Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások
Balázs Géza

Tautológia a népköltészetben Tetten ért szavak 17.

2010.09.15.nincs hozzászólás

A népköltészetben az abszurdnak és a szürreálisnak számos előképét találhatjuk meg.

A következő találós kérdés Kriza János Vadrózsák című, 1863-ban megjelent népköltési gyűjteményében szerepel. Weöres Sándor (1977. 47.) kitűnően ráérzett arra, hogy ez nem találós kérdés, hanem vers, egészen „modern” vers:

Árva borju anyátlan,
Puszta pajta fedetlen,
Három verébnek hat szeme,
Szenes csutak fekete.

Ha találós, akkor a megfejtése: abbizon (Az bizony!), vagyis beugratás, tréfa, hiszen magától értetődő dolog fölösleges magyarázatát rejti, vagyis egyszerűen tautológia. Vegyük sorról-sorra:

Árva borjú anyátlan – persze, hogy nincs anyja az árva borjúnak
Puszta pajta fedetlen – persze, hogy nincs teteje a puszta (lepusztult tetejű) pajtának
Három verébnek hat szeme – persze, hogy hat szeme van három verébnek
Szenes csutak fekete – persze, hogy fekete a szenes csutak.

Weöres Sándor (1977. 47.) az első három sor alliterálását ősköltészetinek véli (árva – anyátlan, puszta – pajta, három – hat), az ellentétes ragrímet (-tlan, -tlen) 15. századinak. Ennek alapján feltételezi, hogy ezt a versikét eredetileg nem találósnak (játéknak) találták ki, hanem ősi pogány szertartásszöveg törmelékéről van szó. Hajdani rendeltetését a nép elfeledte, de mint érthetetlen furcsaságot, móka-alkalmat megőrizte.

Nem egyedüli találósról vagy versről van szó. Ezt bizonyítja egy korábbi, 1858-ból származó változat:

Árva borjú anyátlan
Csonka bika szarvatlan
Szenes tőke fekete
Három papnak hat szeme

A kritikai elemzés egyébként ezt a 19. századi találóst ősi, pogány kori halottsiratónak tartja: amit jelez az árvaság, a pusztaság, az elszenesedés, illetve a védőszellemekre utaló állatidéző:

Három verébnek hat szeme
Csonka bika szarvatlan

Éppen azért vált abszurd találóssá, tréfás műfajjá, mert már elfeledték ősi, mágikus jelentőségét. A legtömörebb tautológia táncszó formájában bukkan elénk (Arany–Gyulai 1872. 320.): Ma van ma!

Irodalom:
Arany László és Gyulai Pál, 1872. Elegyes gyűjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből. Athenaeum, Pest (Magyar Népköltési Gyűjtemény, I.)
Weöres Sándor, 1977. Három veréb hat szemmel. Antológia a magyar költészet rejtett értékeiből és furcsaságaiból. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest

Új hozzászólás