Hálózatok 2010

2010.12.7.nincs hozzászólás

Informatikusok, fizikusok, szociológusok, néprajzosok, PR-esek, irodalmárok, zenészek, nyelvészek közös hálóban…

Szombathely lehet a modern hálózatkutatás egyik hazai központja, mondta zárszavában Balázs Géza, a konferenciát rendező Alkalmazott nyelvészeti tanszék nevében. November 29-én és 30-án másodszor került a konferenciára, amelyet Barabási A. László, a hálózatkutatás amerikai professzora is üdvözölt. Az ország tíz intézményéből, Egerből, Pécsről, Szegedről, Budapestről, Sopronból érkezett 22 előadó a téma sokarcúságát mutatta fel. Szvetelszky Zsuzsa a mezoszintű hálózatokban, kisvárosokban kialakult közösségi nyelvi önképről beszélt, és örömmel fogadta, hogy Szombathelyen is vannak ilyen „metaforák”: Szombathely, a nyugat királynője, illetve (kevésbé vonzóan), A tyúkokkal fekvő város. (Ennél sokkal durvább önképek is vannak országszerte, pl. Aranybilin ülünk a szarban.) Orosz Katalin az egyes csoportokban fölfedezhető pszichológiai jellemzők kapcsolatát vizsgálta. Feleky Gábor és Vincze Anikó az ego-hálót, illetve a bevándorlók kapcsolathálóit vázolták fel: kutatásaik előtt nagy jövő áll. Balázs László egy könyvtár formális szociogramját elemezte, s kimutatta, hogy az informális kapcsolatokból nem vezethető le a formális pozíció (vagyis, milyen meglepő: a vezető nem éppen a legszociábilisabb ember). Gráfik Imre a néprajzban kutatott endogám-exogám párválasztási stratégiák változásait mutatta be a Szentendrei-sziget példáján. A Kolozsvárról érkezett matematikus Simon Levente a háromszéki civil szervezetek sűrűségi hálóját mutatta ki (amely alatta marad a magyarországiaknak, de ez nem fejletlenség, hanem csak fáziskésés). Csiszér Tamás eseményhálózatokat, Koltay Tibor a web2 digitális bennszülötteinek-bevándorlóinak világát mutatta meg. Czékus Jób a spontán zenei improvizációkban kialakuló összehangolódást mutatta ki: nyilvánvaló, hogy az emberi közösségek a rendezettség felé törekednek, az improvizálás során a káoszból különféle átmeneteken át rend alakul ki. A hálózatkutatás nyelvészeti tematikájában Balaskó Mária a fordításoknál kialakuló szintagmatikus hálókról, Kovács László a mentális lexikon (asszociációs) hálózatairól,  Gangl Andrea Shakespeare-újrafordítások szövegeinek (szóhasználatának) különbségeiről, Balázs Géza a szövegek többszintű (grammatikai, szemantikai, pragmatikai) hálózatrendszeréről, Dinnyés Attila Szépe György erős és gyenge hálózatairól – mintegy 250 emberről, Kiss Zoltán egy sajátos tezauruszról mutatta be kutatásait.

Fűzfa Balázs a közösségi oldalakon terjedő modern, átírt népmeséket vizsgálta a hétfőn készített havazásos-hálózatos fényképek előterében (Babi néni, Kőleves, Székely meg a fia, Farkas Berci halálra fagy). Szabó Roland Csáth Géza Anyagyilkosság című novellájában mutatta ki a jelzőcsoportokat, valamint a jelzők sűrűsödését. Pusztay János egyetemi hálózatokat vázolt fel, Katona Attila egy Vas vármegyei sajtókirály hálózatát, Bakó Béla az 56-os forradalom nemzetközi kontextusának (pl. Amerika segítsége) megértését segítő társadalmi hálózatokat tárta fel. Balázs Géza és Balázs László egy érdi és egy budapesti iskolában végzett szociometriai vizsgálat és ragadványnév-adás összefüggéseit mutatta be (a népszerű személyeknek több becenevük van, a periférikus helyzetben lévőknek több a gúnynevük, a felsőbb osztályok felé haladva a gúnynevek száma csökken). Intődy Gábor, a Vodafon munkatársa a „főállású angyal” Facebook-program működését mutatta be.

A 2009. évi konferencia anyagát a Tinta könyvkiadó megjelentette, s várhatóan tavaszra ennek a hálózatkutatási konferenciának az anyaga is megjelenik. Az Alkalmazott nyelvészeti tanszék 2011 november végén folytatni kívánja a konferenciasorozatot. (Manyszi-infó)

Új hozzászólás