Skip to main content

Írjuk a blogomat. Ki a szerző?

Szűts Zoltán - 2010. 09. 10.

Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.

S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy van?
Vak dióként dióban zárva lenni
s törésre várni beh megundorodtam.

(Babits Mihály: A lírikus epilógja)

Paradox helyzet alakult ki. Bár a blog webkettes forma, egy keret, melyet mindenki szabadon tölthet fel tartalommal, és fontos sajátossága a közösségi tartalomlétrehozás, a szerző bizonyos esetekben mégis a felszínre akar törni. Az üzenet feladója láthatóvá akarja tenni magát, megmutatni magát a világnak, szemben például a Wikipédia láthatatlan szerkesztőivel. Cikkemben természetesen nem térek ki azon blogok vizsgálatára, melyek nem igényelnek szerzőt.

Fontos a cikkem elején tisztázni, hogy a szerző alatt nem azt személyt, a hús-vér embert értem, aki a szöveges, adott esetben videóbejegyzéseket létrehozza, hanem Foucault Mi a szerző c. tanulmányában[1] leírt szerzőfunkciót, mely magukból a művekből, a mi esetünkben a blogbejegyzésekből rajzolódik ki, és nem azonos a műveket alkotó ember személyével.

Egy rövid kitérőben szeretnék rámutatni, hogy a szerzőség problémája a mindennapi diskurzusban a szerzői jogok és posztmodern irodalomtudomány kapcsán van a leginkább jelen. A szerzői jogi kérdések nem képezik a cikkem tárgyát, egy érdekes jelenségre azonban felhívnám a figyelmet: Az interneten mindenki által szerkeszthető film- és sorozatfelirat (subtitle) adatbázisaiban található, civilek által készített felirat fordítások rendszeresen megjelennek hivatalos DVD-kiadásokon, vagy a televízióban vetített műsorokban. Maga a felirat egy illegálisan létrehozott termékkel, rippel alkot egészet, így a fordításokat nem védi a szerzői jogi törvény, a feliratkészítők, akik közül páran nick alatt ismertté váltak és elismertséget kívánnak meg, senkihez sem fordulhatnak panaszért, s nem várhatják el, hogy munkájukat bárki is elismerje. Ki legyen tehát ilyen esetben a szerző?

A szerzőség, a szerzői szöveg kérdéskörével az irodalomelmélet előszeretettel foglalkozik. Az irodalom posztmodern jelenségei, az intertextualitás, a szövegtípusok vegyítése, a nézőpontok és hangnemek váltogatása, a művészet, a tudomány, és vallás erősebb kölcsönviszonya mind a szerző eltűnésének, felszívódásának jelei, annak ellenére, hogy a hangnem és beszédmód gyakran személyes marad.

A vita különös lendületet kapott a blogokat is hordozó hipertext széles körű elterjedésével. George P. Landow Barthes-ra hivatkozik, amikor azt mondja[2]: „A hypertext elmossa a határokat író és olvasó között, ezért Barthes ideális szövegének egy másik vonását szemlélteti. Az információ-technikában végbemenő legújabb változások teremtette kedvező fényszögből Barthes különbségtétele az írói és olvasói szöveg között alapvetően a nyomtatási technikán alapuló szöveg és az elektronikus hypertext közötti distinkciónak tűnik.” Hiszen a hipertext beteljesíti „az irodalmi műnek azt a célját, hogy az olvasó többé ne fogyasztó legyen, hanem a szöveg létrehozója. Irodalmunkat az a kíméletlen hasadtság jellemzi, melyet az irodalom intézménye tart fenn a szöveg létrehozója és használója, tulajdonosa és fogyasztója, szerzője és olvasója között. Az olvasó ily módon egyfajta tétlenségre van kárhoztatva – intranzitív; egyszóval komoly: ahelyett, hogy maga működne, ahelyett, hogy hozzáférne a jelölő mágiájához, az írás öröméhez, be kell érnie a szöveg elfogadásának vagy elutasításának sovány vigaszával: az olvasás nem más, mint népszavazás. Az írói szöveggel szemben tehát ott az ellentétes érték, a negatív, reaktív érték: a szöveg, amelyet lehet olvasni, de nem lehet írni: az olvasható szöveg. Minden olvasható szöveget klasszikus szövegnek nevezünk.” Idáig az idézet. Ezt a gondolatmenetet követve, a blog szövegek írói szövegek, működésük az interakción múlik, az írás örömében pedig az alkotásban résztvevő valamennyi kommentező is osztozik.

A fenti teória alól azonban vannak kivételek. A tapasztalat és olvasásélmények alapján véleményem szerint létezik több olyan blogtípus, mint például a személyes, irodalmi vagy művészeti blog, mely továbbra is ragaszkodik a szerző létéhez, annak ellenére, hogy az alkotás és kommunikáció teljes folyamatában mások is részt vehetnek, és a bejegyzést követő kommentek szövegmennyisége az eredeti poszt ezerszerese is lehet.

Néhány példát hoznék a tematikus blogokra, melyek megkövetelik a szerzőt, mélyebb elemzésbe azonban nem bocsátkozom, mivel tisztában vagyok vele, hogy az idő elteltével a példaként hozott konkrét blogok eltűnhetnek. Remélem azonban, hogy megfigyelésem ezzel együtt nem avul el, hanem a helyükre lépő új blogokra is érvényes marad, egészen addig, amíg a blogkultúra fejlődése nem vesz radikálisan új irányt.

A Blogspoton megjelenő Chiliesvanilia[3] Mautner Zsófia gasztro hype-ban fogant blogja a következőképpen definiálja magát: Ez egy gasztroblog, azaz online gasztronómiai élménybeszámoló. Kozmopolita kulináris kalandozások. Főzés. Magyarul. In Hungarian. Az oldalon megjelent receptekből print kiadás, receptkönyv készült, mely a nagy érdeklődés miatt átmenetileg most nem is kapható. Ezen blog esetében a szerző jelenléte, aki szándékosan lépett elő az anonimitásból, azért fontos, mert magában hordozza a tapasztalatot, a hagyományt és az egyéni hangot, melyek nélkül a blog sikere igen kétséges lenne.

A második példa az Index felületén megjelenő Szlengblog[4], amely 2009-ben goldenblog díjas lett. Ez az oldal szerzőjeként öt személyt, az „élet császárait” ad meg, ám feltételezhetjük, hogy ezek szerepeltetése is a blogokra jellemző játék része, és a szerző maga „Nyelvész Józsi”, aki az Indexen „felfedi” magát egy interjúban[5]: „Mögöttem van a Goldenblog első hely és a könyv is, amit nemrég egy kritika Móricz Zsigmondtól a Barbárokhoz hasonlított – mondja. Nem semmi téma. Úgy gondoltam, hogy ennyi eredménnyel bevállalom a saját nevemen ezt az egészet. Lemegyek a konditerembe is, csapatok egy-két börtönszettet. A Kisnovákot nagyrészt magamról mintáztam, szóval mielőtt bárki magára ismer, és felháborodik, vegye ezt is észre. Amúgy rengeteg állatok királya van, akiket dokumentálni akarok. Gyakran előfordul, hogy írok és hangosan, kiborulva felröhögök. Év végéig tovább szövöm a történeteket, mindenki megkapja, amit érdemel és egy óriási cliffhangerrel abbahagyom. Utána meglátjuk.” Feltűnik, hogy a szerző szándékosan hagyja figyelmen kívül azon nyelvi normákat, melyeket a nyomtatott szöveg megkövetelne, a világháló írásbelisége azonban már nem.

Ugyancsak az Indexhez kötődik a Művelt Alkoholista[6] blog, mely saját bevallása szerint három éve iszik odaadással, értékel, okoskodik, megmond. A bejegyzésekből létrejött kötetben egy borpiaci évet foglal össze, ajánlja a legjobbakat, és közben elmélkedik a magyar bor jövőjéről, lehetőségeiről, útkereséséről.

Láthatjuk, hogy új tendencia rajzolódik ki. Az online felületről, a szerzőt megkövetelő blogok átkerülnek offline módba, nyomtatott formában is megjelennek, ez a terület azonban megköveteli a szerzőt (azonban némi posztmodern játékteret biztosít közben), hiszen az itt történő publikáció továbbra is szabályokhoz kötött.

A véleményformáló, mainstream politikai blogok esetében a szerző jelenléte szinte követelmény, ez hitelesíti őket, példaként egy politikai elemző blogját említem: Török Gábor elemez.[7] 2009. november 2. óta 127 posztot jegyez a szerző, a napi aktualitásokra reflektálva és párbeszédet folytatva a kommentezőkkel, a blog jelentősége a 2010. magyar országgyűlési választások kampánya során nőtt meg szignifikánsan, olyan mértékben, hogy a szerző a közszolgálati televízió választási műsorában ült a választások estéjén.

Létezik azonban néhány most teret hódító blog, mely nem teljes mértékben szakad el a szerzőjétől, mégis átmenetet képez, mivel erősen támaszkodik a közösségi tartalomlétrehozásra is. A Médiakutatóban magyarul megjelent Mark Deuze: A web és a webes újságírás típusai[8] című cikkében az online újságírást a tartalom megszerkesztettsége és a kommunikáció moderáltsága alapján 4 kategóriába sorolja. Bár ez a klasszifikáció a gyorsan bekövetkezett változások, különösen a specifikusan magyar online jelenségek miatt ma már némi módosításra szorul, a Deuze által véleménynyilvánításon és vitán alapuló oldalak kategória már a szerzőt nem követelő blogokat foglalja magába. „Ezek a platformok gyakran egyetlen specifikus téma köré szerveződnek, mint például a világméretű globalizációellenes aktivizmus vagy a számítástechnikai hírek. Sok oldal próbálja üzletileg kihasználni az összekapcsolhatóság iránti keresletet úgy, hogy többé-kevésbé szerkesztett platformokat kínál az interneten máshol található tartalmak megvitatására. Ezt az online újságírást nevezik „csoportos weblognak” is, amely különböző felhasználók internetes tapasztalatairól szóló személyes beszámolóit tartalmazza”.

A közösségi oldalak mikroblogként létező news feedje is alig igényli a szerzőt, hiszen olyan kommunikációs forma, mely eredetileg személyes üzeneteknek biztosított felületet, azonban sok felesleges, gyakran személytelen információ generálódását segíti elő. A hangsúly a social networking site-ok mikroblogjai esetében továbbra is a közösségei tartalomlétrehozáson van, az eredeti és a másolat jelentése pedig elvész, hisz a retwittelés, vagy egy hír újbóli publikálása a szerzőtől való elszakadást, de nem hamisítást jelent.

Az adatból, hogy 2010 márciusában az USA-ban a Facebook forgalma megelőzte a Google-t sok következtetés vonható le. A jelenség oka elsősorban a közösségi játékoknak és különböző teszteredmények publikálásának is köszönhető.

Egy játékos példa erre: a Mi jár a fejedben? túlbeszédre invitáló felületen található publikáció:

Vilmos megnézte, hogy mi lesz a szerelme foglalkozása: Gyári munkás.

Kommentek:

–         Hozzád való.
–         Melyik gyárban?

Lehet, hogy mennyiségi és minőségi kérdésekről szólnak majd a jövő diskurzusai, és különböző tartalom szortírozási, válogatási technikákat fogunk kifejleszteni?

Összegzésül elmondható, hogy míg a személyes, irodalmi, vagy tematikus blogok a kritikai visszacsatolást teszik lehetővé, és megkövetelik a szerző jelenlétét, addig a csoportos, újraközlő blogok, valamint a mikroblogok támogatják a legjobban az egyének kommunikáció és növekvő sebességű információátadás iránti szükségletét, azonban nem kívánnak meg minden esetben szerzőt.

Irodalom

Landow, George P. 1996. Hypertextuális Derrida, posztstrukturalista Nelson? In: Sugár János szerk. Hypertext + multimédia., Budapest, Artpool
Barthes, Roland 1996. A szerző halála, (ford. Babarczy Eszter) In: Barthes, Roland, A szöveg öröme. Budapest: Osiris, 50–55.
Deuze, Mark 2003. A web és a webes újságírás típusai, Médiakutató, 2003 ősz.
Foucault, Michel 1999. Mi a szerző? In: = Sutyák Tibor szerk. Foucault, Nyelv a végtelenhez, Debrecen, Latin Betűk, 143.
Pintér Róbert 2005. Tartalom előállítás kollektív módszerei, IT3 Tanulmány, Második kötet, 2005. december.


[1] Michel Foucault, Mi a szerző? = Foucault, Nyelv a végtelenhez, szerk. Sutyák Tibor, Latin Betűk, Debrecen, 1999, 143.
[2] LANDOW, George P., Hypertextuális Derrida, posztstrukturalista Nelson? = Hypertext + multimédia, szerk. SUGÁR János, Budapest, Artpool, 1996.
[3] http://chiliesvanilia.blogspot.com/
[4] http://szleng.blog.hu
[5]http://index.hu/kultur/klassz/2010/03/07/nagyon_sok_internetezot_tettem_szlenggel_boldogga/
[6] http://alkoholista.blog.hu/
[7] http://torokgaborelemez.blog.hu/
[8] Deuze, Mark, A web és a webes újságírás típusai, Médiakutató, 2003 ősz.

2 Replies to “Írjuk a blogomat. Ki a szerző?”

  1. Pontosítom a „Maga a felirat egy illegálisan létrehozott termékkel, rippel alkot egészet, így a fordításokat nem védi a szerzői jogi törvény…” szövegrészt: de igen védi a szerzői jogi törvény, mégpedig létrejötténél fogva (Szjt 9. § 1.), az persze igaz, hogy már létrejöttével is sérti az eredeti szerző átdolgozáshoz (értsd: fordítás) fűződő jogát (Szjt. 19 § f. és 29 §).
    Az előbbiek nem cáfolják a szerzőiségre vonatkozó állítást, inkább tovább árnyalják, különösen annak az intertextualitással kapcsolatos részeit.

  2. griseofulvin isoelectric point ddefgfgaddbc

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x