkorcsult válfajának lëhet(t)ünk tanúi. Ennek követkëztében némëlyek már-már kényelmetlennek érzik, hogy valakit -a magyar hagyományoknak mëgfelelően- tisztëletteljesen mëgszólítsanak, nëhogy tëttük kiríjon ezën új világban. Ugyanakkor, mivel mind ëgyenlőek vagyunk, a bűnözőnek is ki këll járjon ugyanaz a tisztëlet, s az e szabályt betartani igyekvők -talán tudtukon kívül- nevetségëssé válnak, amikor a “rabló úr”, “betörő úr” stb. mëgszólításokkal élnek.

Véleményëm szërint csak az lëhet a kiút a fönnebb említëtt kívánatlan állapotból, ha visszatérünk a jól bevált, régi magyar illemtanununkhoz, mëlynek a szëmélyëk mëgszólításának mikéntje is részét képezi.

#3 mordëchai 2011. 09. 22. 10:41:48

Tanár Úr kérëm, tessék csak a “darázsfészëkbe nyúlni”, mert más nemigën fogja mëgtënni, pedig nagy szükség lënne rá!
Igën, föltétlenül szükségünk van az “úrnő”-re, “úrasszony”-ra, “úrhölgy”-re, mint az “úr” női párjára.

#4 G-né 2011. 09. 25. 15:15:52

Balkáni nyelvtan aktuális. Sajnos a nyelvhasználat kérdésében nem igazodnak el a diplomás emberek sem. Hol vannak nyelvünk ízes szavai? Igazán érdemes lenne további írásokat is közölni a nyelvhasználat köréből. Professzor Úr írását szívesen közölném tanítóknak szóló szaklapban is.

#5 korcsi 2011. 10. 6. 20:05:53

A Kárpát-medënce legtöbb vidékén beszélik a szép magyart, kevésbé Budapestën és észak-keletën.

#6 Annie 2011. 10. 11. 18:14:49

Már bocs, de épp az a lényege a dolognak, hogy nincsenek „szép” meg „csúnya” nyelvjárások, mindegyik egyenértékű. Nekem a gyerekkorom óta hallott északkeleti tetszik a legjobban, mert ez szokás kérdése. Az a baj, hogy nem használják az általatok itt írásban erőltetett ë betűt? Nekem meg az furcsa.

#7 velemenyemvan 2011. 10. 11. 21:52:13

Mi az, hogy szép nyelv? Annyira könnyen dobálóznak ezekkel a kifejezésekkel, de akik a leginkább kardoskodnak az állítólagos “romlás” és “korcsosulás” ellen, soha nem mondták még meg, hogy mit kellene ez alatt értenünk. Minden nyelv szép a maga beszélőinek, és természetesnek is kellene lennie, hogy egy anyanyelvi beszélő az anyanyelvét tartja a legszebbnek. De kérdezem én, ha például van olyan elem, amelyre a beszélőknek nincsen szükségük (mert mondjuk a hiánya nem gátolja a megértést), akkor minek erőltetni a használatát? Csak azért, hogy ezzel magyarabbnak látszódjunk? Igen, a [ë]-re gondolok…

#8 véleményëmvan-nak 2011. 10. 17. 13:35:05

Ki beszélt/írt itt erőltetésről. Arról van szó, hogy a legtöbb Kárpát-medëncei vidékën a magyarok használják a közepesen zárt elülső ajakrésës magánhangzót (ëgyszërűbben, középzárt ë-t), ezért jogos ennek jelölése is.
Hogy melyik a szép és melyik a csúnya ejtés, nëm teljesen szubjëktív, ugyanis mëg van állapítva már régóta, hogy nyelvünkben mi a standard kiejtése ëgy-ëgy hangnak, hangkapcsolatnak.

Ki beszélt/írt itt erőltetésről. Arról van szó, hogy a legtöbb Kárpát-medëncei vidékën a magyarok használják a közepesen zárt elülső ajakrésës magánhangzót (ëgyszërűbben, középzárt ë-t), ezért jogos ennek jelölése is.
Hogy melyik a szép és melyik a csúnya ejtés, nëm teljesen szubjëktív, ugyanis mëg van állapítva már régóta, hogy nyelvünkben mi a standard kiejtése ëgy-ëgy hangnak, hangkapcsolatnak.

Miből gondolja, hogy az ë-re nincs szükség? E hangunknak nagyon is fontos a szerepe. Íme:

FONTOS ËGYBEESŐ SZÓALAKOK

-TEK és -TËK (igevégződésëk)
Az igéknél ez a leggyakoribb ëgybeesés. A múlt idejű alakkal sokkal gyakrabban találkozunk.
-tek, példa: kértek (ők; múlt idő) (mély: -tak, vártak);
-tëk, példa: kértëk (ti; jelën idő) (mély; ajakkerekítésës: -tok, vártok; -tök, ültök)

-EN és -ËN (határozóragok)
-en, példa: ügyesen (hogyan?) (mély: -an; okosan)
Az -en határozórag nagyon gyakori.
-ën, példa: ügyesën (milyenën?) (mély; ajakkerekítésës: -on, okoson; -ön, zöldön) Az -ën határozórag melléknévvel ritkán fordul elő.

-ËTTE és -ËTTE (tárgyas igerag és műveltető képzővel tárgyas igerag)
-ëtte, példa: sejtëtte (cselekvő ige; ő; múlt idő) (mély: -otta; hajtotta) Gyakoribb a műveltetőnél!
-ette, példa: sejtette (műveltető ige; ő; múlt idő) (mély: -atta; hajtatta) (Továbbá: öntötte; öntette.)

-Ë (kérdőszócska)
Az -ë kérdőszócska mindig zárt! Várod-ë? Viszont a számnevek után nyílt e található, például: 9-e. (Az ez mutatónévmás rövid alakja, az e inkább csak népnyelvi.)
A kérdőszócska sokkal többször fordul elő, mint a keltëzés e-je.

VËSZ – VESZIK – VET (igék)
A sokkal gyakoribb vësz (fog, ragad, vásárol stb.) igével töbször ëgybeesik a veszik (elvész, pusztul, eltűnik) vagy a vet (dob, magot földbe helyëz) ige valamelyik alakja. Itt zavaró lëhet az is, hogy a tárgyas és tárgyatlan igéket nëm tartja számon a jelölő. De józan értelëmmel könnyen kiválaszthatjuk az oda illő szóalakot.

-ËK és -ËK (melléknevek többes számú végződése)
A -s képzős melléknevek (és az ëgyéb melléknevek) többes száma általában -ek (melléknévi jellegű). A legtöbb esetben emellé párosul az -ëk (főnévi jellegű) végződés, bár a főnévi alak nëm jellemző mindën melléknévre (mély hangrëndű: -ok; ajakkerekítésës: -ök). A XIX-XX. században külön-vált és mëgszilárdult nyelvi alakok jelës nyelvtudósaink szërint élnek, terjedőben vannak. Az ë-ző nyelvi eszköz szóanyaga (szótára) tartalmazza ezëket az alakokat is.
A kétféle kötőhang szófaji különbségët fejez ki. De ez az elkülönülés nëm tekinthető általánosnak.
Milyenëk? A torták gesztënyések. (Mély hangrënddel: A jó tanulók okosak.)
Mik? A gesztënyésëk jó termést adnak az idén. (Mély, illetve ajakkerekítésës: Az okosok nëm mindig ëlég okosak. Az ismerősök arrafelé nëm ismerősek.)
Szögezzük lë tëhát: Az első, az -ek végű melléknévi alak jóval gyakoribb a zárt e-snél!

IV.
JELËNTÉSMËGKÜLÖNBÖZTETŐ KÖTŐHANGOK

Néhány névszónak (és képzëtt alakjaiknak) kétféle kötőhangja használatos. A zárt e az ősibb, a nyílt e az újabb. A jelëntéselkülönülést a zárójeles kifejezésëk szëmléltetik. Az alább követkëző jelëntés-mëgkülönböztetésëk első olvasásra nehéznek tűnnek. De inkább csak az aláhúzott alakokat használjuk.
ÉKËS (díszës) és ÉKËK (díszëk; többes szám); ÉKEK (hasítók; többes szám) és ÉKES (ék van benne);
ÉLËS (a kés); ÉLEK (többes szám) és ÉLES (a ruha éle);
HËGYEK (többes szám) és HËGYES (hëgyes vidék); HËGYËS (hëgyës kés);
HELYËS (helyës fiatalok) és HELYËNKÉNT (itt-ott, néhol, helyënként még hófoltok láthatók); HELYEK (többes szám), HELYENKÉNT (külön helyenként këll fizetni) és HELYES (ülőhelyes lëlátó);
ÍZËK (érzetëk) és ÍZËS (ízës étel); ÍZES (ízes a rovar lába, ízekből áll) és ÍZEL, ÍZELT (ízelt rovarláb);
JEGYËS (ők már jegyësëk) és JEGYËZ (a naptárába fëljegyëzte); JEGYEK (érdëmjegyek), JEGYES (ez jegyes dolgozat) és JEGYEZ (jeggyel ellát);
JELËS (jelës nap; jelëst kap) és JELËZ (jelëz a karjával); JELEK (többes szám), JELES (az oviban jeles a ruhája; zárójeles) és JELEZ (jellel ellát; a pályát jelezik);
SZÉLËS (szélës az út); SZÉLEK (szegélyëk) és SZÉLES (van széle).

Az tény, hogy aki szëbben beszél magyarul, az ëgyben magyarosabban is beszél.

#9 lazacz 2011. 10. 17. 20:08:20

Ez meggyőző volt!

#10 velemenyemvan 2011. 10. 18. 10:36:43

Ez mind nagyon szép és jó. De vajon felismerik-e ezek a beszélők, hogy többféle [e] hangot ejtenek? Szerintem csak a társadalomnak a töredéke képes erre. Amit már nem érzékelünk mi beszélők, azt érdemes-e erőltetni? Írásban mindent lehet, de a zárt [ë] hangot tömegesen nem fogja már senki sem visszahozni a nyelvhasználatba. Előbb-utóbb kivész a köztudatból. És lehet, hogy évek múlva más hangokkal is ez történik majd…

#11 velemenyemvan-nak 2011. 10. 21. 10:22:05

“Amit már nëm érzékëlünk mi beszélők, azt érdëmës-ë erőltetni?”

Kérëm, csak ëgyes számban fogalmazzon!
A magyar ajkúak többsége él az e és ë beszédbeni mëgkülönböztetésével.

Reménykëdjünk benne, hogy a sötét kép, amit a jövőről fëstëtt, csak rémkép…

#12 velemenyemvan 2011. 10. 21. 16:40:36

Látom, nem ért engem. Mondjuk elég nehéz is úgy, ha csak bizonyos részeket ragad ki a mondanivalómból.
A magyar ajkúak többsége él a két hang megkülönböztetésével, csak éppen halvány lila gőzük sincs, hogy mikor, melyiket mondják, mert fülük már nincsen hozzá. Nagyon kedves és naiv törekvés az, ahogyan Önök igyekeznek érzékeltetni ezeket a hangokat (és ezáltal érzékenyíteni a nyelvhasználókat), minden elismerésem. De ha nem sikerül elérniük, hogy valóban elismertessék a 15. magánhangzónak, akkor ez olyan, mint – már elnézést – széllel szemben…

#13 velemenyemvan-nak 2011. 10. 23. 12:17:10

Sosëm lëhet biztos az embër, amikor belefog valamibe, hogy azt sikerrel véghëz is viszi. Mindig fönnáll annak a lëhetősége, hogy kudarccal zárul valamely próbálkozásunk. Már csak ilyen az élet…
Azonban, ha mëg sëm próbálkozunk valamivel, akkor holtbiztos, hogy nëm érjük el, amit szeretnénk.

#14 velemenyemvan 2011. 11. 1. 16:38:40

Kedves Akitlosz!
Gratulálok. Ennél biztosabb és megrendíthetetlenebb magyarázatot nem is adhatott volna arra, hogy miért nincsen értelme erről az egészről beszélni. A nyelv változik – Önök ezt a tételt nem akarják elfogadni, és emellett nincsenek tisztában a magyar beszélők többségének ë-megértő/meghalló képességével. Végeztek-e már felmérést ezzel kapcsolatban?

#15 lambó 2011. 11. 2. 14:25:23

Tudomásom szërint végeztek.

#16 velemenyemvan 2011. 11. 2. 16:29:26

Ez megnyugtató. 🙂 És mik voltak az eredmények?

#17 gumikacsa 2011. 11. 9. 11:08:30

o_O
Jól látom, hogy pontos e-ket használnak itt sokan? Eredeti dunántúli ember vagyok, és le nem tudnám írni, hogy mikor mit ejtek.
Szerintem sincs értelme, mert nem szavakat használgatunk külön-külön:
pl. ízes – ízes
(étel és rovarláb)
Hanem szövegkörnyezetben benne vannak ők, a szavak. Sehol nem láttam soha pöttyös e-ket, nyomtatott könyvben, sajtóban, iskolában stb.!
🙂

Az ÚRNŐ pedig szerintem is darázsfészök!
Mi történik az egyedülálló nőkkel? A (min.béres és egyéb elgyötört nem szellemi) munkásokkal? Sőt, van aki lány, azt hogyan hívják? Kisasszony (és lelki szemeink előtt ott áll Kamilla kisasszony a Liliomfiból)

Mint ezen leprás kör aktív tagja, mondhatom, hogy Balázs úr még nem találkozott az igazi megszólításbeli megalázással. Legalább magázták….nem tegezték. 🙂
Egyszer a munkám végzése közben tegezve, “lekicsinyítóképzőztek” /nem a nevem, hanem a szakmám!/…(sérült embereknek segítek a “normálisok”-kal érintkezni. De már előfordult a “te, ott…gyere csak” megszólítás is akár munkavégzés, akár más laza közösségi alkalmakkor idegenek részéről.)

Sokszor látom leírva: X Úr, vagy Tanár Úr.
Szerintem úr. Mert így: Úr, az csak egy van, aki a Teremtő.

Vicc nem illik ide:
Doktorbácsi:-Kisfiam, mondd azt, hogy ááá.
Kisfiam:-Nem mondom.
Doktorbácsi:-Miért?
Kisfiam:-Mert az nem á, hanem cisz.

#18 korpa 2011. 11. 13. 12:54:47

Hát igën, mindën az ë hang ejtése és jelölése mellett szól.

#19 Zsanna 2011. 11. 14. 18:23:30

Mint született pestinek, akinek még vidéki rokonai sincsenek eléggé furcsa ezt a harmadik e (zártan ejtett e) hangot olvasni. Majdnem azt írtam hallani, de hát senki sem képes egy hangmintával megmagyarázni, hogy miről is beszélünk ! Az e és é között csak hangsúlytalan ö hangot lehet ejteni…talán dallamosabbá válna nyelvünk bár szerintem így is kellemesen lágy a hangzása, ellentétben más európai nyelvvel. Szabó Gyula színész Önök szerint nem beszél elég szépen ?
http://www.youtube.com/watch?v=Qy6i01v28pc

#20 minike 2011. 11. 16. 14:31:00

“… de hát sënki sëm képes ëgy hangmintával mëgmagyarázni, hogy miről is beszélünk !”

Dehogynëm!

Íme:

http://www.youtube.com/watch?v=rDTC3doOOSE&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=mgDPZ_zrpG4

Új hozzászólás