Karácsonyi üzenet
Hamvas Béla írja: Senki közülünk nem él a mának és a mában és a pillanatban. Mindnyájan ma a holnapot éljük, – holnap: a holnaputánt. Sorsunkat a jövőbe vetjük: azt hisszük, holnap érünk el oda, ahol aztán már igazán el lehet kezdeni élni. Mert azt senki sem gondolja komolyan, hogy a amit ma csinál, az teljes értékű élet… Az el nem ért emberi lét felé való szüntelen sietésbe és gondba vagyunk beleágyazva. Semmi sem elégít ki, semmi nem nyugtat meg, sem érzéki gyönyör, sem gazdagság, sem hírnév, sem hatalom…
Ez lenne a teljes idézet Hamvas Bélától, s benne az üzenet, amelyet aligha kell magyarázni. A lényeg: becsüljük meg a hétköznapokat, a semmiségeket, a semmiségekről folyó beszélgetéseket… Érjük tetten szavainkat…
Hízok, eladok
Vannak, akik úgy tartják, a legmagasabb fórumokon is, hogy nem kell helyesírás-oktatással gyötörni a diákokat. Sőt egy nemrég rendezett magyartanári konferencia Erasmustól vett idézettel indult: „az egy grammatika is bőven elég, hogy kínzókamrává változtassa az életet”… Persze, ha így állunk hozzá, akkor a nyelvtanóra, a helyesírás, amelyet ugye tanítani sem kell, valóban kínzókamra… Töprengek sorsomon, szerencsés volt-e, hogy nyelvész lettem, s lassan most már két évtizede beszélek a rádióban és a televíziókban a nyelvről, no meg a helyesírásról, ugye, hej, hej, helyesírás… és akkor most mindez puszta népnyúzásnak minősül. Töprengek ezen, miközben egy somogyi falun haladok át, ahol ez van kiírva: Hizok – eladok… Vagyis valaki hízik és elad… Persze ma még tudjuk, azt akarta kiírni, hogy Hízók eladók… De minek törődni az ékezetekkel, hiszen anélkül is megértjük ezt a kiírást… Hízok, eladok… Hízók eladók… tényleg árnyalatnyi a különbség…
Sztárkeresők
Hallgatom a sztárkereső műsort. A zsűri is igen érdekesen beszél: „Azt gondolom, a hangod egy adottság…” Most gondolja, vagy tudja? Jönnek a magvas bírálatok: „Odaraktad.”, „Mondtam, hogy csak tolni kell.”, „Profin nyomtad.”,
Sőt egy hirdetést is láttam ezzel a szöveggel: „Odatetted, kiénekelted, végigcsináltad, megküzdötted… Szép volt…”
Nyelvtanilag elég érdekesek ezek a mondatok. A megküzd igét leszámítva ugyanis valamennyi tárgyas és tárgyat is kíván: odatesz: Mit tesz oda? A tárgy persze odaérthető… Persze még a legújabb értelmező kéziszótárban sincs benne az odatesz-nek az a jelentése: odateszi magát (kiemelkedő teljesítményt mutat). Új jelenség nyelvünkben a kiteendő tárgyak egyre gyakoribb elhagyása. Értsék oda azt, amit akarnak… Odatetted a kirakatba a virágot. Kiénekelted a sajtot a holló szájából. Végigcsináltad… no ezt ki sem találom… A lényeg, hogy csak nyomi, csak tolni kell… És a mondatot végig nem fogalmazni… És akkor ott a siker… Emlékszem, a sztárkereső egyik korábbi szériájában az egyik zsűritag azt mondta: „Van töke a hangodnak…” Hát zsűriék nem sokat fejlődtek.
Büdzsé
Vajon ki terjesztette el a büdzsé szót a magyar nyelvben? Emlékezetem szerint úgy a 90-es években történt. A büdzsé azontúl, hogy rendkívül rosszhangzású szó, sokak számára nem érthető. Az angolban persze az, mert alapjelentése: bőrzacskó, s ebből kikövetkeztethető mai jelentése: (állami) költségvetés. De vajon miért kell a magyar nyelvben egy jelentését semmire vissza nem vezethető (úgy is mondhatjuk, a magyar nyelvi beszélő kompetenciája számára nem motivált), ráadásul igen rosszhangzású szót, a büdzsé szót használni a már meglévő, érhető, világos költségvetésre? Mert rövidebb? (Igaz, rondább.) Mennyivel jobb, világosabb, szakszerűbb stb., ha azt mondjuk: „az idei büdzsében a hiány 3,7%”, vagy ha magyarul: „az idei költségvetésben a hiány 3,7%…” Én maradnék a költségvetésnél…
A mondatrészek elhagyása a német nyelvterületen is minduntalan megjelenik, még ha nem is oly gyakran mint öreg hazámban.
U.i.:
Még keresem a HOT-BIRD helyetti, egyenes vételi lehetôséget, de vannak objektiv nehézségeim e téren.
Szives üdvözlettel
Géza, Fürth
A legiszonyatosabb agyroncsola’s e’s nyelvpusztita’s na meg butasa’g pongyolasa’g a jo:vo”ido” felcsere’le’se a a felte’teles mo’ddal. Me’g a MNOban is. Elto:ro:lhetne’k a nyelvto:rve’nyt. Nem: elfogja’k to:ro:lni vagy tervezik elto:rle’se’t. Terme’szetesen azt akarta’k mondani irni hogy Elto:ro:lhetne’k a nyelvto:rve’nyt HA meg lenne a politikai leheto”se’ge.
Beza’rna’k az Opera’t? Most mit akart irni ez a szerencse’tlen? Be fogja’k za’rni
vagy beza’rna’k ha tehetne’k. Jo:vo” ido” vagy felte’teles mo’d? Meg fog to:rte’nni vagy csak fe’lik esteleg reme’nylik vagy csak akkor ko:vetkezik be ha bizonyos felte’telek beko:vetkeznek megto:rte’nnek? E’n bizony nem e’rtem e’s ke’tlem hogy az elko:veto” tuggya e hogy mit akar mondani. Bizonya’ra nem. A szerkeszto”nek iro’nak nincs agya sem esze sem szeme sem piros ceruza’ja hogy kiirtsa ezt a burjanzo’ sze’gyent. Lo’rincze forogna si’rja’ban???!!! Ha tudna.
Nem tudja vki, hogy igaz-e, miszerint 1877-ben Trefort Ágoston a következőt mondta volna: Tisztelem az urak álláspontját, én azonban – mint miniszter – az ország érdekeit kell nézzem, és ezért a külső tekintély szempontjából előnyösebb a finn-ugor származás princípiumát fogadnom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finn-ugor származás mellett törnek lándzsát?