Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

A magyar orvosi nyelv és a nyelvújítás

2010.12.6.nincs hozzászólás

A tudatos nyelvújítás hazánkban a XVIII. század hetvenes éveitől, a felvilágosodás kezdetétől (Bessenyei fellépésétől) vált mozgalommá, melyben Kazinczy vezetésével a haladó írók és szakírók legjelentősebb képviselői is részt vettek, részben új szavak alkotásával, részben elméleti fejtegetésekkel is.

A nyelvújítás a reformkorban lépett akadémiai szakaszába. Megalakult a Magyar Tudós Társaság, s megalakulásától fogva magára vállalta a szaknyelvek magyarosításának a feladatát. A Magyar Tudós Társaság eredeti és fő célja ugyanis a tudományoknak magyar nyelven való megszólaltatása volt. Nagy dolog volt ez annak idején, hiszen Magyarországon az egyetemeken is németül vagy latinul tartották az előadásokat. Bugát Pál volt (Rácz Sámuel után) a második, aki 1825-től magyarul kezdte oktatni a sebésznövendékeket.

A Magyar Tudós Társaság tüzetes programot dolgozott ki szakszótárak szerkesztésére, s a szak- és műszótárak összeállítása a szakbizottságok kötelessége volt. A gyűjtési utasításokat Vörösmarty Mihály és Toldy Ferenc fogalmazta meg.

Nyelvünk azonban a szabadságharc leverése után súlyos válságba jutott. 1849 után a németesítésnek erős hulláma öntötte el az országot. Nagy számban terjedtek el német szakszavak a nyelvünkben.

Az Akadémia sem folytatta tovább a reformkorban megkezdett tevékenységét, a szaknyelvek fejlesztését.

Az ellenállás eszköze újra a nyelvújítás volt, mely elsősorban a tudományok, különösen a természettudományok és az orvostudomány nyelvének magyarosítására törekedett. Szóalkotásairól különösen Bugát Pál orvosprofesszor vált híressé, de (erőszakos szócsinálmányai miatt) egyben hírhedtté is. Ő indította meg Toldy Ferenccel együtt 1831-ben az első magyar nyelvű orvosi folyóiratot, az Orvosi Tárt, 1841-ben pedig megalapította a Természettudományi Társulatot, melynek elnökeként lankadatlanul szorgalmazta a természettudományok magyarítását.

Toldy Ferenc 1865. július 11-én az Akadémián gyászbeszédet mondott Bugát Pál ravatalánál. Gyászbeszédének utolsó szavai ezek voltak: „Helyesen szólni Révay, szépen Kazinczy, műszabatosan Bugát Pál tanította a nemzetet.”

A nyelvújítás során ezrével keletkeztek új szók. Az új szavak alkotói minden eszközt felhasználtak a forgalomban levő idegen szavak pótlására.

Szerencsés eljárás volt az elavult szavak felújítása, illetve a meglevő szavak új jelentéssel való felruházása. Régi szó felújításával keletkeztek például a következő orvosi szavak: iker, kór (régi jelentése: ’beteg’), baj (régi jelentése ’harc, kellemetlenség’), csámpás ’görbelábú’ (a szó eredeti jelentése: ’ügyetlen, gyenge, beteges’), csukló ’a kézfej és az alsó kar kapcsolódásának helye’ (a szó eredeti jelentése: ’a csontok kapcsolódási helye’), ideg ’ingerközvetítő pálya’ (a szó eredeti jelentése: ’az íj húrja, íj’), ideges ’nyugtalan’, kór ’betegség’ (igaz, hogy már Molnár Albert szótárában is megvolt a szónak a főnévi jelentése, de valójában csak a nyelvújítás korában terjedt el), láz ’rendellenesen emelkedett testhőmérséklet’ (a szó eredeti jelentése: ’lázadás, főkolompos, fővezér’); tapasz ’gyógytapasz’ (a szó eredeti jelentése: 1. ’vályog, vakolat’; 2. ’ragadás, anyag’).

Forgalomba hoztak a nyelvújítók nyelvjárási szavakat is, például: bice (továbbképzéssel): biceg, hulla, halánték, köhécsel, renyhe, sejt, pete (a pete a Péter személynév becéző változata volt; vö. pl. elmegy a péterkéje), góc.

A nyelvújítás új szavainak zömét azonban szóképzéssel, összetétellel és elvonással alkották.

Képzett szavak: adag, bódulat, borogatás, csikló, csontozat, csökevény, érzik, érzéketlen, eszmélet, fogamzik (¬ foganszik ~ foganzik), fogász, fogékony, gégész, gégészet, gyógyász, idegzet, ízület, izzadmány, haldokol, hörgő, kóros, lágyék, lázas, lazít, légzés, magzat, mákony ’ópium’, mozgékony, műt, műtő, ragály, rokkant, sebész, sipoly, sorvaszt, szemcse, szemész, szerv (téves képzés!), szerves, szervetlen, szülész, szülészet, tapasz, táplálék, ülep, ürülék, vény, vérzékeny stb.

Szóösszetétellel alkotott szavak: ágyéktályog, ajkfék, álomkór, angolkór, alvajáró, bélfodor, csonthártya, csontváz, dobhártya, életerő, életjel, életjelenség, elmebeteg, érverés, dögvész, fogorvos, fogpor, górcső, gyógyszer, gyomorbeteg, halántékcsont, hőmérő, hőmérséklet, kórbonctan, kórház, kórisme, kórokozó, kórtan, kórterem, kórtünet, látóideg, lázmentes, légcső, légcsőmetszés, mellékvesék, műtét, nyombél, seborvos, sejtszövet, sérvkötő, sérvmetsző, szegycsont, szélütés, szempilla, szemüveg, szívbeteg, váltóláz, vérbő, véredény, verőér, vérszegény, víziszony.

Szóelvonással alkotott szavak: dudor (¬ dudorodik), ficam (¬ ficamodik), genny (¬ gennyed ¬ gennyedtség ¬ gennyettség), hám (a hámlik, hámosból), heveny (¬ hevenyéten), inger (¬ ingerel), izom (¬ izmos), lob (a lobban, lobog igékből), nyák (¬ nyálka), nyirok (¬ nyirkos), pír (¬ a piros, pirul szavakból), porc (¬ porcogó), sérv (¬ sérvés), szomj (¬ szomjas), tapasz (¬ tapaszt), téboly (¬ tébolyodik).

Szóelvonással létrehozott csonkított tőből továbbképzett szavak: izomzat (¬ izmos), ivar (¬ ivadék).

Olyan összetételek, amelyeknek egyik eleme csonkított tő, például: bel: (¬ belső) belgyógyász; bonc (¬ boncol ¬ bontszol): bonckés, boncmester, boncterem, bonctudomány; ellen (¬ ellene): ellenhatás, ellenszer; ét (¬ étel): étvágy, étvágytalan; gyógy (¬ gyógyít, gyógyul, gyógyító): gyógyerő, gyógyforrás, gyógyfű, gyógyfürdő, gyógyhatás, gyógyhely, gyógyintézet, gyógyír, gyógykezel, gyógykovács, gyógykút, gyógyszer, gyógyszerész, gyógyszertár, gyógyvendég, gyógyvíz; hörg (¬ hörgő): hörghurut; sáp (¬ sápad): sápkór; lát (¬ látó): látlelet (de: látóideg, látómező); lég (¬ levegő): légutak; tetsz (¬ tetszik): tetszhalott, tetszhalál; utó (¬ utol): utófájdalom, utóhatás; vissz (¬ vissza): visszér. – Sok esetben azonban valószínű, hogy csupán  német tükörfordítással van dolgunk, vagy legalábbis a német alakok erősítették az ilyenfajta összetételek kialakulását, például: ellenméreg ’Gegengift’, ellenhatás ’Gegenwirkung’, látóideg ’Sehnerv’, látómező ’Sehfeld’, gyógyhely ’Kurort’, gyógyforrás ’Heilquelle’, tetszhalál ’Scheintod’, tetszhalott ’Scheintote’, utófájdalom ’Nachschmerz’ stb.

Szóösszerántással jött létre a csipesz (¬  csípő + eszköz).

A nyelvújítás során több szabálytalanul létrehozott (pl. az összetétel előtagja igei tő), rossz hangzású szó is keletkezett. Ezek ellen az ortológusok felvették a harcot, többek között az 1872-ben megalapított Magyar Nyelvőr hasábjain. Így sok kifogásolt, idegen mintára keletkezett szó eltűnt a nyelvből és a szaknyelvekből is. Nem honosodott meg például az ébrény (← ébredő lény) ’megtermékenyített petesejt’, az éleny ’oxigén’, az emésznehézség, az eskór ’nyavalytörés, Fallsucht’, a harapfog, a köthártya, a lapasz ’spatula’, a látideg ’látóideg’, a láttan ’optika’, a lékesz ’lékelő, preparáló [eszköz]’, a lemb (← leendő ember) ’méhmagzat’, a makktyú ’fityma’, a metszfog ’metszőfog’, a nyúzhártya ’a herezacskó külső rétege’, a rágfog, a torokszor, az úszizom, az ülcsont, az ütér, a vágfog ’metszőfog’ a varrány, a zárizom stb. Megmaradt viszont több, a szokás által szentesített (korábban nem helyeselt) szakszó, például: csipesz, gyógyász, gyógyszer, hallójárat, heveny, hordágy, idült, kórisme, kutacs, látlelet, recept, törzs, vény, visszér.

Bár a nyelvújítás korszakát a kiegyezésig szokták számolni, az orvosi nyelv magyarítási törekvései és nyelvújítása nem zárult le a XIX. sz. végével, a XX. sz. elejével.

Az egyes orvosi szaknyelvek fejletlenségén kívül az orvostudomány állandó fejlődése is megkívánja az orvosi szaknyelv gondozását, hiszen újabb és újabb betegségeket fedeznek fel, új kezelési módokat és műszereket fejlesztenek ki. Ezeknek azonban mind nevet kell adni.

Az utóbbi száz év magyar orvosi nyelve több módon is gyarapodott (amellett hogy természetesen maradnak mindig csupán a szűkebb szakma által használt latin kifejezések is) a következő módokon.

Idegen szavak megmagyarosodása, jövevényszóvá válása által, például: diagnózis, vakcina, rehabilitáció, immunitás, katéter, reuma, infarktus, trombózis, tetanusz, narkózis, ciszta stb.; összetételekkel: agyvelőkampó, aktivitásmérés, alapnarkózis, fehérvérűség, sugárártalom, sugárbakterológia, szaruhártyaolló, szelvényérzéstelenítés; (az összetétel egyik tagja idegen szó:) adszorpcióképesség, szövetelektród, szívtranszplantáció, aortaszájadék, artériaszűkület; (az összetétel egyik tagja tulajdonnév:) Albert-varrat, Aldrich-szindróma, Bechterew-kór, Hodgkin-kór, Holzknecht-radiométer, Leb-vércsoport; (az összetétel egyik tagja mozaikszó:) ACD-oldat, ACTH-túl-termelés, Lua-antigén. Keletkeznek orvosi kifejezések mozaikszó-alkotással is: AIDS, LD (= letális dózis), EKG, CRP (= C-reaktív protein); tulajdonnevek köznevesülésével, például: röntgen; s ritkán képzéssel is, például: AIDS-es, dializál, allergizál stb.

Szakirodalom

Bárczi Géza 1963. A magyar nyelv életrajza. Gondolat Kiadó, Budapest.

Bárdos Remig 1896. A magyar nyelvtisztító törekvések története. Esztergom.

Benkő Loránd (Hrsg.) 1993–1994. Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen I-II.

Akademisches  Verlag.

Benkő Loránd (szerk.) 1967, 1970, 1976. A magyar nyelv történeti etimológiai szótára

(TESz.) I., II., III. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Bugát Pál 1843. Természettudományi szóhalmaz. Budán. A Magyar Királyi Akadémia

betűivel.

Fábián Pál 1993a. Nyelvfejlődés és nyelvfejlesztés. In uő. (szerk.): Nyelvművelés. Kézirat. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Fábián Pál 1993b. Szaknyelvi helyesírási szabályzataink mérlege. Magyar Nyelvőr 117: 505–509.

Müller Vilmos 1903. Orvosi magyar nyelv, orvosi magyar nemzeti irodalom. Melléklet a Budapesti Orvosi Újság 22. számához.

Simonyi Zsigmond 1889. A magyar nyelvújítás történetéhez. AkNyÉrt. XIV/8: 1–27.

Franklin.

Simonyi Zsigmond 1905. A magyar nyelv. Athenaeum, Budapest.

Szily Kálmán 1902., 1908. A magyar nyelvújítás szótára I., II. Budapest, Hornyánszky Viktor kiadása.

Tolnai Vilmos 1929. A nyelvújítás. MTA, Budapest.

Új hozzászólás