Skip to main content

Váratlan fordulatok nótaszövegekben

- 2011. 06. 11.

Szülőfalum, ahol én születtem.

Vár engem a babám.

Anyám, a te fiad sokat gondol reád.

Kis falumba hazatérek én.

Elindulok én már haza, nem maradok itten.

Gyere, koccints vélem, szeretem a jó bort.

Eljött az ősz, hull a levél a fáról.

Itt a tavasz, lángra lobbant a szívem is.

Kereslek, de nem talállak.

Megleltelek, úgy imádlak.

Légy az enyém, úgy szeretlek.

Mi lesz vélem, ha nem szeretsz?

Ne hagyj el, mert magányos leszek én.

Fáj a szívem, mi lesz most vélem?

Egy szép nyári éjszakán, ragyogtak a csillagok az égen.

Nincs már nékem maradásom, útra kelek hát.

Gyere, rózsám, ülj ide az ölembe.

Megéheztem, adj hát ennem, galambom.

Rég volt az, mikor én gyermek voltam.

Fényesen világít odafenn a nyári nap.

Rég láttam én a babámat, megkeresem hát.

Édesanyám, édesanyám.

Nótás kedvem vagyon nékem.

Nem találom helyemet, bolyongok a világban.

Fagyos szél fúj, eljött a tél.

Elfáradtam, megpihennék már.

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x